Samantha Shannon: Csontszüret (Csontszüret 1.)

A borító nem sokat sejtet a tartalomból. A hátoldala pedig inkább félrevezető, amíg a fülszöveget el nem olvassuk. „Samantha az új J.K. Rowling” - The Sunday Times – ami arra enged következtetni, hogy mivel fanatsy könyv van a kezünkben, valószínű, hogy egy újabb Harry Potter -féle történetről van szó (a közös pont mindössze az eredeti kiadó és a fantasy téma). Ezt még megfejelni látszik a Booklist szalagcíme: „Sötét bűbáj és gonosz varázs a fantasy szerzők új generációjának legjobbjától.”, ami arra enged következtetni, hogy nem is olvasták a könyvet, csak valami hangzatos kijelentést akartak kreálni, hiszen sem bűbáj, sem pedig varázslat nincs a kötetben.

A valóság pedig az, hogy egy sci-fi – fantasy történetet alkotott Samantha Shannon. Egy sötét hangulatú alternatív történelmet, mely egészen 1859-ig nyúlik vissza. Ebben az évben szakadt ugyanis át az éter, amely kaput nyitott a túlvilágra, és lehetőséget adott a rephaitáknak arra, hogy átjöjjenek a mi világunkba. Azonban a rephaitákat követték az emiták is, akiket csak Zabálóknak neveztek.

Ezzel egy időben, egyre több embernél mutatkozott meg a látás képessége, ami azt eredményezte, hogy a világtalanok egy újabb inkvizíciót indíthassanak, aminek következtében létrejött Scion, mely magába foglalta a fellegvárat, Londont is. A látóknak nem maradt sok választásuk, hiszen vagy csatlakoztak a Bűnelhárító Részleghez akik rájuk vadásztak, vagy pedig az alvilágban kerestek menedéket. Az aurájuk árulta el őket, melyet az ÉBER (Éjszakai Bűnelhárító Részleg) csapatokban szolgáló látók könnyen felfedeztek.

A történet 2059-ben játszódik, Scion Londonban és főhőse egy 19 éves lány, Paige Mahoney, akinek a tehetsége kiemelkedik a többi látó közül. A Hét Pecsét csoportosulás tagja, melynek vezetője Jaxon Hall. Álomjáróként szinte minden idejét más emberek tudatának feltérképezésével tölti, mint egy elmehacker. Azonban időnként, hazalátogat édesapjához aki világtalan. Az egyik ilyen látogatás alkalmával nem jár szerencsével, ugyanis belebotlik egy NBER csapatba akik éppen a metrót fésülik át. Pánikba esik és adottságának egy olyan oldalával szembesül, melynek egy halott és egy elmerokkant az eredménye. Tudja, hogy ettől kezdve nincs visszaút és vadászni fognak rá, amíg el nem kapják. Másnap reggel már be is törnek apja lakására, és hiába fogja menekülőre, egy óvatlan pillanatban eltalálja egy bénító lövedék és eszméletét veszti. Az ébredés viszont nem a Towerben éri, hanem Sheol I-ben…

Sheol I, azaz a tiltott terület, amelyet régen Oxford néven ismertek. A legnagyobb titokban rendezkedtek be ide a rephaiták, akikről az egyszerű embereknek fogalmuk sem volt. Minden huszadik évben, Scion és Sheol közti titkos megegyezés alapján, Csontszüretet tartottak, azaz az elfogott látók egy részét a tiltott területre szállították, hogy a rephaiták gyámsága alatt felvegyék a harcot a húszabáló emitákkal.

A huszadik Csontszüret alkalmával kerül Sheol I-be Paige Mahoney is, aki első tiszta pillanatában eldönti, hogy kerül amibe kerül, de megszökik ebből a rabszolgatartó társadalomból és visszatér Scion Londonba. Azonban tehetségének köszönhetően kiemelt figyelemben részesül és lassan rá kell ébrednie, hogy az ő sorsa nem az emiták elleni harcban fog beteljesülni. Vagy megoldja a lehetetlent és megszökik, vagy pedig a próbákat követően a vérúrnő fogja feláldozni, hogy lelkét örök időkre magához láncolja.

Minden adott egy sötét hangulatú fantasyhez, amit igen jól felépített az írónő. A történet előrehaladtával egyre többet tudunk meg Scion és Sheol történetéről, valamint az egymáshoz fűződő viszonyukról. A rephaiták testesítik meg a hallhatatlan ellenséget, akiken nem fog sem az idő, sem az emberi fegyver. Azonban egy gyenge pontjuk mégis van az emitákon kívül. Paige szemszögéből követhetjük végig a történetet és lehetünk részesei ennek a zord világnak. Mestere, azaz gazdája, aki felügyel rá, illetve a próbákra felkészíti, nem más, mint a vérűrnő jegyese, Arcturus. Paige hiába gyűlöli gazdáját a szíve mélyéből, lassan észreveszi, hogy nem olyan mint a többi rephaita és valami nem is stimmel körülötte. Hiába lázad és felesel vissza, a büntetések elmaradnak, pedig társai sokkal kisebb vétségekért is kék-zöld foltokkal térnek vissza gazdájuktól. Ez az engedékenység, illetve tisztánlátó tehetségének kibontakozása lassan felnyitja a szemét és szembesül a valósággal.

Nem tagadom, nem vagyok nagyon oda a fantasyért, viszont Samantha Shannonnak sikerült olyat alkotnia, ami felkeltette az érdeklődésem és teljesen el tudtam merülni az általa alkotott világban. Faltam a fejezeteket egymás után, hiszen annak ellenére, hogy tudtam (sejtettem), hogy sikeres lesz Paige szökése, nem tudtam, hogy milyen úton-módon sikerül végigvinnie a tervét. Kíváncsi voltam a titkokra is, melyek fel-felsejlettek egyes fejezetekben és tudni lehetett, hogy ezek fognak hozzájárulni a szabadság megszerzéséhez.

A könyv könnyen olvasható, mindössze a látók különböző csoportjának elnevezésein akadtam fel néha. Talán ha lett volna egy függelék a kötetben, vagy egy sematikus ábra, ami leírja a látók csoportjainak osztályozását, és az egyes csoportokba tartozó „tehetségek” megnevezéseit, akkor talán még jobban bele tudtam volna élni magam.

Ami miatt nem kapja meg tőlem a maximum pontszámot, az mindössze két oldalnyi leírás, ami miatt kicsit ki is voltam (vagyok) akadva.

Spoiler veszély!!!

Miért a fenének kellett berakni egy csókjelenetet? Tökéletesen elég lett volna számomra a Paige és Arcturus közti aranyfonál és a bizalom, ami erősebb bármi másnál. Erre elront mindent az írónő, azzal hogy ezt a két személyt egymás karjaiba löki, és hosszasan leírja csókjukat. Sokan az új Twilight Saga-nak tekintik a regényt, ami ellen kézzel-lábbal tiltakoztam, még el nem értem ehhez a jelenethez. Amennyiben a folytatás errefelé fog tendálni, akkor sajnos valóban bekövetkezhet a kiürülés veszélye és egy agyatlan románc lesz belőle.

Spoiler vége

Összességében egy igen izgalmas regényről van szó, amit bátran tudok ajánlani. Nem beszélve arról, hogy ha megtetszik az embernek ez a világ, akkor nem kell búcsút vennie tőle a kötet végén, hiszen az írónő hétkötetesre tervezte a sorozatot. A bejegyzés aktualitása éppen abból ered, hogy 2015. augusztus 31-ére várható a folytatás magyarul, aminek a címe: A Mímes Rend. Valamint a mozirajongóknak is jó hír, hogy a megfilmesítés jogát már megvette az Imagination Studios és röpke 2-3 év elteltével vizuálisan is elénk tárulhat Sheol I és a rephaiták világa.

FORRÁS: Letya.hu