1970. szeptember 14-én született Debrecenben. A Tóth Árpád Gimnáziumban érettségizett, 1989-től 1991-ig magyart és történelmet hallgatott a budapesti Tanárképző Főiskolán, majd az ELTE Bölcsészkarának magyar szakán folytatta tanulmányait. 1998 óta szabadfoglalkozású író.

Első verseit 1990-ben közölte az Élet és Irodalom. Kortárs német, cseh, francia és bolgár költőket fordított, és nevéhez fűződik Paul Verlaine Szaturnuszi költeményeinek első teljes, magyar nyelvű fordítása is.

2001-ben jelent meg Paulus című verses regénye, amely több elismerésben részesült: Palládium-, Tiszatáj- és Füst Milán-díj, Margócsy István pedig a nemzedék várakozását és ígéretét beteljesítő nagy műnek nevezte a verses regényt.

Első komolyabb, színpadhoz kapcsolódó munkája Puskin Borisz Godunov című drámájának új fordítása, Radnai Annamária nyersfordítása alapján. Filmes vállalkozása egy Harcos Bálinttal közösen írt verses operalibrettó, amelyhez Tallér Zsófia írt zenét, és Mundruczó Kornél filmjének szolgál alapjául (Johanna). Lefordította Arnold Schönberg Pierrot Lunaire című dalciklusának szövegét Ambrus Asma számára, aki 2005-ben adta elő a művet az őszi Fesztiválon. Mundruczó Kornél megbízta Lendvay Kamilló A tisztességtudó utcalány című operájának szöveggondozásával (bemutatója 2003 októberében volt az Átrium moziban). Saját drámatrilógiájából (A Nibelung-lakópark, amely a Litera.hu olvasóinak szavazatai alapján magyar irodalom kategóriában „Az év könyve” lett ) ugyancsak Mundruczó Kornél rendezett felolvasószínházat a Millenáris Teátrumban, illetve a POSZT-on, Pécsett. Az első rész, a Rajnapark – a Dramaturgok Céhének jóvoltából – megkapta az évad legjobb magyar drámájának díját. A harmadik részt, a Hagen avagy a gyűlöletbeszéd címűt a Krétakör mutatta be 2004. október 23-án, a budavári Sziklakórházban. Az előadás vendégjátékként szerepelt Wiesbadenben, a „Neue Stücke aus Europa” fesztiválon.

Ultra címmel publikálta Térey tizenegyedik kötetét, amely a 2002–2006 közt írt új verseit tartalmazza.

2006-ban a Rózsavölgyi és Társa a Budapesti őszi Fesztivállal közösen jelentette meg a TéreyULTRA című partitúrát, amelyben 12 Térey-verset zenésítettek meg fiatal magyar zeneszerzők.

Térey János talán a kortárs magyar irodalom legaktívabb, leglendületesebb alkotója. Energiájára, lendületére jellemző, hogy elfeledett, tetszhalott műfajokat aktualizál és kelt új életre. Térey – Asztalizene című drámájával – ezúttal a polgári színmű, a társalgási szalondráma és a budai Királyhágó tér vidékére kirándult. A darabot Bagossy László rendezte, az ősbemutató 2007 októberében volt a Radnóti Színházban. A mű az AEGON Művészeti Díj mellett számos rangos elismerést kapott megjelenése óta. A 2009-ben, könyv formában is megjelent Jeramiás avagy Isten hidege – közvetlenül az Asztalizeneelismerését követően – elnyerte a Színházi Dramaturgok Céhe díját: „Az évad legjobb drámája” lett.

Fölolvasásokon vett részt Németországban és Ausztriában több alkalommal is (Bécs, Salzburg, Graz, Berlin, Frankfurt, Köln, Darmstadt stb.), 1996-ban pedig Chicagóban, Torontóban és New Yorkban. Írásait angol, német, cseh, bolgár, horvát, olasz, mongol, héber és cigány nyelvre fordították.2007-ben KaltWasserKult címmel megjelentek válogatott versei német nyelven az Akademie Schloss Solitude kiadónál. 2008-ban a Hagen, avagy a gyűlöletbeszéd (Hagen, ou l'Hymne á la haine) című kötete jelent meg francia nyelven az Édition Theatrale kiadó gondozásában.

2006 tavaszán az Akademie Schloss Solitude ösztöndíjasa volt Stuttgartban. 2010-ben a Halma Network vendége a lettországi Ventspilsben és az írországi Annaghmakerrigben, a Tyrone Guthrie Centre-ben.

Jeremiás avagy Isten hidege című darabjának ősbemutatója 2010. október 2-án volt a budapesti Nemzeti Színházban.

A Magvető Kiadónál megjelent művei
A Nibelung-lakópark (2004), Ultra (2006), Paulus (2007), Asztalizene (2008), Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Protokoll (2010)

Díjai
Mozgó Világ-nívódíj (1990), Soros-ösztöndíj (1994, 2000), Déry Tibor-jutalom (1995), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1995), A Magyar Rádió Petőfi-díja (1996), NKA ösztöndíj (1996, 2004), A Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány ösztöndíja (1999), Alföld-díj (2000), József Attila-díj (2001), Palládium-díj (2002), Tiszatáj-díj (2002), A Független Művészeti Alapítvány drámaírói ösztöndíja (2002), Füst Milán-díj (2002), Palatinus-nívódíj (2002), Örkény István-ösztöndíj (2003), Az évad legjobb magyar drámája (2003), Az Édes anyanyelvünk pályázat vers kategóriában I. díj (2004), A Szépírók Társaságának díja (2004), Szép Ernő-jutalom (2004), Az év könyve díja (a Literán, 2004), az Év könyve díj – dráma kategória (2005), Színikritikusok-díja (2005), az Akademie Schloss Solitude ösztöndíja (Stuttgart, 2006) a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2006), Látó-díj (2007), AEGON Művészeti Díj (2008), Szép Ernő-jutalom életműdíj (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája az Asztalizene (2008), Színházi Dramaturgok Céhe díj – az évad legjobb magyar drámája a Jeremiás avagy Isten hidege (2009), Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2010), Szépirodalmi Figyelő-díj (2010), Székely Bicskarend (2010)