Társadalmi és politikai kérdések a képzelet világában

Kicsit tartottam tőle, hogy a Fantasztikus világok már nem lesz képes ugyanarra, amire az első kötet. Időközben kiderült, hogy nem Tóth Csaba írja az egész könyvet, hanem "csak" szerkesztőként fogja össze a 14 tanulmányt. Ez sem nyugtatott meg túlságosan, mert ezzel az információval csak annyit tudtam kezdeni, hogy "De jó, most akkor 14 tanulmány fog szólni ugyan arról?". Később a kiadó elkezdte kiszivárogtatni, hogy milyen témák is várhatóak az új kötetben, és ekkor kicsit megnyugodtam.

A Fantasztikus világok abban különbözik leginkább A sci-fi politológiájától, hogy a kötetben lévő cikkek zöme nem csak a sci-fi világgal foglalkozik, hanem teret enged a fantasynek és a képregényeknek is. Ráadásul nem csak politológus szemüvegen keresztül vizsgálják meg a szerzők ezeket a műveket, hanem amint ezt az alcím is mutatja, más társadalomtudományi szemszögből is megvilágítják.

Összesen 15 szerző tanulmányát fogja közre a kötet (igen, van egy amit két szerző jegyez). Ezek az írások főleg jogászok kezei közül kerültek ki, de akad köztük történész, szociológus, de még építész és állatorvos is. Mindannyian sikeresek a saját szakterületükön, de megpihenve a fantasztikus világokban keresik leginkább a kikapcsolódást.

Nem szoktam novellásköteteknél egyenként elemezgetni és megvitatni a kötetben szereplő írásokat, de ez az antológia (ami nem novelláskötet) megköveteli, hogy minden egyes cikkről egy pár sort írjak. Hogy miért? Mert annyira szerteágazó az egyes tanulmányok tárgya és azok megközelítése, hogy nem lehet egy kalap alá venni őket. Ahogy elvárható ennyi szerző esetében, a kötet színvonala nem egyenletes, de más antológiákhoz képest nyugodtan kijelenthetem, hogy a fluktuáció igen kis szélsőértékek között mozog.

Tóth Csaba, nem csak szerkesztőként vett részt a kötet létrejöttében, hanem egy cikkel is. Persze hogy ismételten a Star Wars volt a témája, de most is tudott újat mutatni. Mielőtt nekikezdtem volna az olvasásnak, kénytelen voltam megnézni a tanulmány témájául szolgáló filmet, a Rogue One-t. Hogy őszinte legyek, engem nem tudott lenyűgözni ez a 3,5-ik rész. Tóth Csaba írását olvasva azonban rá kellett jönnöm, hogy igen érdekes információk vannak elrejtve a filmben, amik a Köztársaság és a Birodalom közötti időszak politikai helyzetét tárja elénk.

Földi Bence szintén a Star Wars világába kalauzol el bennünket. Nem, nem a lerágott csontról húz le még egy ottmaradt cafatot, hanem a Birodalom félelemgenerátorát vizsgálja meg és annak előnyeit, hátrányait. Jól tudjuk, hogy minden egyes diktatúra a félelemre épít, de nem mindegy, hogy milyen szinten űzi ezt. Földi Bence rávilágít arra, hogy a túlzásba vitt megfélemlítés hogyan hozta el a Birodalom bukását.

Hoffman István a szervezet felépítésével és összehasonlításával foglalkozik a Star Wars és a Battlestar Galactica alapján. Itt éreztem először, hogy talán a terjedelmi megkötés nem tett jót a tanulmánynak. Nagy Battlestar Galactica rajongó vagyok és az új feldolgozás összes részét megnéztem, ide értve a webisode-okat is. A cikk elején Hoffman megpróbálkozott egy történeti összefoglalóval, hogy aki nem látta a sorozatot az is képet kaphasson róla. Nos, ez egy kicsit zavarosra sikeredett. Még nekem is sikerült néha értetlen képet vágnom, úgy megkavart ez a leírás. Pedig anno, a koleszban, minden egyes részt átrágtunk a dohányzóban megalakult kis BSG fan clubunkban, úgyhogy az összefüggéseket elég jól ismerem. Szóval, ennél a tanulmánynál a történeti áttekintő nem sikerült túl jól, de az összehasonlítás elemzés megmentette a cikket.

Innentől kezdve pedig (szerencsére ;) ) búcsút intünk a Star Wars világnak, és átevezünk más vizekre. Jöhetnek a Szuperhősök és szuperemberek, vagyis a sci-fi-képregény-fantasy világok. Bevallom, hogy ezek nem a szívem csücskei, mégis ahogy elkezdtem olvasni a cikkeket, meglepődve tapasztaltam, hogy annyira nem is áll távol tőlem. Sőt!

