SF. Galaxis No.1.

Az Avana Egyesület egyik kiemelt projektje volt az időszakosan megjelenő Új Galaxis antológia, mely 2003 és 2017 között összesen 25 lapszámot élt meg, lehetőséget adva a kezdő és már publikált magyar íróknak a megjelenésre. Idén azonban megszakadt az egyesület és a kiadó közötti kapcsolat, és ezzel együtt az Új Galaxis sorsa is kétségessé vált. Az Avana Egyesület nem mondott le a projektről, így új lehetőségek után nézett, hogy az antológiát folytatni tudja. Az Új Galaxis név a kiadónál maradt, így ezen a néven nem folytatódhatott a sorozat. A bejelentést követően nem sokkal a Metropolis Media felajánlotta az egyesületnek a segítségét, valamint a kiadvány országos terjesztését is, ami az Új Galaxis esetében nem volt megoldott. Így kerülhetett sor az antológia megjelenésére, ami immáron SF. Galaxis néven elérhető. 

A No. 1, azaz az első szám 13 novellát tartalmaz, melyek mind egy téma köré íródtak. Az antológia központi gondolata a robotok és az emberek kapcsolata a jövőben, illetve a robotok evolúciójának lehetséges irányvonala és jogi vonatkozásai. Érdekes és elgondolkodtató írások kaptak helyet a kötetben, melyek a távoli jövő, és olykor a jelen problémáira is keresik a választ, vagy egyszerűen csak elébünk tárják a szomorú valóságot.

Asimov óta tudjuk, hogy a robotika igen nagy kihívások előtt áll, nem csak technikai, hanem erkölcsi, gazdasági és társadalmi szempontból is. Napjainkban egyre több ember munkáját veszik át robotok a gyárakban, illetve a mesterséges intelligenciák fejlődésével már a szolgáltató ágazatból is egyre jobban kiszorul az emberi munkaerő. De nézzük sorjában, hogy hogyan is látják, és közelítik meg a problémát az írók:

V. K. Bellone: Az ember legjobb barátja – Ebben a novellában egy érdekes kérdés kerül a középpontba, mégpedig, hogy milyen alapokra kellene építeni a humanoid robotok mesterséges intelligenciáját. Mit kellene alapul venni, ami biztosítja az emberiséget arról, hogy a robotok nem fordulnak az ember ellen, akármilyen rosszul is bánnának az androidokkal. A megoldás kézenfekvőnek látszik, de a kivitelezés már annál bonyolultabb. Nem beszélve arról, hogy milyen erkölcsi határokat kell mindehhez átlépni, ami végül egy ember életébe kerül. (4/5)

Huszár István: Pajszer és kalapács című novellája, egy rövid humoros történet, ami rámutat arra, hogy mennyire hasonlíthat az emberre egy robot, ha már elege van a munkából. Ha jobban belegondolunk, nincs is különbség a robotoló ember és az ugyanazt a robotmunkát ellátó robot között. (5/5)

Varga Lóránt: Európé ajándéka című elbeszélése egy olyan hotelban játszódik, melynek a személyzetét az újonnan fejlesztett FR2 humanoid robotok teszik ki. Petra Keks főhadnagyot rendelik ki a hotelben történt furcsa bűncselekmény kivizsgálására. Bár az elbeszélés egy igen érdekes kérdést vet fel az MI-vel rendelkező robotok tekintetében, mégsem mondhatjuk eredetinek az ötletet, hiszen már több film és rajzfilm is foglalkozott a témával. Az elbeszélés kidolgozása is hagy némi kívánnivalót maga után, nem beszélve a technikai részletekről. Maga a történet mégis tartalmaz 1-2 jó gondolatot, amin érdemes elgondolkodni, még annak ellenére is, hogy az elbeszélés nem nagyon tudja lekötni az olvasót. (3/5)

Dyta Kostova: Musicus – a tökéletes hangok felkutatása egy tökéletes szimfóniához. Röviden így lehetne összefoglalni a történetet. Egy rövid kis történet egy katalogizáló MI-ről, mely azt az utasítást kapta, hogy gyűjtse össze a Föld hangjait, majd ezt követően az egész univerzum hangjait. A feladatnak eleget is tesz, és több száz éven keresztül gyűjti az adatokat, még a memóriája nem telítődik, és rá nem talál a tökéletes hangra. (5/5)

