Sarah Vaughan: Egy botrány természetrajza

Adott egy negyvenes évei lején járó karizmatikus férfi, aki sikeres a politikai pályán, híres, feddhetetlennek tűnik. Van hozzá egy tökéletes családja, szép felesége, két kisgyermeke. Minden remekül alakul az életében, nagy karrier várhat még rá, hiszen gyermekkori barátja a miniszterelnök, akivel szoros véd- és dacszövetséget alkotnak. Ám ez a háttér is kevésnek bizonyul, amikor kipattan a botrány: a titkárnője erőszakkal vádolja meg a rendőrségen.

A cselekmény két szálon fut, egyrészt napjainkban, amikor betekinthetünk a híres államtitkár, James Whitehouse bírósági perébe, másrészt 1993-ban, amikor az egyetemi éveit mutatja be a szerző. Egy fejezet erejéig a családi hátterével is megismerkedhetünk, a szülei nevelési módszereivel, így kaphatunk teljes képet a férfi személyiségéről, a motivációiról, a jellemének alakulásáról, ami nagyon fontos, hogy megérthessük a döntéseit, gondolkodásmódját. Az időbeli ugrálás mellett a nézőpontokat is váltogatja Sarah Vaughan, és hol James, hol a felesége, Sophie, hol pedig az ügyész, Kate szemszögéből láthatjuk az eseményeket, ők kalauzolnak végig minket a történeten.

Nem túloz a cím, valóban gyakorlatilag percről percre követhetjük a botrány dominóelvét, amikor először csak a megcsalás derül ki a sajtóban, majd pár napra rá már a rendőrségen nemi erőszak a vád, és a bíróságon pedig bármilyen régi ügy is előkerülhet, ami teljesen megváltoztathatja az ügy végkimenetelét. Mindegy, hogy kinek van igaza, az emberek megjegyzik a magazinokban megjelent cikkeket, összekapcsolják a nevekkel, és még egy felmentő ítélet esetén is ott marad az agyukban. Mintha az ember egy bélyeget viselne, amelyet okos lavírozással a politikai életben egy kicsit el lehet tüntetni, de örökre eltörölni nem. Végigkövethetjük James harcát, politikai életének megtorpanását, amikor pályájának csúcsán, államtitkárként megvádolják, a miniszterelnök és a magasabb rangú barátaik a tárgyalás végéig a háttérből, csendben várják a fejleményeket, nem mutatkoznak a családdal, majd néhány havi visszavonulás utána a nulláról kezdik megint építeni a karrierjét. Először csak kisebb bizottsági állásokkal, majd egyre nagyobb feladatokkal. Közben pedig, ahogy csillapodik a botrány, úgy térnek vissza a régi barátok is. Ilyet azért láthattunk már élőben, tudjuk, hogy a politikai gépezet valóban így működik: a háttérből való építkezés, majd fokozatos visszatérés a jó recept.

A bírósági részek leírásától kicsit féltem, hogy unalmas, száraz lesz, de szerencsére az is pörgős, érdekes lett. Szerencsére nem ment bele a szerző felesleges részletekbe, tényleg csak a releváns ismereteket osztotta meg velünk az ügymenettel kapcsolatban. Nincsenek hosszú, magyarázó bekezdések, technikai kitérők.  

Néhány szó a szereplőkről. Igazi jellemfejlődésen Sophie és Kate esetében beszélhetünk, ők valóban változnak, bátrabbak, erősebbek, nyitottabbak lesznek, míg James nem tud túllépni önmagán, és változtatni az életén. A botrány hatással van ugyan az életére, de kizökkenteni nem tudja, ugyanott folytatja tovább, ahol abbahagyta. Szívesen olvastam volna még Kate-ről többet a tárgyalás után, hogy hogyan dolgozta fel az eseményeket. Érintőlegesen elmondja ugyan a szerző, de jobban is kifejthette volna.

A történetvezetés izgalmas, a karakterek élethűek, emellett megismerkedhetünk az ítélethozatal rögös útjaival, a bíróság és a politika kegyetlen, lélektelen világával is. A regény szerkezete, naplószerű felépítése, osztott nézőpontja a végletekig fokozza az érdeklődést, végig fenntartja a figyelmet. Egy szuszra olvasós könyv, lehetetlen letenni.  

PAE