Simone Elkeles: How to Ruin a Summer Vacation – Tönkretett vakáció
Írta:Caledonia ValleyMa Simone Elkeles egyik regényéről, a Tönkretett vakációról hoztam értékelést, ami – be kell vallanom – a szívem csücskévé vált, a maga szépségével és hibáival együtt. Kezdeti nehézségek: A regény tulajdonképpen két molyos kihívásnak köszönhetően került terítékre nálam, s mivel egy kicsit bugyuta szerelmi-nyári történetnek tűnt, nem is igazán volt kedvem elkezdeni. Hatalmas hiba volt azonban a részemről azt gondolni, hogy ez a történet egy komolytalan kis love story lesz! Óriásit tévedtem...Figyelem, az értékelésben akadhatnak apróbb spoilerek, így kérem, mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább! Köszönöm!
A regény:
A könyv fülszövege nem ad túl sok információt a történetről. Adott egy fiatal lány, Amy, aki az édesanyjával él együtt, míg édesapja csupán egy idegen számára, akivel egy évben egyszer, a születésnapján találkozik. Ron – akit Amy csak spermadonornak hív – egy nap váratlanul felhívja a lányt, és közli, hogy a nyári szünet idejére Izraelbe szeretné vinni, hogy meglátogassa soha nem látott, beteg nagymamáját, és végre megismerje a családját...
Mondanom sem kell, hogy Amy nem örül annak a fantasztikus lehetőségnek, hogy egy háborús övezetbe kell elutaznia egy apával, akit gyűlöl, amiért az soha nem kereste a vele való mélyebb kapcsolatot. Nem lelkesedik, hogy a barátja tudtán kívül elutazzon, ám nincs mit tenni. Anyja és legjobb barátnője sem tartja az utazást veszélyesnek, így Amynek nem marad választása, nemsoká egy repülőn találja magát, majd 12 órával később Izrael földjére lép...
Amy egy élettel és bőséges önbizalommal teli lány, akit fantasztikus humorral és önbírálattal áldott meg az ég. Ron Izrael szülöttje, egy zsidó, még a lány anyukája egy kirakatba való csinibaba – legalábbis a nagyon rövidke leírás alapján. A lány egy félresikerült éjszaka szülötte, s bár erősen titkolja, de ez a tény mélyen megsebezte a lelkét. Amy, mint minden kamasz nyűgös, kissé lusta, s mint amerikai, hozzá van szokva a kényelemhez. Ezzel szemben az édesapja családja egy apró házban él (mosáv), egy kietlen vidéken, ahol a táj lélegzetelállítóan gyönyörű, s ugyan a nem túl messzi távolban véres háború dúl, a vidék békés csendje megindító.
Amy szépen lassan megismerkedik Ron családjával, a nagymamája például már az első találkozáskor óriási hatással van rá. Ő lesz az, aki miatt Amy elkezdni magában keresni mindazt az értéket, amiben eddig nem hitt... Unokatestvére személyében első pillantásra ellenségre tesz szert, hiszen kell egy ellenlábas női szereplő is a történetbe, és az első izraeli hetekben csupán egy levakarhatatlan kutya lesz a társasága.
Már a Barak család otthona előtt eltöltött öt percben belép a képbe történtünk nagybetűs FÉRFI-ja, Avi, aki látszólag egy mogorva fiatal fiú, s már a kezdetektől ellenségesen viseltetik a lány iránt, ám nem szabad elsőre elhinni, amit látunk. Avi mély sebeket hordoz magában, s noha karaktere kevésbé lett kibontva, mint ahogy azt vártam volna, végig szimpatikus és szerethető volt.
A történet már az elején magával ragadott, ám ahogy egyre többet időztünk Izrael földjén, és ahogy haladt előre a történet, a könyv letehetetlenné vált. Nem mondom, voltak gyengébb részek, amiket lentebb kifejtek, de összességében egy nagyszerű könyvet kaptam.
Amy a történet elején az életét odaadná, ha nem kellene egy nyarat az apjával töltenie, az élet azonban úgy hozza, hogy a lány e nyári kaland során rátalál az igaz szerelemre, önnön létezésének mivoltjára, és rátalál az édesapjára, akit mindig is hiányolt...
