Balogh Béla (Kolozsvár, 1955. július 10. –) író, előadó, híd- és útépítő mérnök.

Tanulmányait Erdélyben (Románia területén) végezte a Babes–Bolyai Tudományegyetemen , ezután fiatal mérnökként Nagykárolyban dolgozott. Saját bevallása szerint "a materializmus szellemében nőtt fel". Harminchat éves koráig ezt a szemléletmódot vallotta- habár találkozott a hipnózissal, a telepátiával és a telekinéziával. Ezen utóbbi időszakról saját honlapján így ír: "Bármihez nyúltam, úgy tűnt, tökéletesen illeszkedik egy olyan világképbe, ahol az ember nem csak fizikai lény, hanem egyben energialény is, és ahol a születés előtti élet, a halál utáni élet és az egész univerzum minden részletére kiterjedő gondos tervezés nem hit kérdése, hanem fizikai törvényekkel és kísérletekkel alátámasztható tény." 1987-ben Svédországba emigrált. Tagja lett a Fehér Sas Páholynak ahol felismerés-áradatot tapasztalt meg, ami a Végső valóság megírásához vezettek, melyet a szerző először svéd nyelven írt meg.

1999 nyarán Budapesten telepedett le. Aktívan tart előadásokat országosan és külföldön egyaránt, valamint könyvet ír, publikál.