Varró Dániel: Akinek a lába hatos

Múlt héten – legnagyobb sajnálatomra – elmaradt a Mesevilág-péntek bejegyzés a Könyvfesztivál prioritása miatt, ám most itt az új cukiságfaktor. Sorozatom 8. részében Varró Dániel örök klasszikusáról hoztam egy kis értékelést, amit ez idáig nem is értem, miért nem olvastam.

A kötet érezhetően a gyengébb versekkel indít, majd előre haladva egyre ötletesebb, humorosabb és rímelőbb sorokat kapunk.

Ha egy mondattal kellene jellemeznem a könyvet, azt mondanám, hogy eszméletlen cuki versek gyűjteménye.

Mindegyik vers egy-egy problémát vesz nagyító alá, és viccesen közelíti meg a gyermeknevelés nehézségeit. A gyűjteményben szereplő versek megmosolyogtatnak, kikapcsolnak, mindeközben Varró Dániel új szavakat talál ki, amivel gyermeket és felnőttet egyaránt szórakoztat. Személyes kedvencem a lábujjközszösz.

„Mért van két kis lábbuj közt köz?

Ott lakik a lábujjközszösz.”

Olvasás közben az ember bekerül egy parányi rózsaszín felhőbe és egy darabig ott lebeg a könyv varázslatában.

Az illusztrációkért Maros Krisztina a felelős, aki gyönyörű és aranyos képeket álmodott meg a versekhez.

A kötetet a Manó Könyvek adta ki. A kiadó könyveinek kivitelezésére soha nem lehet panasz, jelen esetben is egy minőségi kiadással állunk szemben.

Minden gyermeket nevelő- és gyermeklelkű felnőttnek ajánlom a kötetet.

Varró Dániel 1977-ben született. Már 12 évesen jelentek meg versei, amik hamar meghozták számára a sikert. Méltán híres meseregénye, a Túl a Maszat-hegyen, ami további kötetei mellett számos új kiadást megélt.

Kedvenc versem a kötetből

Fürdetgető

Tudod, mire van a kád?

Abban fürdet apukád.

Tudod, mire van a krém?

Hogy jól bekenjelek én.

Tudod, mire van a haj?

Úgy megmossuk, hogy ihaj.

Mire van a pofazacskó?

Apu vizet odapacskol.

Tudod, mire van a víz?

Sárga legyen, ha pisilsz.