Oplatka András vagy Andreas Oplatka (Budapest, 1942. február 5. –) magyar származású svájci történész, újságíró, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Kutatási területe a reformkor, ezen belül is Széchenyi István élete, a kelet-közép-európai rendszerváltások története, valamint az oral history módszerei és problematikája. 1996 és 2002 között a svájci Neue Zürcher Zeitung budapesti tudósítója.

Általános iskolai tanulmányait Budapesten végezte, majd tizennégy évesen, az 1956-os forradalom leverését követően családjával Svájcba emigrált. Középiskolai tanulmányait már Zürichben végezte. 1962-ben felvették a Zürichi Egyetemre, ahol germanisztikát, történelmet és pedagógiát hallgatott. 1965-ben a Bécsi Egyetemen is tanult. 1968-ban védte meg doktori disszertációját, amit Franz Grillparzer drámáinak felépítéséről és stílusváltásairól írt. Ezt követően az egyik legnagyobb svájci napilap, a Neue Zürcher Zeitung külpolitikai rovatának munkatársa, illetve szerkesztője lett. Újságírói pályafutása alatt négy országban volt kiküldött tudósító: három évet Stockholmban, majd hét évet töltött a lap párizsi, négy évet moszkvai, valamint 1996 és 2002 között hat évet budapesti tudósítójaként. A napilaptól 2004-ben vonult vissza. Cikkeiben és publicisztikáiban sokat foglalkozott Magyarország helyzetével és demokratikus átalakulásával.

Újságírói munkássága mellett történészként és egyetemi oktatóként is tevékenykedik. 2003-tól a Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatója, ahol sajtótörténeti, valamint Kelet-Európa történelmét tárgyaló kurzusokat kezdett tartani. 2004-ben a Bécsi Egyetemen habilitált a Széchenyi Istvánról szóló életrajzi kötetével, ami később magyarul is megjelent. Ezt követően az Andrássyval párhuzamosan a Bécsi Egyetemen is vezetett médiatörténeti és oral historyval kapcsolatos szemináriumokat. 2005-ben megkapta egyetemi tanári kinevezését az Andrássy Egyetemre. 2013-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta.

Ezenkívül számos 19. és 20. századi magyar író, költő művét fordította németre, így többek között Jókai Mór (Az új földesúr), Mikszáth Kálmán (más mellett A Noszty fiú esete Tóth Marival) és Karinthy Frigyes (Tanár úr kérem) munkáit. Emellett könyvet írt a rendszerváltások több fontos alakjáról, így az észt Lennart Meriről vagy Németh Miklósról.