Bernáth István (Orosháza, 1928. szeptember 13. – 2012. augusztus 10.) magyar irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár. Az International Association for Scandinavian Studies (és a Scandinavica című folyóirat szerkesztőbizottsági), az International Vereniging voor Nederlandistiek tagja, az International Saga Society elnökségi tagja.

1946-1950 között a Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve az ELTE BTK-n tanult. 1951-1954 között esztergályos, rádióműszerész, könyvtáros volt. 1955-1961 között könyvkiadói lektorként dolgozott. 1962-1971 között tanult, kutatott és oktatott Norvégia, Izland, Dánia, Hollandia és Belgium egyetemein. 1968-1992 között az ELTE BTK tudományos munkatársa, majd főmunkatársa volt. 1968-1995 között a Világirodalmi Lexikon főmunkatársa volt. 1992-től a Durbani Egyetem (Dél-Afrika) vendégprofesszora.

Irodalmi díjakat kapott Izlandban, Belgiumban. Eleinte német, francia költőket publikált (Johann Wolfgang von Goethe, Hölderin, Bertolt Brecht, Paul Verlaine), a bibliai Énekek énekét, majd a skandináv, a németalföldi és az afrikánsz kultúrákat és irodalmakat kutatta, oktatta és fordította. Elsőként fordított magyarra izlandiból hét könyvet (az Edda-verseket, öt izlandi sagát, a Nobel-díjas Laxnesst). Fordításokkal, tanulmányokkal feltárt még két európai nyelvterületet, a föroyarit (Feröer-szigetek) és a frízt, valamint a dél-afrikai afrikánszt. 1999-ben fordításában és jegyzeteivel jelent meg Anna Frank naplójának teljes szövegű kiadása, 2001-ben pedig a Frank család biográfiája.

Szülei: Dr. Bernáth Kálmán (1898-1963) és Kéry Erzsébet (1906-1983) voltak. Volt egy testvére is, Bernáth Kálmán. 1955-1988 között Radó Márta volt a felesége. Két fiuk született; István (1955) és Márton (1959). 1994-től Oross Jolán a felesége.