„Málna elindul a gyógyulás felé, de nem minden konfliktus zárul le” – Bencze Blanka: Pulcsiban alszom

Málna, a főszereplő normális gimnazista lány. Van egy legjobb barátnője, egy jóképű pasija, aki a tenyerén hordozza. Ám hatalmas csalódás éri, amikor a két legfontosabb személy az életében elárulja őt. Mit gondol egy gyerek a gyerekeknek szóló könyvekről? LIKE rovatunkban diákújságírók véleményét olvashatjátok. Ezúttal Blanka osztja meg velünk gondolatait az azonos keresztnevű szerző által írt kötetről.

Bosszúból kezdi el éheztetni magát, csúszik bele az anorexiába. A háttérben megbúvik még egy motiváció, rossz viszonya az édesanyjával. Elkezd elszigetelődni az osztálytársaitól, és mindenkitől a környezetében. Amikor is váratlanul egy titokzatos új tanuló érkezik az osztályba, aki szép lassan felborít mindent Málna éhségtől és hidegtől terhes világában. Sírás, viták, pszichológus, átbeszélgetett éjszaka, és egy rejtélyes eltűnés vezeti Málnát a gyógyulás felé.

A kötet könnyed stílusa magával ragadó. Egy délután alatt kiolvastam, együtt voltam boldog és voltam szomorú Málnával. Együtt izgultam vele és a végén ott álltam mellette a Duna-parton, boldogságban úszva. Könnyű vizualizálni a fiatal írónő képeit, egyértelműek a gondolatok és a motivációk, amik megkönnyítik az értő olvasást. Azonban nem csak a könnyedsége miatt szerethető ez a könyv. Egy fontos problémát dolgoz fel, befogadható módon. Szerintem általában a társadalomban nem vesszük elég komolyan ezt a betegséget, az anorexia nervosát. Ezért olyan értékes, hogy Blanka megírta ezt a regényt. Sok fiatal életét keseríti meg valamilyen evés- vagy testképzavar. Az irodalmon keresztül mutatja be a betegség velejáróit, a befelé fordulást, magányt, elszigeteltséget, a pánikrohamokat, és a kalóriák számolása iránti megszállottságot.

Az anorexia sokszor párosul depresszióval, a lassuló fogyás miatt nem okoz már többé akkora eufóriát a mérlegre állás. A kötetben ez kifejezetten jól meg van fogalmazva szerintem. Mivel egyre kevesebb tartalék van a beteg testén, egyre lassabban adja le azt, a szervezet egyre erősebben küzd minden dekáért. Ez jól látható abban, ahogy Málna váltogatja a diétákat, mit eszik, mit nem eszik éppen. Ha például az egyik diéta azt mondja, nem ehet cukrot semmi esetre sem, aztán a másikban már cukrot lehet, csak fehérjét nem, akkor se fehérjét, se cukrot nem fog enni. Ezt a tendenciát határozottan jól írja le Blanka. Ő maga is átment hasonlón, így hitelesen írja le, mi zajlik le az anorexiás kamasz lány fejében.

A könyv végére ugyan megoldódik a fő probléma, Málna elindul a gyógyulás felé, de nem minden konfliktus zárul le. Nem lesz minden rózsaszín, és javul meg a világ, amiben élünk. Annyi történik, hogy Málna megerősödik, és már szembe tud nézni a nehézségekkel. Fontos üzenetet hordoz magában a regény, amit a fiataloknak meg kell érteniük. Nekik íródott a regény, az ő hangjukon szól, és nekik segít megküzdeni a változásokkal. „A kamaszkor szar, és felnőttnek lenni szívás.”