Shakespeare: Hamlet

Királyné

„Még rajtad egyre felhők csüngenek?

 

Eközben Claudius, a király útjára bocsátja Polonius, a főkamarás fiát Franciaországba. Laertes csupán a koronázásra és a királyi esküvőre érkezett haza, de szíve visszavágyik tanulmányai színhelyére. A király és a királyné aggódik Hamletért, aki bús és nem találja a helyét a királyi udvarban. Nem tudják mitévők legyenek, és még csak nem is sejtik, hogy a királyi udvarban burjánzó kór egyre csak növekedni fog.

Horatio elbeszéli Hamletnek, hogy királyi atyja szellemét látták a kertben, aki a kakasszó előtt távozott, így aznap éjjel Hamlet maga is őrséget vállal, és a Szellem újra megjelenik... A jelenés négyszemközt beszél a herceggel, és nemsokára kiderül, hogy valóban a halott király lelke az, aki azért tért vissza a túlvilágról, hogy elmesélje erőszakos halálát és felkérje fiát a bosszúra.

 

 

Hamlet először kétkedik, belső vívódásai és magánya (monológjai megmutatják mily értelmes is a herceg) miatt mindenkit eltaszít maga mellől. A királyi udvar számára úgy tűnik, hogy a királyfi esze megbomlott, ám Hamlet csupán játssza az őrültet, hogy bosszúját valamiképp véghez vigye.

A Szellem megjelenése és Laertes távozása előtt lép színre Ophelia, Hamlet szerelme, Polonius lánya, akit a herceg szerelmes szavakkal kísért. Polonius és Laertes óva intik a lányt, hiszen bár nemes ember gyermeke, egyszerű fehérnép, és Hamlet nem nősülhet önszántából.

 

Miután a Szellem elbeszéli szörnyű halálát, Hamlet megtépázva, borongva és elmélyedve saját borús gondolatai közé bolyong a vár folyosóin, és Ophelia megriad a herceg látványától. Polonius úgy véli, hogy lánya visszautasítása volt a végzetes döfés, ami a herceg elméjét megbontotta, és a király elé viszi lányát, aki éppen a Rosencrantz és Guildenstern névre hallgató királyfi régi barátait állítja kémkedésre mostohafia ellen. Miközben a két ostoba bolond hiába faggatja búskomorságának igazi okáról az okos és csalafinta herceget, addig Ophelia megmutatja a Hamlettől kapott szerelmes levelet a királyi párnak.

 

Mivel a király és Polonius a lányt használja fel Hamlet ellen, akinek nincs más választása, mint engedelmeskedni, és ráadásul királyi anyja hűtlensége is mélyen megsebezte a herceget a női nem ellen, Hamlet eltaszítja magától Opheliát, összetörve ezzel a lány szívét.

 

Ophelia bús, magányos, és Hamlet is borong, de egy vándor színésztársulatnak köszönhetően brilláns tervet eszel ki, majd színpadra állítja atyja meggyilkolásának és anyja hűtlensége ékes bizonyítékának történetét.

 

Mikor a színészek a darabban éppen oly módon gyilkolják meg a királyt, ahogy azt Claudius tette tulajdon fivérével, a király nem bír el lelkiismeretével, félbeszakíttatja a darabot és kiviharzik a teremből.

 

 

A bűn immár bizonyított, így a király mindent megtesz azért, hogy Hamletet eltávolítsa az udvarból. A kegyelemdöfés Polonius halála, ami közvetlen kiváltó oka lesz Hamlet Angliába való száműzetésének. Hamlet nem ölheti meg a lelki üdvéért imádkozó királyt, s miután anyja hálószobájában a nő ellen fordul – a Szellem kifejezett kérése ellenére –, tévesen megöli a királynak hitt, hallgatózó főkamarást.

 

Míg a király egy ördögi tervet eszelve küldi el a herceget Rosencrantz és Guildenstern társaságában Anglia felé, addig Laertes apja halálhíre végett visszatér az országba, és szembesül a szörnyű igazsággal: húga, Ophelia megőrült.

Ophelia látszólag összefüggéstelenül beszél és dalol, de szavaiból tisztán kivehető, hogy szerelme Hamlettel beteljesült, s bár apját a szeretett férfi ölte meg, mégsem tudja őt gyűlölni. Hamlet ridegsége és apja halála pedig megadja a lány számára a kegyelemdöfést...

 

Horatio levelet kap a titkon hazafelé tartó hercegtől, ám eközben Ophelia vízbe öli magát. A szörnyű hírt a királyné hozza.

 

A következő jelenet már a temetőben játszódik, ahol két sírásó éppen Ophelia sírhelyét ássa meg. Itt Hamlet egy újabb belső monológját hallhatjuk, miközben apja udvari bolondjának koponyáját tartja a kezében.

 

 

Mikor világossá válik számára, hogy a szeretett nő halott, Hamlet Ophelia sírjába ugrik, hogy még egyszer ölelhesse őt, és ellentéte Laertessel tisztán megnyilvánul. Immáron senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy a herceg valóban szerette a lányt.

 

 

Miközben Hamlet felfedi Horatio előtt a király szörnyű tervét az ő megöletésére, amiből a herceg győztesként kerül ki, ám neki köszönhetően két barátja Rosencrantz és Guildenstern halott, addig Claudius újabb ármányt eszel ki Laertessel a főszerepben. Laertes és Hamlet végzetes párbajt vív, mely alól a herceg nem tudja kimenteni magát. Azonban Laertes kardját méreggel vonta be, mellyel megsebzi a herceget, s míg a királyné megissza a méreggel gyöngyözött bort, amit a király – biztos ami biztos, ha a kard nem lenne elég – mostohafiának szán, addig Hamlet véletlenül kardot cserél Laertessel, és viszont sebzi, majd ledöfi gyilkos mostohaapját is. A királyné, és a király halálát követően Laertes is távozik az élők sorából, majd Hamlet, utolsó szavaival Fortinbras, norvég királyfira hagyja a megüresedett trónt és az országot és csatlakozik elhunyt szeretteihez a túlvilágon.