Terry Pratchett–Stephen Baxter: A Hosszú Mars

Írta:Letya
A Hosszú Föld és A Hosszú háború, azaz a hosszú felvezetés után, végre elérkeztünk az izgalmas kérdésekhez és eseményekhez, azaz A Hosszú Mars történetéhez.

Az első kötet bemutatta az olvasóknak a Hosszú Föld mibenlétét és a lehetőségeket, mellyel a civilizáció szembetalálkozott az Átlépés Napján. Ezt követően a folytatás kicsit kibővítve mutatta meg mindazt, ami nem fért bele az első részbe. Sajnos A Hosszú háború annyira eseménytelenre sikeredett, hogy akárhogy is próbáltam egy bejegyzést összehozni a kötetről, nem jártam sikerrel. Mindössze egy értékelésre futotta a Molyon. Mindennek ellenére, valahogy mégis kíváncsi voltam a folytatásra, és bele szerettem volna merülni a lassú mesébe, amit a két szerző tárhat elém. Legnagyobb meglepetésemre A Hosszú Mars sokkal több érdekességet és eseményt tartogatott a számomra, mint amit az első két kötet után vártam.

 

Majdnem két éve már, hogy befejeztem A Hosszú háborút, így igencsak megkopott a történet az emlékezetemben. Az első pár fejezet olvasása közben nem is nagyon tudtam, hogy ki kicsoda, és mi az előtörténete. Lassan kezdett kitisztulni a kép és egyre több dolog jutott az eszembe. Mondjuk, a második kötet végén bekövetkező katasztrófára nem nagyon emlékeztem, pedig lényeges momentum az Irányjel sorsát illetően.

 

Ebben a részben három párhuzamos történetet ismerhetünk meg, melyek közül az egyik a Marson, pontosabban a Hosszú Marson játszódik. Sally Linsay, apjával és egy harmadik személlyel a Rés univerzumában kezdi meg felderítő útját a Mars felé. A Rés nem más, mint azon változata a Hosszú Földnek, ahol vagy nem alakult ki a Föld, vagy egy ütközés következtében megsemmisült. Ennek köszönhetően kívánni sem lehet alkalmasabb helyet egy űrutazás megkezdéséhez, hiszen az induláskor nem kell legyőznie az űrhajónak a Föld gravitációját. A trió ezt kihasználva indul neki a Mars, és ezen túl a Hosszú Mars felfedezésének.

 

Maggi Kauffman kapitány egy újabb küldetést vállalt, miszerint két léghajóval túlszárnyalja a korábbi kínai csúcsot, de nem csak pár átlépéssel megy tovább, hanem egy nagyságrenddel. A cél tehát a kétszázmilliomodik Föld elérése és az amerikai zászló kitűzése. Ez a történetszál kicsit visszakanyarodik az első két rész történetéhez, azaz a Föld és a rajta megtelepedő életformák evolúciójának bemutatásához. A változatosság kedvéért Maggi nem csak a kis troll-családot viszi magával a fedélzeten, hanem útközbe egy beaglet is felvesz, akikről már olvashattunk az előző részben.

 

A harmadik, kurta-furcsa szál pedig Joshua Valienté köré szövődik, aki azt a megbízatást kapja Lobszangtól, hogy kerekedjen fel és kutassa fel a Hosszú Föld civilizációit olyan népcsoportokat keresve ahol megjelenhettek a fejlett emberek, azaz az Übermenschek. Lobszang logikája szerint a Hosszú Föld nem csak teret adott az emberiségnek és lehetőséget az újrakezdésre, hanem az új kihívások evolúciós ugródeszkának is kell hogy szolgáljon egy emberfeletti ember létrejöttéhez. Aki ismeri a Marvel-féle X-Men sorozatot, annak nem fog túl sok újdonságot jelenteni az Übermenschek kialakulásának és társadalmi felépítésének a története.

 

Olvasás közben végig az volt az érzésem, hogy Pratchett és Baxter mintha megosztották volna egymás között a történetet, és az egyik Sally utazásait írta a Marson, még a másik Maggi átlépéseit a Földön. Valahogy a kettő között pedig megbújik Joshua története, aki igencsak háttérbe szorul, akárcsak a többi fel-felbukkanó régi szereplő.

 

Az az egy biztos, hogy valamelyik szerző nagyon odavan a rákokért, hiszen nem csak a Hosszú Földön botlunk beléjük rendszeresen, hanem még a kopár Mars homoktengereiben is fel-felbukkannak. Ezzel talán annyira nem spoilereztem el a történetet, hiszen ha valaki jobban szemügyre veszi a borítót, akkor felfedezheti a rákokat rajta, amint szigonnyal a kezükben hasítanak a homoktengeren.

