SF. Galaxis No.2

A sci-fi zsánerében alkotóknak nincs nagyon lehetőségük megmutatni a tehetségüket, hiszen a kiadók nem nagyon foglalkoznak kezdőkkel, és valljuk be, hogy túl sok sci-fi magazin sincs, mely teret nyújtana a feltörekvő íróknak. Ezért is hiánypótló az SF. Galaxis.

A mostani szám a robotok, emberek és implantátumok köré szerveződött, és betekintést enged nyújtani egy elképzelt jövőbe, mely olykor igencsak lesújtó képet fest a világunkról.

A kiadványban 15 novella szerepel, melyek a 2016-os Preyer Hugo pályázatra érkeztek be, és ott kiemelkedő eredményt értek el a zsűri pontjai alapján. Természetesen az írások nem változtatás nélkül kerültek a kötetbe, hanem a szerzőkkel együttműködve átestek egy szerkesztésen, hogy az apróbb írástechnikai hibákat kijavítsák, a történet megváltoztatása nélkül. Minden egyes novella mellé készült egy grafika is, melyeket Kasza Magdolna készített, és kapcsolódnak az írásokhoz.

Az idén lehetőségem volt részt venni a SZINT – Sci-fi Irodalmi Nyitott Táboron, és testközelből követhettem végig, hogy mennyi munkát igényel, még a nyers vázlatból megjelenésre alkalmas mű lesz. A táborban meghallgatott előadások és a résztvevők elé állított feladatok még frissek voltak bennem, amikor nekikezdtem a kötetnek, ezért egy kicsit más szemmel olvastam a novellákat.

Terjedelmi korlátok miatt nem fogok részletesen kitérni egy-egy írásra, de igyekszem mindegyikről írni pár sort.

Török Dávid – A bálnavadász: A jövő siralmas, legalábbis ha nem a zöld gyepes vidékre születtél. Robotolhatsz még bírod, vagy beállhatsz drónvadásznak, mely olykor jövedelmező tud lenni, de fel kell készülnöd az ínséges időkre is. A házhoz szállításokat drónok végzik, melyek kitűnő zsákmánynak ígérkeznek, ha belsejükben olyan dolgokat szállítanak, melynek van értéke a feketepiacon. A történet egy ilyen drónvadászatot ír le, mely a szükséges technikai tudáson kívül tartalmazza a fosztogatók világát is, azaz megismerhetjük az indítékaikat, életüket és azt a keserves harcot, mely egy-egy ilyen repülő bevásárlókosár megszerzése jelent. Maga a cselekmény jól ki van dolgozva, mégsem éreztem azt, hogy sikerült megpengetni olyan érzelmi szálakat, mely bevonzott volna. (3/5)

Peter F. Wolf – eMiózis: Egy kísérlet részesei lehetünk, mely úgy néz ki, kicsit félresikerült. Az alany kezd megőrülni, és nincs egyértelmű magyarázat a kiváltó okokra. A kísérlet jól sikerült, mégis, ahogy az alany kinézett az ablakon, valami megváltozott. A kutatócsoport igyekszik rájönni, hogy mi okozhatta a problémát. Végül az egyik kutató vállalkozik, hogy rajta is elvégezzék a kísérletet. Az eredmény megdöbbentő!

A történet nagyon jól fel van építve, és fokozatosan tárja fel előttünk az esemény részleteit. A feszültség folyamatosan növekszik és az olvasó egyre kíváncsibb, hogy mi is okozhatta az alany őrületét. A végén természetesen megkapjuk a választ, ami ügyes és elgondolkodtató lezárás. (5/5)

Szöllösi Kristóf – Legzöldebb város: Egy úszó ökováros, mely független tud lenni a szárazföldtől. Csak van egy kis gond a zöld várossal, mégpedig az, hogy a működéséhez és fenntartásához energia kell. És melyik a legzöldebb energia? Természetesen az atom. Csakhogy egy piciny műszaki hiba sugárzó halálhajóvá változtatta az úszó várost már a próbaútján. A katasztrófát követő huszonötödik évben, Robert üzenetet kap régi kollégájától, Dantől, akivel együtt dolgoztak az ökováros projekten, hogy találkozzanak a kikötőben veszteglő úszó városban. Mivel Dan szabotálta a projektet, mert nem hagyhatta, hogy ökovárosnak tekintsenek egy olyan létesítményt, melyet atomenergiával üzemeltetnek, így Robert kapott az alkalmon, hogy bosszút állhasson. Azonban ami rá várt, az minden képzeletet felülmúlt.

