Gróf Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna
Feljegyzések és életképek
Kiadó: Szépmíves Könyvek
ISBN: 9786155662133
Megjelenés: 2017-11-02 07:30:00
méret: 125 mm x 183 mm
Gróf Károlyi Istvánné a családi fotóalbumok mellé írt feljegyzéseit az 1970-es években kezdte el írni. A képekhez fűzött német és magyar nyelvű emlékiratok élénk képet festenek a 20. század történelmének viharos időszakairól. Írásában felbukkannak gyermekkori emlékképek, megelevenedik a harmincas évek világa, a nagybirtokos nemesi család hétköznapi élete, naplószerűen jelennek meg a második világháborús emlékek és a háború utáni Magyarország életképei. Gróf Károlyi Istvánné részletesen ír az emigrációban töltött évtizedekről, ahonnan ő már csak látogatóba érkezett Magyarországra. Legidősebb fia, gróf Károlyi László feleségével a kilencvenes években hazatelepült, és azóta a fóti kastélyban élnek.
A 20. század zűrzavaros időszaka.
A Szépmíves Kiadó jóvoltából most a 20. századi történelem viharos időszakával ismerkedhetünk meg – egy arisztokrata család életén keresztül.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Ez is érdekelhet:
Gróf Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna: Feljegyzések és életképek
A Kiadó megalapulása óta lelkes rajongója vagyok a könyveiknek. Hiánypótló, igényes köteteket jelentetnek meg és sokszor pótolhatatlan történelmi emlékeket hoznak a felszínre, melyek nagy valószínűséggel elvesztek volna. Az egységes, minimalista borítók elegánsak, tökéletesen kapcsolódnak a mondanivalóhoz. Szóval én mindig nagy örömmel figyelem az újdonságaikat, és ha tudom, beszerzem a soron következő köteteket. Most éppen egy 20. századi memoár akadt a kezembe, melyben naplórészletek, régi fényképalbumok összerendezett, jegyzetekkel kiegészített fotói, megannyi személyes élmény, történet olvasható a zűrzavar időszakából, az 1950-es évekről.
Gróf Károlyi Istvánné Windisch-Graetz Mária Magdolna 1911-ben született, gyermekkorát Sárospatakon töltötte. Szenvedélyes vadász, díjugrató lovas volt. Férjével és családjával a 1949-ben kellett elmenekülniük Magyarországról, az államosítás miatt, hogy aztán egy másik földrészen, Argentínában kezdjenek új életet. Már a kiutazás is kalandosra sikerült, de a beilleszkedésről szóló feljegyzések igazán érdekesek. Hol vidámak, hol szomorúak, ahogy a mindennapok is. Megnyitják a Kis-Pipacs Hotelt, ahol aztán az első szezon végén adózniuk kell a szomszédos városban. Az adóhivatal működéséről, a bemondásos rendszerről, az emberek találékonyságáról egy külön kis írás is született, mely akár egy Rejtő-kötetben is helyet kaphatna. A bürokrácia finoman szólva is gyerekcipőben jár, és ez vicces helyzeteket eredményez.
A visszaemlékezés számomra legkedvesebb része a kötet végén található, az összegzés, amikor Gróf Károlyi Istvánné arról ír, hogy egész életükben mentek, tették a dolgukat, ha költözniük kellett, költöztek, és új életet, egzisztenciát teremtettek külföldön, hogy legyen a következő generációnak valamije. Mert, mint írja, őket még így nevelték, hogy nem maguknak, hanem az utódaiknak teremtik meg a jólétet, és bármi is történjék velük, ez lebegjen a szemük előtt.
A család hányattatott életéről olvasni szomorú, de a viharos, kiszámíthatatlan körülményekhez való végtelen türelmük és alkalmazkodásuk példaértékű. Jó volt elmerülni kicsit ebben a letűnt korban, és a korabeli leveleket, fotókat nézegetni, a gondolataikat megismerni. Ajánlom mindenkinek, akit érdekel a második világháború utáni menekülni kényszerülők sorsa.
PAE