 

A több szálon futó történet most is meseszerű, akárcsak az első két rész, mégis valahogy sikerült több izgalmaz és titkot belecsempészni. Egymás után faltam a fejezeteket, hiszen a váltakozó történetvezetésnek köszönhetően nem csak egy csoportért izgulhatunk folyamatosan. A fejezetek közti váltás mindig egy izgalmas pillanatban történik, vagy éppen egy új felfedezés előtt, amire egy-két szavas utalás van csak, de ennyi is elegendő ahhoz, hogy fenntartsa az érdeklődést.

 

Mint ahogy megszokhattuk, ez a rész is tele van popkultúrális utalásokkal, melyek nagy része a zsánerirodalomhoz köthető. Mondanám, hogy azoknak nem fog sok élvezetet okozni, akik nem túl jártasak a zsánerben, de valljuk be, hogy ők, nagy valószínűséggel nem is fognak eljutni a sorozat harmadik kötetéig. Jó, nem leszek ennyire zsáner-fasiszta, hiszen az utalások nagy része közérthető, ami pedig nem, az úgyis lábjegyzetelve van. Azért az egyik kedvencemet megosztom itt is:

 

...A Hosszú Föld volt az én Narniám. Tudod, mi az a Narnia?
– Az a hobbitos sztori, nem?

 

A molyos olvasásokat elnézve úgy látszik, hogy csak keveseket tud bevonzani a sorozat, vagy csak kevesen vagyunk olyan elvetemültek, hogy tovább olvassuk. Az egyes részek olvasottsága kb. fele az előzőnek, úgyhogy igen nagy a lemorzsolódás. Mondjuk A Hosszú háború okozta csalódás talán több olvasóban érlelte meg azt a döntést, hogy eddig és ne tovább. Sajnálom, hogy ha ez igaz, ugyanis A Hosszú Mars sokkal jobban sikerült, mint az előző rész, és igen sok potenciál rejtőzik a folytatásban is. A negyedik rész fülszövegét olvasgatva nem tudom, hogy mit gondoljak. Izgalmasnak ígérkezik, de ha a szerzőpáros nem kezd semmit az Übermensch szállal, akkor kár volt ennyi energiát belefektetni az alapozásába (bár az is igaz, hogy egy X-Men kópia nem hiányozna senkinek).

 

Ez a sorozat nem lesz egy bestseller, hiszen a lassú és szinte eseménytelen történetvezetéssel sok olvasót nem tud bevonzani. Mégis azt mondom, hogy ebben a felgyorsult, szinte rohanó világban, megnyugvást visz az ember életébe egy olyan mese, ami nem siet sehová, és hagyja, hogy az olvasója belemerüljön az írók által megálmodott világba. Alkalmanként rácsodálkozhatunk az emberi fantázia határtalanságára, sőt, néha még mosolyt is csal az arcunkra a bugyuta, aranyos kis elképzelés, ahogy egy-egy világot megjelenítenek előttünk a szerzők.

 

Végezetül csak annyit tudok mondani, hogy aki feladta volna a sorozat továbbolvasását A Hosszú háború után, az tegye félre az előítéleteit és kezdjen bele A Hosszú Marsba. Megéri!

 

Aki pedig még nem került közelebbi kapcsolatba A Hosszú Föld sorozattal, annak csak annyit tudok mondani, hogy ha rendelkezik egy kis türelemmel és szereti a lassan csordogáló történeteket, akkor ne várakozzon tovább. Meg kell néha állni ebben a rohanó világban egy pillanatra, hogy kifújja az ember magát és kikapcsoljon.

 

Forrás: Letya.hu


Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2019-07-25 18:12:38

Varázslatos irodalom – Kvíz a mágia világából

Tovább
HÍREK
2019-08-02 10:51:31

Fehérorosz szerző dokumentumregénye az élen – A Líra Csoport könyvesboltjainak júliusi sikerlistája

Tovább
MINDENNAPI
2019-08-04 11:24:39

Irodalom és betegség – Kvíz

Tovább

A Hosszú Föld felfedezését követően az emberiség kirajzott, azaz átlépett a párhuzamos Földekre. A felfedezők már a Marsra kíváncsiak.

Honlapunk cookie-kat használ az Ön számára elérhető szolgáltatások és beállítások biztosításához, valamint honlapunk látogatottságának figyelemmel kíséréséhez.
Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába. A cookie-k kezeléséről IDE kattintva tájékozódhat. Értem