Ceglédi Zoltán a Batman-filmek világába kalauzol el bennünket. Filmbuzi ismerőseim biztos nagy lelkesedéssel fogják majd olvasni ezt a tanulmányt, hiszen nagyon alaposan fel van benne dolgozva a három széria, ami a mozikba került. Az utolsó filmmel, ami a témában készült (Batman v Superman) szerencsére nem foglalkozik, de gondolom sokan egyetértünk vele, hogy kár is lenne rá pazarolni a szót. Nem vagyok egy nagy Batman rajongó, de Ceglédi Zoltánnal egyetértünk abban, hogy a legjobban felépített világ és a legjobban kidolgozott karakter, a Christian Bale alakította Batman volt. A filmeket nem csak magukban vizsgálja, hanem a képregény és az adott kor igényeinek tükrében, ami elég érdekes megvilágításba helyezi a páncélján mellbimbóval igazságot osztó hőst.

Zsótér Indi Dániel A beavatott című filmeken keresztül vizsgálja a posztapokaliptikus világot a tinédzserek szemén keresztül. Ennek a sorozatnak nem én vagyok a célközönsége, így csak az első részt láttam belőle. Dániel körüljárja a bizonytalan, kétségek közt gyötrődő tinik világát és A beavatott szereplőinek világát. Bár sok kapcsolódási pont van és ezen a cikken keresztül valamennyire én is megértettem, hogy miért is tud ennyire népszerű lenni ez a műfaj, mégis úgy érzem, hogy A beavatott talán nem a legjobb példa volt. Beatrice valóban a kétségek között gyötrődő tini megtestesítője, de vezetői ambíciók hiányában csak sodorja a szél egyik konfliktusból a másikba. Talán azért is nem tudott lekötni a film, mert nem egy előremutató történetvezetés volt benne, hanem inkább csak gyötrődés két vagy több tábor között.

Zotter Judit a vámpírok, vérfarkasok és zombik világát mutatja be. Aki azt hiszi, hogy a téma már rég lerágott csont, az téved. Judit egy olyan nézőpontból vizsgálja meg ezen három faj kérdését, mellyel eddig kevesen próbálkoztak. Az idők folyamán változott a vámpírok és vérfarkasok megítélése, így a szerepük is. Még régen a vérfarkasok szinte csak a horror műfajában voltak jelen, addig napjainkba a romantikus lányregényekbe is belopták magukat. Nem csak a megítélésük, hanem a szerepük és a kinézetük is sokat változott az idők folyamán. És persze ott vannak a modernkor kérdései, azaz, hogy milyen jogok illetik meg ezen teremtményeket és miért? (vagy miért nem?)

Szabó Zoltán Ádám és Oroszlány Balázs ismételten a képregények világába kalauzolja el az olvasókat, azonban itt nem konkrét képregények esettanulmányaival szembesülünk, hanem a keletkezési helyüket illető különbségekkel. Mindenki tudja, hogy a Manga igen eltér stílusban és történetben az európai képregények világától. De mi van az angolszász, francia és belga képregényekkel? Ezeknek mi befolyásolta a fejlődését és milyen irányban? Mitől felkapottak ma a DC és a Marvel képregények, és hol van a helye az európaiaknak? Egy jó kis tanulmányt olvashatunk a képregények világáról, ami rajongóknak és kívülállóknak is érdekes lehet.

Muchichka László is még a képregényeknél időzik, azonban már nem általánosságokban. Amerika Kapitányt mutatja be az amerikai politikai hangulat függvényében. Érdekes nyomon követni a képregény és annak főhőse életútját a születésétől napjainkig. Voltak olyan időszakok, amikor meg sem jelent Amerika Kapitány, hiszen a patriotizmus szitokszónak számított Amerikában.

Kisteleki Károly tanulmányával pedig átlépünk a varázslók földjére. Nem, nem Harry Potter és társai kerülnek górcső alá, hanem a napjainkban még náluk is népszerűbb Trónok harca. Személy szerint, én nem követem nyomon a sorozatot és az alapjául szolgáló könyveket sem olvastam, azonban rajongóknak kötelező! Nem tudom, hogy mennyire követik nyomon a háttérben meghúzódó események valós voltát, de ezen tanulmány elolvasása után szerintem más szemmel néznek majd a sorozatra. Nem csak a történelmi korokkal állítja párhuzamba Kisteleki Károly a sorozatot, hanem jogi szempontból is megvizsgálja az eseményeket. Igaz, csak 1-1 ilyen példát szemel ki az egész sorozatból, de ezek után a továbbiak felkutatása szinte feldolgozásért kiált. Történészek, jogászok, előttetek a lehetőség, hogy megtaláljátok a párhuzamot a történelmünk és a sorozat között. :)

Sik Endre Terry Pratcher Korongvilág sorozatába kalauzol el bennünket, ahol egy furcsa diktatúrát mutat be az olvasóknak. A humoros és egyben érdekes zsarnokoskodáskerülő zsarnok személye és módszerei elég hasonlóak a mi világunk zsarnokaihoz. Mindössze a cél különbözteti meg tőlük. Egy érdekes és szórakoztató tanulmány a diktatúrák működéséről, még akkor is, ha egyetlen földi példát sem követ, csak hasonul hozzá.

