Fábri Zoltán (eredeti nevén: Furtkovits Zoltán), (Budapest, 1917. október 15. – Budapest, 1994. augusztus 23.) háromszoros Kossuth-díjas magyar film- és színházi rendező, színész, díszlettervező, forgatókönyvíró, főiskolai tanár; festőművész, grafikus.

A Ferencvárosban nőtt fel, festőnek készült. 1938-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, érdeklődése azonban a színészet felé fordult. 1941-ben végzett a Színművészeti Főiskolán. Másodéves főiskolás, amikor a Vígszínház ösztöndíjas rendező növendéke lett. A Nemzeti Színháznál dolgozott 1941 és 1943 között színészként, díszlettervezőként és játékmesterként. 1943-tól 1946-ig a Vígszínház tagja volt. 1946 és 1948 között a Művész Színháznál dolgozott. 1948-ban egy évadon át a Nemzeti Színház rendezője volt, 1949-ben pedig egy szezonon át az Úttörő Színház igazgatói tisztségét töltötte be. 1950-ben a Hunnia Filmgyárhoz került, ahol 1952-ig művészeti igazgató, 1952-től pedig filmrendező volt. 1958-ban választották meg a Magyar Film- és Televízióművészeti Szövetség elnökévé, a tisztséget 1981-ig töltötte be, majd tiszteletbeli elnök lett. 1970-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Özvegye Apor Noémi (1918–2005) színésznő, Várkonyi Zoltán húga. 1947-ben házasodtak össze, és 1950-ben született a fiuk, Fábri Péter fotóriporter, fotóművész (1950–2010), akinek a fia, szintén Fábri Péter 1985-ben jött a világra.

Filmrendezők, film körül tevékenykedők esetében sűrűn előfordul, hogy pályatársaik egy-egy alkotásában villanásnyira megjelennek. Bacsó Péter kultuszfilmjében, A tanúban azonban főszerepet alakított (Dániel Zoltán miniszter szerepét játszotta).

2014. október 20-án elindult a Fábri Zoltán Digitális Archívum, melyet az unoka, Fábri Péter hozott létre. Az oldal célja a teljes hagyaték lépésről lépésre történő digitalizálása és a köz számára elérhetővé, kutathatóvá tétele.