Varga Balázs: A mindennapi robot – Ha kedvencet kellene választanom a kötetből, akkor ez lenne az. Nem csak azért, mert annyira tipikusan magyar és a mindennapjainkra reflektál, hanem azért is, mert nagyon jól fel van építve a történet. Mondhatnám azt is, hogy tökéletes kompozíció született Varga Balázs keze alatt. Kezdetben még azt hittem, hogy egy humoros, egyszerű történettel kerültem szembe, ahol a kedves főszereplő akár a kollégám is lehetne a viselkedése alapján. Aztán egy ponton fordul a kocka és a szarkazmusból véres valóság válik. A mosoly gyorsan lelohadt az arcomról, és szembesültem a valósággal. Annak ellenére, hogy a történet egy kitalált országban játszódik, nyugodtan nevezhetnénk Magyarországnak is. (5*/5)

Fedina Lídia: Bee 12 – Lídia ismételten egy érdekes témához nyúlt, mégpedig a robotok szexuális orientációjához. Azt tudjuk, hogy a legintenzívebb fejlesztések a humanoid robotok területén a pornóiparban zajlanak. Itt jelentkezik az az igény a felhasználóknál, hogy a termék minél jobban hasonlítson egy hús-vér emberhez. Az ötlet nem mai eredetű, hiszen az A.I. Artificial Intelligence filmben is feltűnnek szexrobotok. Azonban felvetődik a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a robotokat érzelemmel is felruházzuk, azaz pszi chipet kapnak, melynek segítségével megtapasztalhatják a szerelem, a vágyódás és a testi szerelem érzését? Rájuk milyen erkölcsi iránymutatások vonatkoznának? (5/5)

Early Moon: Ambrózia 404 című elbeszélése szintén a pornóipar berkeibe kalauzol el bennünket. Azonban Bee 12-vel ellentétben, nem a robotok oldaláról közelíti meg a kérdést, hanem az ember felől. Mit adnánk azért, ha lenne egy olyan robotunk, ami minden szexuális vágyunkat kielégítené, akkor, amikor mi akarjuk? A magányos emberek legjobb játékszere lenne, mindaddig, míg nem kezdenénk érzelmileg is vonzódni aktusunk tárgyához. És milyen megrázkódtatáson mennénk keresztül, ha egyszer csak eltűnne az életünkből a kedvenc játékszerünk? (4/5)

Schlekmann János: Az igaz robotok – Egy kicsit abszurd a történet, de jó rávilágít arra, hogy mennyire robotként kezelnek bennünket a vállalatok, és egyáltalán nem vesznek bennünket emberszámba. Elvárják, hogy az életünket a vállalat oltárán áldozzuk fel és mondjunk le a magánéletünkről. A munkaidőt maximálisan szabályozzák és a végletekig kipasszírozzák belőlünk az életerőt. Majd, miután lejár a szavatosságunk, félredobnak bennünket, mint egy kiselejtezett berendezést, aminek többe kerül a havi karbantartási költsége, mint egy új berendezés havi részlete. A modern rabszolgaság időszaka ez. (4/5)

Puska Veronika: Kérdezd meg Lamarckot! – Talán ez az egyik leggyengébb írás a kötetben. A témát már oly sokan feldolgozták, hogy már nem is érdemes rá szót fecsérelni, mégis lehetett volna jobb is. Az ilyen történetek esetén nem is a cselekmény a fontos, hanem az, hogy az olvasó beleélje magát a történetbe és együtt érezzen a szereplővel, akinek minden egyes megmozdulása az olvasó szívéig hatol. Akkor talán lenne miről beszélnünk. Sajnos Veronika stílusa igen modoros és erőltetett, ami nehézzé tette az olvasást, és akármennyire is próbáltam megérteni a szereplőt, leginkább azon járt az eszem, hogy mennyi van még hátra az elbeszélésből... (2/5)