Pintér Bence az egyik legnehezebb utat választotta a sci-fi területéről. A poszthumán társadalmak elemzése nem egy egyszerű dolog, főleg ha azt Jean le Flambeur-trilógián keresztül próbálja meg az ember. Nem olvastam a trilógiát, de már volt szerencsém hasonló témájú regényhez, ami nem volt egy könnyű menet. Bence megtett mindent, hogy felvázolja és elemezze a poszthumán társadalmak jövőjét és alakulását, de a szerteágazó világnak köszönhetően ember legyen a talpán aki követni tudja. Plusz pont Bencének, hogy nem zavarodott bele a világ felvázolásába, így ha valaki nem ismeri a trilógiát és elég figyelmesen olvassa a cikket, talán nem veszik el annak világában.

Végül nézzük az utolsó három tanulmányt, mely a jövő politikájába próbál betekintést nyújtani.

Filippov Gábor az Alien sorozaton keresztül vizsgálja a lehetőségeket. Az űrbe kirajzott emberiség valószínű, hogy nem fog függeni egy központi kormánytól, mint ahogy azt sok sci-fi felvázolja. Valami hasonlóra számíthatunk, mint jelenleg a Földön, azaz a jövőben a bolygók kvázi külön "országoknak" fognak megfelelni valószínűleg. Sötétebb jóslatok szerint azonban lehetséges az is, hogy iparáganként fognak szeparálódni a bolygók. Az Alien sorozatból azonban azt is tudjuk, hogy a vadkapitalista törekvéseknek köszönhetően az sem kizárt, hogy egyes nagyvállalatok a törvény felett fognak állni (vagy már állnak most is). A tanulmány ennek vizsgálatával foglalkozik a népszerű sci-fi - horror világában.

Lovász Dorottya az egyik legizgalmasabb kérdést teszi fel: MI lesz velünk? Azaz a robotjogok fejlődése Asimov novelláinak tükrében. Napjainkban talán egyre sűrűbben kerül elő ez a kérdés. Eddig főként csak arról volt szó, hogy mi lesz, ha egy MI tudatára ébred és kiírtja az emberiséget. Manapság pedig az a kérdés, hogy az egyre jobban elterjedő robot munkaerő hogyan fogja átalakítani a gazdaságot? Lesz majd feltétel nélküli alapjövedelem? Szükség lesz egyáltalán emberekre a jövő társadalmában? Ha igen, akkor milyen viszonyban fognak állni a robotokkal? Kinek milyen joga lesz? A tanulmány gerincét A két évszázados ember című Asimov novella adja, ami alapján film is készült és sok kérdést vet fel.

Végül, de nem utolsósorban Török Gábor vezet be bennünket a The walking dead sorozat világába. A zombiapokalipszis okozta társadalmi szétszakadás és a társadalom nélkül maradt emberek világába kalauzol el bennünket. Megvizsgálja a demokratikus és az autokrata vezetési stílusok eredményeit ebben a zavaros világban. Bár a sorozat politikai világa igen érdekes, főleg annak tükrében, hogy mennyire változatos és kis csoportokon lehet elemezni ezeket, mégsem sikerült meggyőznie Gábornak arról, hogy érdemes leülnöm és elkezdenem a sorozatot.

Sok világot kapunk és sok elemzést. Ami azonban megegyezik mindegyikben, hogy valamilyen módon jelen van a sötét erő, azaz az autokrata vezetés. A kötet nagy népszerűségnek fog örvendeni, hiszen nagyon sok áthallás van a sci-fi és a fantasy világa, valamint a mi világunk között. Pont annyira zavarosak a fantasztikum világai is, mint a mienk. Ahhoz viszont, hogy elkerüljük a sötét erő győzelmét a jövőben, nekünk kell tennünk a jelenben.

Változatos és színes írásokat kaptunk a szerzőktől. A paletta kibővült, mind a témákat, mind a feldolgozásukat illetően. Míg A sci-fi politológiája csak egy "szűkebb" közeget mozgatott meg, addig a Fantasztikus világok szinte mindenkihez elérhet, legyen az képregény-mániás, filmbuzi, sci-fi vagy fantasy rajongó, zombikedvelő vagy lányregényes vámpírimádó. Mindenki megkapja amire számít, mindamellett kitágul az érdeklődési köre is, hiszen az olyan témák is lekötik, amikről valószínű, hogy ezen kötet keretein kívül nem foglalkozott volna.

FORRÁS: Letya.hu