Sylvain Neuvel: Alvó óriások

Az olvasó valami újra számít, valami izgalmasra, ami más, mint az eddig megszokott. Aztán persze lehet, hogy az új irány nem jön be, mert túl újhullámos, de ez benne van a pakliban.

Kíváncsian és nagy lelkesedéssel vetettem bele magam Sylvain regényébe. Rögtön az elején szembesültem azzal, hogy valamiféle dokumentumregényféleséggel van dolgom, ami a szerkezetét illeti. Kezdő íróknak azt szokták javasolni, hogy kerüljék ezt a szerkezetet, mert nem biztos, hogy meg tudnak birkózni a feladattal. Nos, Neuvelnek nem sikerült, akárcsak sok minden más ebben a kötetben.

A történet lényege: az Aktákból megismerhetjük, hogy a 11 éves Rose Franklin egyik nap az új bicikliével egy szoba méretű gödörbe esik, ahol egy szobor keze fekszik, ami 6,9 méter hosszú. A leletet a katonaság veszi magához és az kezdi kivizsgálni a kéz eredetét. Majd jön egy nagy ugrás az időben és ismét Rose Franklin kerül a figyelem középpontjába, mint az Enrico Fermi Intézet vezető kutatója, akinek felajánlják a projekt vezetését, miután a hadseregnek beletört a bicskája. A további aktákból kiderül, hogy miként szervezik be az új embereket a projektbe és milyen módszerrel kezdik el felkutatni a többi testrészt. A folytatás már spoileres, így azt mellőzöm. Akit érdekel, az olvassa el a könyvet.

Neuvel írástechnikája hagy némi kívánnivalót maga után. A dokumentumregény szerkezetnek köszönhetően személytelenné válik az egész történet és nem jön át a szövegen az egyes szereplők személyisége. Még egy közepes írónál is felfedezhetünk némi eltérést az egyes szereplők viselkedésében. Itt csak a nevek és a foglalkozások tesznek érezhető különbséget a párbeszédek alanyai között. Mindez nem fájt volna annyira, ha egy jó, elgondolkodtató történetet kapok cserébe. De nem kaptam. :(

Legjobban talán az zavar, hogy a regényt, mint sci-fit próbálják jellemezni és eladni, amint az látható a borítón is. Ez minden, de nem sci-fi. A tudományos fantasztikumból csak éppen a tudomány hiányzik. Pontosabban Neuvel megpróbál valami maszlagot becsempészni, de egy általános iskolás, aki figyelt fizikaórán, az is kiszúrja a hibákat és elmegy a kedve az egésztől.

Bosszant, mert ha valaki sci-fi írására adja a fejét, akkor legyen már annyi tartás benne, hogy fogja magát és utánajár a tudományos dolgoknak, hogy azokat hitelesen közvetítse, ezzel is megtisztelve az olvasót. De nem, Neuvel nem járt a dolgok után. Fogta azt, ami megmaradt neki az átaludt fizikaórák alatt beszivárgott tudásködből és úgy vetette papírra, mintha azok tudományos tények lennének. De hogy ne beszéljek csak úgy bele a nagyvilágba, hozok egy pár példát.

Neuvelnek fogalma sincs az atomenergiáról. Azt hiszi, hogy az atomerőművekben az atomenergia termeli a villamos energiát. Téves! Az atomerőmű nem más, mint egy speciális hőerőmű, ahol a tüzelőanyagot a maghasadással nyert hő biztosítja. Tehát nem közvetlenül az atomenergia alakul át elektromos energiává! Ezen tudásanyag megszerzéséhez pedig nem kell sok könyvet elolvasni, elég csak ellátogatni a Wikipédiára az alapok megismeréséhez. Amikor egy író erre sem veszi a fáradságot, akkor hogy várja el az olvasóitól, hogy azok időt szánjanak az irományára?

A másik hiba, amin fennakadtam, igaz nem annyira mint az előzőn, az a nyolcas számrendszer. Ennek egy kicsit legalább utánajárt az író, de nem eléggé. A kutatások arra jutottak, hogy mi emberek azért használjuk a tízes számrendszert, mert tíz ujjunk van. Feltehetően, ha csak nyolc lenne, akkor a nyolcas számrendszer honosodott volna meg. No mármost, ha feltételezzük, hogy az idegenek nyolcas számrendszert használtak, akkor nagy valószínűséggel a vezérlést biztosító kézpántok is négy ujjasok lettek volna, ami már az elején feltűnt volna a kutatóknak. Miért építenénk mi emberek egy hatujjas virtuális kesztyűt, ha csak öt ujjunk van?!

A többi „tudományos” csomagolásba bújtatott fejtegetés még elmismásolható, de semmi esetre sem hiteles. Nem szeretnék megsérteni senkit, de a Marvel és a DC képregényekben is több a tudomány, mint Neuvel ezen regényében.

A történet egysíkú és unalmas. Az ötlettelenségét állandó csavarokkal próbálja elrejteni, megjegyzem sikertelenül. Akárcsak az ókori görög mitológia belerángatása a történetbe, következetlenül. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy milyen mérőszámok alapján döntik el, hogy egyes kötetek az év legnépszerűbb debütálásai? Mert nem mindegy, hogy az akciós, 0.99$-os Amazon letöltéseket veszik alapul, vagy a normál áras eladásokat. Vagy esetleg van valami súlyozás?

Sajnálom azokat az olvasókat, és elnézést is kérek tőlük, akik ezzel a kötettel szerettek volna megismerkedni a zsánerrel. A sci-fi nem ilyen! Ez egy „zs” kategóriás hulladék, amit nem sorolnék a zsánerbe. De mint tudjuk, amiben már van egy robot, vagy esetleg felbukkan egy idegen faj, vagy arra utalás történik, akkor rögtön rányomják a sci-fi besorolást. Ami sajnálatos, mert nagyon sok olyan regény kerül így a zsánerbe, aminek semmi keresnivalója sem lenne ott.

Írnék még lehúzó dolgokat a regényről, de attól tartok, hogy a közösség tagjai esetleg személyes sértésnek vennék. Biztos vannak olyan olvasók, akik a zsáner elismert ismerői és nekik tetszett a könyv. A kérdést hozzájuk intézném: mi késztetett benneteket arra, hogy 4 vagy 5 csillagot adjatok a regényre? Annyira egyedi volt szerintetek a történet, hogy a tudományosnak nevezett hablatyon simán át lehet lépni?

A lényeg azonban csak most következik! A kötet mindössze csak bevezetés volt, a Themis Akták első része. Igen! Lesz folytatás. Hát nem hihetetlen?! Már alig várom! (Érezzétek a szarkazmust! ;) )

FORRÁS: Letya.hu