"Többször váltottam pályát. Képzőművészeti Gimnáziumba jártam, de építészként diplomáztam a Műegyetemen. Bár az építészpályám elején tervezett ipari épületek közül több megépült, első megvalósult munkáim közül ma legszívesebben a monori római katolikus temetőben levő kriptaépületre és az építész édesapámmal, Körner Józseffel közösen tervezett két budapesti bútorbemutató teremre emlékezem. Sokat tanultam apámtól, aki a harmincas években az építészet mellett belsőépítészettel és bútortervezéssel is foglalkozott, és a vele való közös munka felkészített arra, hogy a későbbi pályámon én se csak épületeket tervezzek.
1967-ben disszidáltam és amerikai születésű feleségemmel New Yorkban telepedtem le. Néhány évig a jól ismert bútortervező, belsőépítész és grafikus George Nelson irodájában dolgoztam, ahol hamarosan önálló feladatokat is kaptam. Később több évtizedig a New York-i elektromos művek alkalmazott építészként, de közben magánmunkáim is voltak, így például 1981-ben a Museum of Modern Art megbízott Breuer Marcell egy 1931-ben tervezett, de csupán egyetlen fotóból ismert kanapéjának rekonstruálásával.
Nyugdíjba vonulásom óta főleg könyvek írásával foglalkozom. Első könyvem, mely egy 19. századi magyar zsidó nő konyháját és háztartását mutatja be, Amerikában jelent meg, de rövidesen Magyarországon is kiadták. Az azóta megjelent könyveim többsége is a magyar zsidók 1945 előtti mindennapi életével foglalkozik, bár az egyik magyar bauhaus-os művészről, Weininger Andorról (1899 – 1986) is írtam könyvet. Weininger New Yorkban jó barátom volt, s ezért a kötet a memoár és a művészeti monográfia műfajainak sajátos keveréke. Jelenleg a magyar zsidó konyha kultúrtörténetéről írok könyvet, mely az idei Könyvhéten a Corvina Kiadónál fog megjelenni."