Stefanie Höfler: Velem ​nem lehet járni

A kötet (Eredeti címe: Tanz der Tiefseequalle) 2018-ban elnyerte a  DIE ZEIT Év Ifjúsági- és Gyerekkönyve díjat és jelölték a Német Ifjúsági Könyvdíjra is.

A Velem nem lehet járni főhőse Niko, a tizennégy éves, túlsúlyos fiú, aki kortársai céltáblájaként kénytelen élni mindennapjait. 

Súlyproblémái miatt számtalan verbális támadást és igazságtalanságot kénytelen elszenvedni, ám úgy tűnik, hogy a fiút semmi sem mozdíthatja ki lelki nyugalmából.

A kötet váltott szemszögű, és az írónő a másik főszereplő, Sera nézőpontjából indítja be a történetet. Sera Niko tökéletes ellentéte: szép, csinos és – egyiptomi származásánál fogva – Nofretete kiköpött mása. A lány – noha soha sem bántotta a fiút – mégis a népszerűek táborába tartozik, s mint olyan, a felszínen velük együtt nevet a fiút ért igazságtalanságokon. Mindezek ellenére a lelke mélyén tudja, milyen szemetek a többiek, s ha nem félne elveszíteni a népszerűségét, még segítő kezet is nyújtana a fiúnak.

A kötet mindössze 203 oldalt számlál, így az események rendkívül gyorsan követik egymást, és az olvasó egy pillanatra sem unatkozik.

Niko – bár osztálytársai folyamatosan bántják – nincs egyedül az életben. A fiú a nagymamájával él, s bár szüleiről eleinte nem sokat tudunk, gyaníthatjuk, hogy valami komoly dolog áll a háttérben, hiszen nem mindennapi, hogy egy tizennégy éves gyerek nem a szüleivel él. Nagymamája, valamint legjobb barátai, a hiperaktív Little és az autószerelő Osman megpróbálja lebeszélni a fiút a közeledő osztálykiránduláson való részvételről. Noha Niko tisztában van vele, hogy az osztálykirándulás során mennyi bántást kell majd elviselnie, nem akar a nagymamájának fájdalmat okozni és elbújni a világ elől. Niko csak élni szeretne.

Természetesen az osztálykirándulás egy igazi katasztrófa, amit Niko végig rendíthetetlen önuralommal csinál végig, ám főhősnőnk, Sera számára az egész kirándulás maga a földi pokollá változik, ugyanis az osztály legmenőbb sráca, Marko – akiért mellesleg legjobb barátnője, Melinda is odavan – éppen hódításra készül. Mindenki tudja, hogy ezen a kiránduláson végre el fog csattanni az a bizonyos első csók Sera és Marko között, csakhogy senki sem lát tovább az orránál. Marko egy beképzelt, egoista, rendkívül eldeformált személyiséggel rendelkező gonosz fiú, aki az első adandó alkalommal letámadja Serát, és nem áll meg egy gyengéd csóknál. A fiú durván letámadja a lányt, erőteljesen és fájdalmasan megfogdossa, mit sem törődve a lány tiltakozásával. A jelenetnek csupán egy szemtanúja van, Niko, aki minden bátorságát összeszedve közbelép és megakadályozza, hogy Serát még jobban megbecstelenítsék. Természetesen mindenki ezt az időpontot választja ahhoz, hogy visszatérjen a kalandparkból, és azt hiszem mindnyájan sejtitek már, hogy a jelenetből Marko kerül ki győztesen.

Sera ugyanolyan kiközösítetté válik, mint Niko, és a közös táncuk csak olaj a tűzre. Sera eddigi tökéletes élete felborul, és a lány, kalandra éhesen megszökik az osztálykirándulásról Nikóval.

A két fiatal a hétvége további részét együtt tölti, számtalan kalandot élnek át, és végre elkezdik megismerik egymást. Ám a vasárnapi hazatérést követen szembe kell nézniük a gúnyos tekintetekkel, és kortársaik rendkívül gonosz tetteivel.