A történet egy kis zöld sci-fibe csempészett thriller, ami jól fel van építve, és a végén megkapjuk azt a csavart, amitől egy pillanatra ledöbbenünk. A témája aktuális, és feszegeti a határokat. Kérdés, hogy mennyire mehetünk el a zöld technológiák felé, és hol van ennek a határa? (4/5)

V. K. Bellone – Somnium mendax: Bellone a jövőbe helyezi a történetet, de azon kívül, hogy a leírt technológia még nem áll ilyen szinten a rendelkezésünkre, akár napjainkban is játszódhatna. A techcégek és a bigdata összegyűjt rólunk mindent. Az életünket virtuális világban éljük, és amit nem merünk elmondani az ismerőseinknek, azt bevalljuk a google-nek és a facebooknak. Észre sem vesszük, hogy az életünket már nem is mi irányítjuk, hanem a virtuális valóságban megbúvó mesterséges intelligenciák, akik reklámokkal és a számunkra kedvező posztokkal látnak el bennünket.

Nem csak elgondolkodtató írás, hanem nagyon tanulságos is! (5/5)

Dushan Lechky – Tárcsák, csövek, lemezek: Timothy egy átlagos gyereknek tűnt, aki kerülte társait, és kicsit gyámoltalan is volt. Soha nem bántott senkit, még azokat sem, akik rátámadtak. Legalábbis úgy tűnhet az egyszerű szemlélődő számára. De a különös szerkezetei és a múltjában megbújó véletlenek teljesen mást sugallnak.

Egy kicsit Stephen Kinges történet, ahol a főszereplő olyan tudás/hatalom birtokában van, mely emberi ésszel nem felfogható. Egy kis misztikum és egy kis sci-fi keveréke, ami érdekes olvasmány, de nem teljesen nyűgözött le. (Lehet azért, mert Stephen King sem a kedvenc íróm.) (4/5)

Ács Imola – Életmű: Sikeres írónak lenni nem könnyű. Főleg akkor, ha a kiadód mondja meg, hogy mit írj és hogyan. Az alkotói szabadság korlátozása az író gúzsbakötése. Egy novellapályázat azonban lehetőséget adhat kitörni a keretekből, csak le kell küzdeni az ellenszenvet, hogy a pályázatot a hadsereg írta ki. De mi haszna lenne ebből a hadseregnek, hacsak nem a toborzó kampányukhoz használnák fel. Josephine végül enged húga unszolásának és beküld egy írást a pályázatra. Az eredmény és a felhasználás őt is megdöbbenti.

Egy érdekes gondolatkísérlet, mely az irodalom nyugodt világából vezet át bennünket a haditechnika pusztító valóságába. Fokozatosan tisztul ki előttünk a kép, ahogy Josephine is lassan rájön arra, hogy mire is használják fel az írását. Érdekes maga a témafelvetés is, és maga a megoldás is. Szórakoztató, mégis elborzasztó történet. (4/5)

V. K. Bellone – BioRob Sexrobot C694: Erről spoiler nélkül nem tudok nagyon semmit írni. Egy igazán jó pszichológiai sci-fi, mely a meghurcolt, megalázott és kihasznált személyek világába enged egy kis betekintést. A szembenézés fájdalmával és a tagadásba való meneküléssel. Bellone igazán érdekes témákat dolgoz fel írásaiban, amire érdemes odafigyelni. 2017-ben már jelent meg egy fantasy regénye, amit még nem olvastam, de úgy érzem, hogy a sci-fi zsánerében is tudna jó regényt alkotni, hiszen jó felütései vannak. (5/5)

Johhny Silver – Parancsfelülírás: Aki szereti a krimit és a generációs űrhajókat, nem beszélve a klónokról, annak kitűnő szórakozást nyújthat ez a novella. Nem mondom, hogy hiba nélküli, de leköti az olvasót. Igaz, nem vagyok oda nagyon a krimikért, de a felvázolt szituáció és a mögötte megbúvó etikai kérdések igencsak elgondolkodtatóak. Ebből akár még egy regény is születhetne, csak jobban ki kellene dolgozni, és az etikai kérdések körét kicsit ki is lehetne bővíteni. (5/5)

Esvy – DS Noir: Nem lehet meg egy antológia sem romantikus történet nélkül. Persze, ha már sci-firől van szó, akkor tegyünk bele egy kis mesterséges intelligenciát, egy kis misztikumot és már kész is. Ja, és persze kell egy szerelmespár is, ami ebben a történetben egy kicsit furcsa összeállításban jelenik meg, de mint tudjuk, a szerelemnek nem szabhat semmi sem határt.