Amy határtalan önbizalommal rendelkezik, amiből kicsit nekem is adhatna. Sok dologban szeretném követni a példáját, ámbár a legtöbben nem!
A regényben kulcsfontosságú szerepet játszik maga a helyszín, Izrael is, ami nem egy amerikai álom, hanem a kegyetlen valóság, ami előtt sokszor igyekszünk szemet hunyni. A könyvnek hála rengeteg mindent megtudtam az országról és gyomorszorító érzés volt olvasni a sorokat az ott élő emberek helyzetéről. Imádtam Izraelt, az országot, a kultúrát, az emberek életfelfogását, mindazt, ahogy az életet élték! Szeretnék még az ország jelenlegi állapotairól többet megtudni, arról a földről, ahol minden ember köteles a hadseregben szolgálni, amint betöltötte 18 életévet. Itt kivétel nincs, a férfiaknak 3, míg a nőknek 2 évig kell a hazájukat szolgálni katonaként.
A fentiekből is látszik, hogy a regény egyáltalán nem egy kis nyári love story, hanem az élet komoly problémáiból is épít, és bemutat egy háborús földrészt.
Figyelem, a bekezdés erősen spoileres!
A legnagyobb félelmem ezekben a fiataloknak szóló könnyed szerelmes történetekben mindig a szex témaköre. Amy egy barátot hagy otthon, s míg nem tudtam meg, hogy szerencsére nem feküdt le a sráccal, nagyon izgultam. Számomra fontos volt az, hogy Amy ne egy csapodár karakter legyen. Én még őrzöm a régi értékeket, nézzen bárki hülyének, s nem szeretem, ha egy regényben a főhősnő több pasival kavar. Főleg, ha a sivatagban talál rá az igaz szerelem! Egy szó mint száz, szerencsés végkimenetele lett annak, amitől tartottam. Amy nem szeretne fertőzést kapni, és a nem kívánt terhesség miatt sem ugrál a testi kapcsolatért, ám kb. öt perc sem telik el azután, hogy egy párt alkot Avival, és máris sutba dobná az elveit, és odaadná magát egy nyári kalandnak... Majd megsértődik a visszautasítástól, ám a rákövetkező lehetőségnél újfent tiltakozik. Ezt a részt igencsak összecsapottnak érzem. Nem fekszik le senkivel, a fentebb említett érvek miatt. Rendben, okos lány, szeretem. Öt perccel később azt akarja, hogy ott és azonnal megtörténjen, sír az elutasítástól, majd az utolsó alkalomnál ismét előző nézeteit vallja... Kíváncsian várom a sorozat többi részét...
Spoiler vége!
A kötet záró sorai ezernyi érzelemmel átitatott, megindító szavak, melyektől az ember azt érzi, hogy még többet akar megtudni ezekről a szereplőkről. Ennyi nem volt elég!
A borítóról:
Förtelem... én értem, hogy a Daemon-Katy párossal mindent el lehet adni, de könyörgöm, mint ahogy az említett pár esetében, úgy Amy és Avi esetében is totálisan máshogy néznek ki a főszereplők! Semmi közük a borítóhoz, és annyira gyűlölöm ezt a mai könyvkiadásban, hogy az eladható borító miatt ilyen szép történethez, egy – a szereplőkhöz nem passzoló - borzadály jön ki... Annyival szebb és ötletesebb tipográfiát és látványtervet el tudnék képzelni ennek a kötetnek...
Összegzés:
Az írónő megvett magának ezzel a könyvvel, és már alig várom a folytatást.
Amy karaktere már az elején rendkívül megfogott, és tetszett mindaz a bátorság és önbizalom, amivel az életét irányította. A regény második része, a sátorozás fejezetétől kezdve azonban olyan, mintha egy másik ember alkotása lenne. Rendkívül zsúfoltnak éreztem, mint akinek hamarosan elfogynak a karakterszámai, és Amy viselkedése is unszimpatikusba váltott. Szerencsére az utolsó pár oldal megmentette a regényt és az érzéseimet is.
A könyvet bátran ajánlom mindenkinek!
Történet: 4,5/5*
Megjelenés: 2017-12-14