Sera egyedül Nikóra számíthat, mivel a fiúnak a mindennapjai részévé váltak a bántalmazások, kiváló tanára lehet a lánynak. Vajon Sera bölcsen dönt vagy megfutamodik? Lesz a lánynak elég bátorsága ahhoz, hogy fel merje vállalni az érzéseit egy túlsúlyos fiú iránt, akinek a világát éppen forgószél módjára forgatja fel egy egyiptomi királynő?

A regény rendkívül komoly témát feszeget! Megjelenik benne a súlyproblémákkal küzdők magányos és szomorú élete, akik folyamatosan ki vannak téve a verbális és fizikai bántalmazásoknak. Jelen esetben az írónő a verbális bántalmazásra fekteti a hangsúlyt, amiről tudjuk, hogy sokkal súlyosabb károkat tud okozni, mint egy nyolc napon túl gyógyuló sérülés.

Niko egy értelmes, okos és rendkívül nagy lelkierővel megáldott fiatal srác, akinek a bátorságát és lelki erejét olvasás közben igazán megirigyeltem. 

A vékony testalkattal megáldott embereknek fogalmuk sem lehet róla, mit élnek át azok, akik súlyproblémákkal küzdenek.

Jómagam általános- és középiskolában rendszeres céltáblája voltam osztálytársaimnak, mert nincs és soha nem is volt modell alkatom, alacsony vagyok, és szerencsétlenségemre apukám gömbölyded testalkatát örököltem. 

Mindazok, akik a súlyproblémákkal küzdő személyeket bántják, fel sem fogják, milyen életre szóló károkat okoznak rosszindulatú megjegyzéseikkel!

A Velem nem lehet járni című könyvből azonban rengeteget tanulhatunk! Niko egy igazi példakép lehet mindazok számára, akik nincsenek megelégedve önmagukkal és a testükkel, hiszen ez a fiatal srác olyan lelkierőről és életkedvről tesz tanúbizonyságot, ami nemcsak dicséretes, de követendő példa is! Niko okos, cuki, számtalan jó tulajdonsággal és megnyerő modorral megáldott srác, mondhatni egy igazi modern kori lovag, amit Sera eleinte rendkívül furcsának tart. A fiú túlsúlyának hátterében pedig igazi húsba vágó, komoly tények állnak, amik kegyetlenül arcon csapják az olvasót.

Sera egy bonyolult és összetett személyiség, akit néhány ponton nem kedveltem a felszínes viselkedése miatt, ám szerencsére megmutatta, mennyivel több is rejlik benne, mint amit a kortársai felé mutat.

Sera egy fiatal, tizennégy éves lány, aki keresi önmagát és megpróbál fenn maradni az élet nevű játékban. Először ő maga is megrémül attól, milyen erős hatással van rá Niko, és természetesen magának sem vallaná be az igazi érzéseit. A segítség, és önmaga megtalálása nem várt helyről érkezik, hiszen egyrészt Niko megváltoztatja az életét, valamint bátyja, Farid – a három évvel idősebb srác – és Niko legjobb barátja lesz az, aki segít rálépnie a helyes ösvényre.

Niko a kötetben számtalan alkalommal hasonlítja a lányt Pocahontashoz, és ezt nem csupán a külsejére érti. Bár az indián hercegnő egy magabiztos, büszke és nemes személy, Sera még csupán egy szárnyait próbálgató sólyom, aki egy napon felérhet a powhatan (magyarul póheten) indiánok hercegnőjéhez.

Niko és Sera karaktere együtt egy szerethető, önmagukat kereső fiatal párt idéz meg a szemünk elé, akikkel együtt sírunk és nevetünk, szorongunk és kalandozunk, lépjük át a határokat, próbálunk ki valami újat, győzzük le előítéleteinket, fogadjuk el az átlagostól eltérőt és szeretjük azt, amit és akit nekünk szánt a Sors.

Stefanie Höfler 

Német írónő.