Szabó Zoltán: Tizenhat tonna fekete szén... azaz uránérc. Igen, a történet egy messzi bányászbolygón játszódik, ahol radioaktív érceket bányásznak, emberek. A vezetőség úgy dönt, hogy tesz egy próbát a robotizálásra, és egy tesztidőszak erejéig együtt dolgoztatja az embereket és a robotokat. Az eredmény gondolom senki előtt nem kétséges... A történet mégis jól szerepel, mert rámutat azokra a hazugságokra, melyet az ipari forradalom óta hajtogatnak a tőkések: a gépek segítik az emberi munkaerőt, nem kiváltják, a gépeknek köszönhetően több szabadidő jut egy munkásnak, mint előtte stb. Jól tudjuk, hogy a gépek igen is elveszik a munkánkat. Pl. a számítógépek megjelenésével 10 ember munkáját 1 is elvégezheti, de arról nem szólt a fáma, hogy az az egy ember jobban le lesz terhelve, mint előtte a 10 együttvéve. És mit tehet ellene egy lelkiismeretes munkásember, akinek már csak pár év van a nyugdíjig? Igen, egy kis szabotázs, hogy azt a pár évet még kihúzza a melóban... (5/5)

Buglyó Gergely: Az utolsó kihívó – Ez egy érdekes novellakísérlet a fordított elbeszélésmódra. Azaz az időben visszafelé haladva olvashatjuk a naplóbejegyzéseket, aminek köszönhetően lassan kirajzolódik előttünk, hogy a gyilkosság miatt elítélt szereplőnk mit is követett el. Lassan feltárul előttünk, hogy mivel is foglalkozott az eset előtti napokban, illetve megismerhetjük áldozatát is. Érdekes erkölcsi kérdéseket boncolgat az elbeszélés, és egyben rámutat arra is, hogy mennyire képtelenek vagyunk még megbízni a gépekben bizonyos területeken. (4/5)

James Gray: Gr/3g-0R – Ez egy tipikusan asimovi történet. Még olvastam, végig az Én a robot film lebegett a szemem előtt. Bár a végkifejlet és az erkölcsi mondanivaló eltér a filmtől, végig, míg olvastam, a film egyes jelenetei, mozzanatai ugrottak be. Nem, véletlenül sem nevezném plágiumnak, mindössze csak annyit mondok, hogy nagyon érződik Asimov hatása a novellán, amitől a legjobb jóakarattal sem sikerült elvonatkoztatnom. Maga a történet nem rossz, de a hangulata nem egyedi... (3/5)

R. J. Hendon: Az istenek szakácsa – Ez a történet a közeli jövőnket mutatja be, amikor az emberiség végérvényesen két részre szakad (gazdagokra és szegényekre). A gazdagokat csak a profit érdekli és az, hogy minél nagyobb kanállal habzsolják az életet. A szegényeket pedig kitúrják a munkahelyükről a robotok és az MI-k. Az elbeszélés egy utcára került családapa és egy megvilágosodott MI találkozását és beszélgetését meséli el. Talán az a legdurvább az egészben, hogy ez a történet áll legközelebb a valósághoz és még csak alternatívát sem kínál fel a menekülésre. A technikai fejlődés megállíthatatlanul nyomul előre, de a társadalmi- és szociális szabályozás nem képes, vagy nem is akar felzárkózni hozzá. A mindennapi ember drámája van belesűrítve az elbeszélésbe. (5/5)

Mivel nem olvastam korábban az Új Galaxis egyetlen példányát sem, így nincs összehasonlítási alapom. Ha viszont egy sci-fi antológiához viszonyítom a kötetet, akkor azt kell mondanom, hogy felveszi a versenyt bármelyikkel. Igaz, vannak benne gyengébb írások, de melyik antológiában nincsenek? Viszont kevés közepes minőségű novella és elbeszélés található a kötetben, és annál több jó és kiváló. Nem beszélve arról, hogy minden egyes író más és más szempontból közelítette meg a témát és dolgozta fel azt. Érdekes kérdésekkel és válaszokkal kooperáltak és tették egyedivé és színessé a kötetet.

Remélem, hogy a jövőben is folytatódni fog az egyesület és a kiadó közös munkája, és az SF. Galaxis sok számot fog még megélni. Én minden esetre kíváncsian várom a folytatást!

Forrás: Letya.hu