Letya
A www.letya.hu, vagyis a "Könyvek, ahogy én látom" blog szerkesztője vagyok. Az általam elolvasott könyvekről írok, általában heti rendszerességgel, őszintén. A blogon megjelent véleménycikkek nagy része a sci-fi zsáneréből kerülnek ki, de egyre jobban tör fel a fantasy, és az életrajzi kötetek is egyre több helyet követelnek. A kíváncsi olvasók krimiket, történelmi regényeket, antológiákat és még ki tudja milyen műfajokat fedezhetnek fel az oldalamon. Amit viszont keresve sem találni az a mamipornó, ezotéria és áltudományos "művek". Jó olvasást minden nap!
Cikkei:
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Nem sokat olvastam eddig urban fantasyt. Hogy őszinte legyek, a fantasy irodalomban sem vagyok nagyon otthon. A kötet fülszövege azonban elcsábított és arra sarkalt, hogy tegyek egy kis kitérőt a komfortzónámon kívülre. Azért valljuk be, hogy egy ilyen fülszöveg sokakat elcsábítana:
Józsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.
Egy történet amiben keveredik a valóság és a mese. Ki ne lenne kíváncsi, hogy hogyan lehet összemosni a kettőt, hogy abból valami frappáns és érdekes történet szülessen? Belevetettem magam én is a regénybe és a kezdeti idegenkedésem lassan feloldódott.
Virág Emília nem sokat teketóriázott és nem hagyott sokat a felvezetésre. Rögtön a közepébe csöppenünk a felfordulásnak, amit Egon a sárkány okoz az Oktogonon. Józsinak pedig nem sok ideje marad eltöprengeni az eseményeken, hiszen figyelmét jobban leköti a másnapossága, mint a valóság. Főleg, hogy végig abban reménykedik, hogy mindez csak egy rossz álom, amiből nemsokára felriad és még talán azt is elfelejti, hogy egy sárkányról álmodott. Azonban lassan erőt vesz rajta a beletörődés, hiszen az álmunkat valamennyire tudjuk befolyásolni, de Józsinak az iszonyatos másnaposságát nem sikerül elnyomnia.
A regény érdekessége, hogy nem rögtön egy másik világban indít, hanem Budapesten kezdi felvenni a történet szálát. Így az olvasónak is van ideje feldolgozni az információkat. Később pedig, amikor a hét világ egyikébe kalauzol el bennünket az írónő, akkor sem kész tények elé állít, hanem Józsi szemszögéből mutatja be nekünk ezt a világot. Miközben Józsi barátnője, Sára az itteni világban tárja elénk a szürreális reakciókat a sárkány fogadtatásáról.
Kicsit olyan ez a könyv, mint egy modern népmese, ahol keveredik a valóság és a misztikum. Beszélő sárkányok, boszorkányok, elvarázsolt erdő, állattá változtatott emberek. Ha nem lenne benne káromkodás és a terjedelme is lényegesen rövidebb lenne, akkor akár gyerekeknek is ajánlanám. Mese felnőtteknek, amely szórakoztat, de közben elénk tárja társadalmunk mocskát, vagyis inkább emberségünk hiányát. Vicces és humoros kiszólásokkal az olvasó felé, életünk egyes részeinek hiábavalóságáról. Szerintem ha Józsi találkozott volna egy mesebeli lénnyel, mely teljesíti egy kívánságát, akkor azt kívánta volna, hogy ebben az alternatív világban legyen wifi és soha ne merüljön le a telefonja.
A regény könnyen olvasható, humoros és nincsenek benne üresjáratok. Az események gyors ütemben követik egymást, és annak ellenére, hogy tudjuk, hogy mi a végcél, nem tudjuk, hogy milyen úton jutnak el odáig a hőseink. Józsi az elvarázsolt királyság földjén próbálja megszerezni a gonosz boszorkány, Hollus botját, Sára pedig Budapesten küzd a hatalom- és pénzéhes marketingessel, Egon tojásáért.
Mint már írtam, nem vagyok egy nagy fantasy rajongó, de be kell vallanom, hogy jó volt elmerülni ebben a történetben. Kizökkentett a szürke hétköznapokból és egy olyan világba kalauzolt el, ahol gyerekkorom óta nem jártam. Szereplői nem fekete-fehérek, mint ahogy az igazi emberek sem. Mindegyik esendő és saját egyéniséggel rendelkezik. Maga a történet sem úgy épül fel, hogy vannak jók és rosszak, hanem a történet előrehaladtával döbben rá az olvasó, hogy akit addig jónak képzelt, az sem éppen makulátlan.
Bár az írónőt személyesen nem ismerem, mégis úgy érzem, hogy egy kicsit magából is belecsempészett a történetbe. Mindössze két zenei utalást találtam a regényben (lehet, hogy volt több is, de akkor azokon átsiklottam), de ezek arra engednek következtetni, hogy Virág Emília nem a populáris zenei irányzatok követői közé tartozik. Lázadó, aki a lázadásának egy részét a történeteiben éli ki. Aki szerint a boldogsághoz vezető út nem pénzzel és hatalommal járható be. Persze ezekkel is elérhető egy bizonyos boldogság illúzió, de az nem tart sokáig és mélysége sincs.
Talán ez az egyik legszélesebb körben ajánlható regény, amit bárki szívesen olvasna, zsánertől függetlenül. Nem is szükséges beskatulyázni, hiszen az urban fantasy jelző mindössze csak egy iránymutató a leendő olvasók számára. Nem csak ezért érezhetjük magyarnak a történetet, mert Budapesten és környékén játszódik egy része, hanem azért is, mert humora, világképe és szereplői ízig-vérig a mi társadalmunk részei, még akkor is ha egy másik világba születtek.
A Sárkánycsalogató valójában egy olvasócsalogató, mely egy olyan történet elolvasására csábít, mely meglepő és mulatságos, mégis néha olyan őszinte megnyilvánulásokat fedezhetünk fel egyes szereplőknél, mely visszarepít bennünket a fantasy világból a valóságba. Kíváncsian várom Virág Emília következő regényét, mert néha szükség van ilyen és hasonló történetekre is, hogy ne vegyük véresen komolyan a világot, de becsüljük benne az értékeket.
