1928. március 6-án Aracatacában, Kolumbiában született. Szüleit alig ismerte, nagyszülei nevelték. García Márquez később így emlékezett gyermekkorára: "minden írásomat a nagyszüleimmel töltött idők emléke lengi be". 1940-től Bogotában tanult a jezsuitáknál.

Tanulmányai nem igazán kötötték le, a száraz paragrafusok helyett szívesebben olvasott verseket és Kafkát. 1945-ben Barranquillában lett újságíró az El Heraldonál, de első publikációi az El Espectadorban jelentek meg. 1959-ben a kubai forradalom győzelme után a Prensa Latina munkatársa lett. Az 1962-es Baljós óra című művével hazájában elismerést aratott, de a nemzetközi hírnév még váratott magára, egészen 1967 júniusáig, a Száz év magány megjelenéséig. Ez a mestermű - amit azóta számtalan nyelvre fordítottak le (magyarul 1971 óta olvasható, Székács Vera kitűnő fordításában), és több millió példányban adtak el -, halhatatlanná tette García Márquez nevét. A remekművek sora töretlenül folytatódott, ma már mindenütt, így Magyarországon is népes olvasótábor forgatja a mágikus realista író köteteit. Gabriel García Márquez 1982-ben kapott irodalmi Nobel-díjat. Önéletrajzi írásának első kötetét, Azért élek, hogy elmeséljem az életemet címmel adta közre a Magvető, 2003-ban.

A Magvető Kiadónál megjelent műveiSzáz év magány (1971), Az ezredes úrnak nincs aki írjon (1972), Söpredék (1975), Baljós óra (1975), A pátriárka alkonya (1978), Szerelem a kolera idején (1990), A tábornok útvesztője (1992), A szerelemről és más démonokról (1995), Egy hajótörött története (1996), Egy emberrablás története (1997), A guajava illata (1997), Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája (1998), Tizenkét vándornovella (1999), Azért élek, hogy elmeséljem az életemet (2003), Bánatos kurváim emlékezete (2005)

A Magvető Kiadónál a szerzőről megjelent művek:Piedad Bonnet (szerk.): A világ, ahogy Gabriel García Márquez látja (2006), Gerald Martin: Gabriel García Márquez – Egy élet (2009)

DíjaiChianchiano-díj (1969), Legjobb Külföldi Regény díja - a Száz év magányért, Franciaországban (1970), Neustadt-díj (1971), Romulo Gallegos-díj (1971), Francia Becsületrend Lovagja (1981) Irodalmi Nobel-díj (1982)