Petri György már életében klasszikussá vált. Annak ellenére, hogy előszeretettel mondott ellent mindennek, ami "hagyomány", ami "politikailag korrekt", ami "népszerű", ami "muszáj". Már első verseskötete végén olyan "ars poetica" (Horgodra tűztél) olvasható, amely a Kelet-Európában tradícióvá lett váteszszerep és a vele járó kiválasztottság-tudat pózán ironizál.

Petri egész nemzedéke kiábrándultságának tudott reprezentatív módon hangot adni. A Magyarázatok M. számára című kötete (1971) a radikális baloldali remények 1968-as megfeneklése után tapasztalható kelet-európai helyzet abszurditásának és az értelmiségi lelkiállapot ambivalenciájának nagyszerű érzékeltetése.

Petri a demokratikus ellenzék ismert személyisége lett, és szamizdatként megjelent Örökhétfő című kötetének (1981) java része politikai témájú, alkalmi költemény. A versek meghökkentő újdonsága a vulgáris nyelvhasználat. A rendszerváltás politikai előnyeit szkeptikusan, némelykor kifejezetten borúlátóan ítélte meg: „rettenthetetlen hülyék”, pojácák és gazemberek korát jövendölte.

Elhúzódó betegsége hagyott időt neki felkészülni a halálra, megformálni, versbe önteni az elmúlással kapcsolatos gondolatait. Amíg lehet című, utolsó kötetében (1999) leszámol korábbi szerepeivel is, és a szerepnélküliség szerepét veszi fel.

A Magvető Kiadó négy kötetből álló sorozatba (Petri György munkái I–IV.) gyűjtötte össze vereseit, műfordításai, interjúit, és a prózai műveit.

A Magvető Kiadónál megjelent műveiAmíg lehet (1999), Petri György munkái I. - Összegyűjtött versek (2003), Petri György munkái II. - Összegyűjtött műfordítások (2004), Petri György munkái III. - Összegyűjtött interjúk (2005), Petri György munkái IV. - Összegyűjtött prózai írások (2007), Válogatott versek (2008)

DíjaiAz Európa Könyvkiadó Nívódíja (1986), a Mikes Kelemen Kör Díja (Hollnadia – 1988), Déry Tibor-jutalom (1989, 1994), József Attila-díj (1990), A Jövő Irodalmáért Díj (1989), Örley-díj (1990), Év Könyve Díj (1991), A Soros Alapítvány Életműdíja (1992), Nagy Imre-emlékplakett (1995), Weöres Sándor-díj (1995), Kossuth-díj (1996), Nicolaus Lenau-díj (1997), Pro Urbe Budapest (1998), Az Írók Boltja Üveggolyó-rendje (1998)