Egy könnyed, végre magyar szereplős történet, ami nem akar több lenni annál, ami. Így a kötet felénél jól is esik az embernek egy kis lazítás, mely teljesen más vizekre vezeti a gondolatokat. (4/5)

Nagy Levente – A Tanya Planéta: Egy igazán elvont történet, ami egy laboratóriumi patkány szerepét eljátszó emberről szól, akit az idegenek kivettek saját világából, és megfigyelés alatt tartják. Mint tudjuk, tanulmányozás szempontjából fals eredményeket hoz, ha az alany tudja, hogy megfigyelik. Talán éppen ezért olyan súlytalan az egész történet. (2/5)

Nerine Lux – Üveggolyók: A történet a biorobotok világába enged betekintést. Érdekessége a novellának, hogy a bio-tech világnak nem abba szegmensébe nyúl bele, ami a haditechnikához kapcsolódik, azaz nem a tökéletes katona a témája, hanem egy operaénekes. Azaz, megfelelő technológiával és technikával mindenki helyettesíthető, és feladat-orientált egyedek gördülhetnek le a gyártósorról. Annak ellenére, hogy romantikus szálra van felfűzve a történet, igen elgondolkodtató és több etikai kérdést is felvet. Talán ez lesz a jövő? Hiába tiltják nemzetközi egyezmények az ember klónozását, és szabályozzák a DNS-be való beavatkozást, jól tudjuk, hogy mindegyik törvény csak annyira erős, amennyire betartatják. (4/5)

Ozsváth Tamás – Idegen idelenn: Mi történne, ha kiderülne, hogy a szürke hétköznapjaink csak álca és mi valójában nem is vagyunk emberek, csak még nem vagyunk tudatában? Ha egy nap beállítana valaki hozzánk és azt mondaná, hogy itt az ideje, hogy felnyissa a szemed és lásd magad teljes valódban? Mindenki erről álmodik, hogy végre kitűnhet a tömegből, még akkor is, ha ezt nem mondhatja el másoknak, csak egy szűk csoport tudhatja a titkát. Ezzel a gondolattal játszik el a szerző is, csak éppen nem a rózsaszín változattal. Érdekes megközelítése a témának, és elég realista a válasza a kérdésre. (4/5)

Zabán Tamás – Apa majd elvisz: Aki szokott Star Trekket nézni, az jól tudja, hogy igen nehéz néha megállnia a Csillagflotta tagjainak, hogy egy bajbajutott életformának ne nyújtsanak segítséget, mert az beavatkozás volna a civilizáció fejlődésébe. Egy ilyen pillanatot mutat be nekünk a szerző, ahol a segítségre egy kislánynak lenne szüksége. A rövid történet a lényegre szorítkozik, és igyekszik minél nagyobb érzelmi töltettel ellátni a novellát. A tömörsége az előnyére válik, hiszen ennek köszönhető az ereje. (5/5)

Zeke Lilla – Szardella: Egy újabb öko sci-fi, mely rámutat arra, hogy a profit nem csak a Földet teszi tönkre, ahol élünk, hanem minket is. Szeméttel etetnek, amitől megbetegszünk, utána pedig gyógyszerekkel tömnek, hogy elviseljük azt a sok szemetet, amit belénk tömnek. Egy igazán disztópikus világ, ami remélem, hogy soha nem fog eljönni. Pedig ha belegondolok, már benne élünk, csak még nem jutottunk el arra a szintre, amit a szerző vizionál. Maga az ötlet jó, azaz a világ amit bemutat igen hihető. A történettel van egy kis gond, ugyanis nagyon kilóg abból a világból, amibe belehelyezte. Talán ha nem lenne ennyire nagy a távolság a két megismert csoport között, jobban elfértek volna ebben a történetben egymás mellett. (3/5)

Hegedüs András – Befejezetlen múlt: Egy igazán eszement és pörgős történet, mégis sokkal több valóságalapja van, mint hinnénk. Jó, nem az idegen fajra gondolok. A valóság inkább a sorok között bújik meg, miközben az események egyre gyorsabban követik egymást. Aki nem figyel, az lemarad és csak azt veszi észre, amit elébe tesznek.

Egy igazán könnyed történet, ami szórakoztat és mégis több van benne, mint ami elsőre látszik. És itt nem csak a végére gondolok, ami egy konfliktus elegáns megoldására vonatkozik, hanem a közben elszórt információkra is. De lehet olvasni szórakoztató irodalomnak is. (4/5)

A kötetbe szerintem sikerült igazán jól összeválogatni a novellákat, bár nem tudom, hogy mekkora merítésből sikerült kiválasztani ezt a tizenötöt. Van három, ami számomra kiemelkedik a többi közül (Peter F. Wolf: eMiózis, V. K. Bellone: Somnium mendax és BioRob: Sexrobot C694), témájukat és a rá adott válaszukat tekintve, illetve kidolgozottságuk miatt. Talán nem is csoda, hogy azóta V. K. Bellone neve valamiért megragadt az emlékezetembe és reménykedem, hogy a fantasy mellett egyszer egy sci-fi regényt is ír majd.

Változatos témákat vonultat fel az antológia, ami csak megerősített abban, hogy szükség van egy (vagy több) olyan kiadványra, mely felkarolja a kezdő írókat. Így ők megjelenési lehetőséget kapnak, mi pedig új hangokat, melyek színesítik a hazai sci-fi zsánerét.

Forrás: Letya.hu