Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.) magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkezett család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.

1873-ban született, Kolozsvárott. 1891-ben érettségizett a Budapest, VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nemrégiben alapított Magyar Királyi Állami Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte.
Váradi Aranka színésznő második férje volt, akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.
A háború után Romániában ellehetetlenítették kulturális tevékenységét, ezért a megélhetését nem tudta biztosítani. 1949-ben kiéhezetten, rongyosan érkezett meg feleségéhez Budapestre.
Pár hónappal később a Haynal-klinikán halt meg 1950. június 6-án. Hamvait, végakarata szerint, 1976-ban vitték haza és helyezték el a kolozsvári Házsongárdi temető Bánffy-kriptájában.

Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kísérte pályáján. Kötettel ugyan ritkán jelentkezett – Reggeltől estig (kisregény, 1927), Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak.