René Goscinny: A megosztott ​falu

Először is, hadd mondjam el, hogy...

Azt a cirmos cica farkát neki!

A történet egy gall faluban veszi kezdetét, no de nem ama gall faluban, amit mindannyian jól ismerünk...

Ebben a másik faluban ugyanis két főnök főnökösködik, s kettejük viszálya szó szerint kettéhasította a falut, aminek a közepén egy hatalmas árok húzódik.

Sovinix az árok jobb, míg Radicalix a falu bal oldalát vezeti, s noha ők maguk nem piszkítják be a kezüket holmi harcban, embereik gyakorta megteszik azt helyettük... A harc azonban mindig eredménytelen marad...

Egy nap azonban Sovinix heringszagú tanácsadója, a végtelenül gonosz és ármányos Ökotoxix azt tanácsolja a főnökének, hogy a közelben állomásozó római légiótól kérjenek segítséget Radicalix legyőzésére. Noha Sovinix eleinte vonakodik beadni a derekát, az álnok manó mégis meggyőzi, s briliáns ötletéért nem kér cserébe mást, mint Sovinix lánya, Fanzina kezét, aki titkon Radicalix fiába, Comixba szerelmes, és érzései viszonzásra is találnak... 

Míg Comix ellovagol Asterixék falujába, hogy édesapja régi barátja, Hasarengazfix törzsfőnök segítségét kérje, addig Ökotoxix megpróbálja meggyőzni a római légionáriusok parancsnokát, hogy nyújtson segítséget Sovinixnak... A római táborban a katonák azonban épp sztrájkolnak, ugyanis nemcsak harcolniuk és őrködniük kell, de rabszolga hiányában minden házimunkát is ők végeznek. Mosnak, takarítanak, főznek... és egy-egy zöldségpucolást 2-3 éjszakai őrségért cserébe is elcserélnek egymás között... Kapóra jön nekik hát Ökotoxix ajánlata, és a rómaiak már úgy vonulnak a kis gall falu elé, hogy Radicalixt és embereit rabszolgává teszik... Sovinix azonban hallani sem akar arról, hogy a faluban akár egyetlen ember rabságba kerüljön, és bátran kiáll a falu másik feléért, így ő maga esik fogságba embereivel. Ekkor toppan be Asterix, Obelix és a bölcs druida, Panoramix, akik csalafintasággal végül kiszabadítják társaikat a rómaiak táborából, ám a heringszagú Ökotoxix tovább ármánykodik...

Mint ahogy azt a sorozattól már megszokhattuk, a történet izgalmas, és rendkívül humoros, és olvasás közben egyáltalán nem érzékeljük az idő múlását, olyannyira magával ragadnak az események.

Az illusztrációk szemet gyönyörködtetőek, bájosak, több ponton humorosak és számtalan apró részletben el lehet, és el is kell veszni!

Az alaptörténet, a két egymással szemben álló oldallal, és a borítón is látható erkélyjelenettel egy picit a Rómeó és Júliát idézi. A kötet szerelmesei szerethető karakterek, kikben ott van a fényes jövő ígérete.

Asterix és Panoramix továbbra is okos és bölcs karakter, míg Obelix hozza a tőle megszokott, humoros figurát, és a legtöbb poént neki köszönhetjük.

A kalózok rövid szereplése ismét rendkívül szórakoztató, s ha csupán egy-egy képkocka erejéig is tűnnek fel, mindig képesek mosolyra fakasztani az embert.

A kötet borítója rendkívül élénk, figyelemfelkeltő és romantikus. A háttérben, a sötét, kék éjszakában megbúvó szerelmesek homályos sziluettje erőteljesen emelkedik ki Asterix élénk alakja mögül, s picit már előre is vetítik a cselekmény egy részét.

A kötet mosolyra fakasztó idézetei közül a legjobbakat csemegéztem ki most egy kis vidámság céljából: 

„Pofa be, és szolgálj ki gyorsan! Olyan a bűz nálad, hogy kezd pöndörödni tőle a bajuszom!”

„Úgy vagyok a rómaiakkal, mint a reggelivel: sokkal jobban értékelem máshol, mint otthon!”

„Rabszolga még csak hagyján, de kövér nem vagyok!”

„Nem pucolunk, elpucolunk!”

„Miután már tengeren és folyón is sikerült hajótörést szenvednünk, ideje visszatérni a földre!”

Mindent egybevetve egy szórakoztató és kalandos történetet kaptam, mely felidézte bennem a régi Asterix-történetek és a filmek világát, továbbá kedvet kaptam a további kötetek megismerésére és a filmek újranézésére is.

A képregények szerelmeseinek, Asterix-rajongóknak, sőt, a romantika kedvelőinek is csak ajánlani tudom A megosztott falut!

Értékelés: 5/5*

Illusztráció: 5/5*