1978-ban született Stuttgartban. 

Német, angol és skandináv nyelvtudományt tanult Skóciában, majd tanárként és színi oktatóként dolgozott egy Fekete-erdei (Schwarzwald) iskolában. 

Debütáló regénye, a Mein Sommer mit Mucks 2015-ben jelent meg és a házasságon belüli erőszak témáját boncolgatja. A kötetet azonnal jelölték több neves német könyves díjra is.

Társai egy erős, új hangként jellemzik őt a német gyermek- és ifjúsági irodalomban.

Érdekességek

- A kötet még nem jelent meg angol nyelven, de már a The Dance of the Deep Sea Jellyfish címen emlegetik.

- Az írónő mindhárom regényét jelölték a DIE ZEIT Év Ifjúsági- és Gyerekkönyve díjra, ami igen nagy szó! 

Amennyiben tetszett az értékelésem, és a történet felkeltette az érdeklődésetek, gyertek játszani velem a Molyra, ahol egy csodaszép és rendkívül tanulságos történet megismerése mellett egy szép plecsnivel is gazdagodhattok: https://moly.hu/kihivasok/velem-nem-lehet-jarni

Idézetek

„– Akkor menj csak! – mondja szárazon. – Menj, és hagyd, hogy szétszedjenek!”

„Előttem két másik ember is kiválik a csoportból, és észrevétlenül lemaradnak. Marko és Sera. Marko hangsúlyozottan laza járással, Sera kecses lányléptekkel. Úgy néz ki a sziluettjük, mint Pocahontas és a kapitánya, vagy valami hasonló.”

„Még egyszer megpróbálok kiszabadulni a szorításból. Esélytelen. Még gonoszabb nevetés. A mellemen a keze forró és nedves. Már tényleg nem tudom, mit tehetnék, érzem, hogy megtelik könnyel a szemem. Aztán egy másik hangot hallok, egész közel, a hátam mögött. 

– Engedd el Serát. 

Totál nyugodt hang, nem kapkodja a levegőt, nem félénk. Csak így, mélyen, lazán, és aztán még egyszer: 

– Engedd el Serát.”

„Aki úgy néz ki, mint én, az nem tud elszökni: akárhová is szöknék, a testemet mindig magammal kéne vinnem. És ha a testemet magammal viszem, az tagadhatatlanul azt jelenti, hogy nagyjából minden problémámat is magammal viszem, és akkor mi értelme a szökésnek?”

„Elszédülök a gondolkodástól, hogy mi lenne, ha nem az lennék, aki vagyok, és hirtelen csodálatosnak érzem az életem úgy, ahogy van.”

„A szüleim miatt találtam ki az emlékezettörlő lapot. Minden olyan emlékre rá lehet teríteni, ami fáj, és egy másodperc alatt törlődik.”

„Megérkeztünk a mindennapokba, a hercegnő és védelmezője visszaváltozott szépséggé és szörnyeteggé, és a cselekményben nincs megírva, hogy a szépség komolyan beemeli az életébe a szörnyeteget. A szörnyetegeknek nem jár meglepetés.”

„– Nem a bátorság hiányzik hozzá, Little – mondom. – A képzelőerőm kevés.”

„A szürke ég előtt magasodik a fánk, Nikóé és az enyém. Tényleg ezt gondoltam: Nikóé és az enyém?”

„Most először merül fel bennem, hogy látja-e egyáltalán, amit mások, mármint egy igazán kövér fiút, vagy ő azt a Nikót látja, aki régen voltam, és aki most pár centivel beljebb bújik meg bennem, mint egy hernyó, aki bebábozódott egy óriási bábba, hogy kibírja a telet.”

„Mikor riadtam meg utoljára a saját tükörképemtől? 

… 

Egyszer csak áll az ember a tükör előtt, és megrémül, mert nem azt a képet látja, ami önmagáról él benne, amikor éppen nem a tükör előtt áll.”

Értékelés: 5/5 medúza