Rejtő Jenő (P. Howard): Tisztességes Anna – Elveszettnek hitt művek

Az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának feldolgozatlan részlegében bukkant rá egy könyvtárosnő a szövegkönyv egy kézzel írt példányára. A kötetben helyet kapott még pár karcolat, kisregény, valamint hosszabb-rövidebb szösszenetek.

A Tisztességes Anna nem egy kiemelkedő jelentőségű operett, ugyanis aki megnézi a '30-as évek színházi felhozatalában található hasonló színdarabokat, az észreveheti, hogy ugyanabból a kottából játszott szinte minden író. Jelen esetben is a sorozatos félreértések, „helycserés támadások” bonyolítják az eseményeket, míg a végén nem érünk a katarzishoz, amikor is mindenre fény derül. Történetünk a Mátra-Vasút Rt. budapesti irodájában veszi kezdetét, ahol Kovácsné és Szegedi Anna is dolgozik. Kovácsné titkos szerelmi kapcsolatot ápol egy fiatalemberrel, akit, mint később kiderül, rokoni szálak fűzik a cég vezetőjéhez, Szabó úrhoz. Anna pedig menthetetlenül szerelmes Szabó úrba, akinek fogalma sincs az ifjú hölgy iránta érzett vonzalmáról. Kovácsné, hogy rejtve maradjon családi állapota, a szeretőjének Szegedi Anna néven mutatkozik be, és a cég címét adja meg levelezési címnek.

A fenti leírás alapján már borítékolható, hogy miből is lesz a kalamajka. De Rejtő tudja még ezt is fokozni további két „helycserés támadással”, ami még jobban összekuszálja a dolgokat cégen belül.

Az akkori közönség, akárcsak a mai, szívesen elnézi ez ilyen és ehhez hasonló operetteket, mert nem túl bonyolult a cselekménye, mindössze nyomon kell követni, hogy kit kivel kevernek össze. Egy másik dolog, amiért könnyen befogadja az ember az eseményeket és elszórakoztatja, hogy a néző ismeri az alapszituációt, míg a szereplők „nincsenek” tisztában azzal, hogy valójában kivel is állnak szemben.

Aki az operett hangulatát fel akarja idézni, annak úgy a legkönnyebb, ha Kabos Gyula szerepeit veszi elő. Ezzel meg is érkeztünk a valósághoz, ugyanis a Városi Színház 1939. december 2-i bemutatóján a csetlő-botló exkönyvelő szerepében Kabos Gyula volt látható.

A kötet második felét rövidebb írások töltik meg. A Bábeli napló című írásban a hírlapi rovatok egysíkúságát igyekszik megreformálni Rejtő azzal az ötlettel, hogy mi lenne akkor, ha a rovatok szerkesztőit felcserélné. A humoreszk audio(vizuális) formában talán humorosan hat, amikor pl. a politikai rovatvezető az élelmiszerrovatot írja meg, de olvasva sajnos elmarad az elvárt hatás.

Az Elkésett csillag írás egy olyan üstökösről szól, mely a kiszámítotthoz képest később ér földközeli pályára, mintegy fittyet hányva a fizika törvényeire. Bár Kiss Ferenc próbált utánajárni, hogy kiről vagy miről is szólhat ez a szatíra, de az „egy újkori német ős nevét” viselő égitest problémájára ő sem talált megoldást.

Ha csak ezek az írások lettek volna a kötetben, akkor egy 3 fölét kapott volna a könyv. De a lényeg csak ez után következett. Rejtő Jenő egy teljesen más oldalát ismerhetjük meg ezen karcolatokon és a kisregényen keresztül. A Világszínpad – A fehér, a fekete és a sárga című novellája a rasszista pesti kávéházlakó tudatlanságára mutat rá, természetesen humoros formában, és nem közvetlenül. Ez az írás napjainkban is megállná a helyét, hiszen a gerjesztett gyűlölet itt van körülöttünk. Ez a novella nálam 5+-os!

A detektív, a cow-boy és a légió című kisregény egy tejivóban játszódik, ahol az írók nagyüzemben gyártják a kisregényeket. Ez a humoros alkotás rámutat arra, hogy mennyire sablonosak azok a kisregények, melyek folytatásokban jelentek meg heti- vagy napilapoknál. Az írók pedig beálltak a szalag mellé, és sorozatban gyártották a történeteket. Ha valaki megakadt, akkor ott volt Egyszerű Plack, aki egy mellékszállal továbbgördítette a történetet, és ezért nem is kért cserébe mást, mint az illető kávéjának és süteményének elfogyasztását. Az idő pedig pénz, mint tudjuk, főleg a gyártósor mellett, hiszen aki este hatig nem adja le a lapkiadónak a történetét, az a tejivó tulajdonosának legnagyobb bánatára a számlát sem fogja kiegyenlíteni, csak felíratni. Valószínű, hogy a paródia igen nagy mértékben merített a valóságból, hiszen ismeretes, hogy egyes költők a szalvétára írt verseikkel fizettek a kávéházakban.

A kisregény vége azonban teljesen más irányt vesz, amikor kiderül, hogy egy fiatalember a búcsúlevelét írja. A könnyed felütés megtorpan egy pillanatra, de mint tudjuk, Rejtő nem egy drámai szerző, így könnyen továbblendül a témán, és egy félreértésnek köszönhetően a fiatalember letesz öngyilkossági szándékáról.

A korábbi kötet esetén már szó esett arról, hogy ugyanazt a történetet hányféleképpen lehet megírni. Kiss Ferenc erre további példákat talált a Rejtő-hagyatékban, amiket rendezve a Variációk egy témára 1 és 2 cím alá gyűjtött. Ezek humoros, szórakoztató és igencsak abszurd írások, melyeknek egy-egy változatát ismerhetjük meg. Mivel korábban ezek nem kerültek nyomtatásba, így az olvasó most találkozhat velük először.

Az első téma a Hol Colt, hol nem Colt..., mely egy tündérmese-mesélőt kényszerpályára állít, ugyanis a fiatalok a mesék világától, a sokkal népszerűbb, vadnyugati kalandtörténetek felé fordultak. De hogyan mesélne el egy történetet az, aki csak a meséket ismeri? Rejtő megmutatta. Humoros, vadnyugati történetet kapunk, melyet átszőnek a mesékből ismert szereplők és események. Ráadásul mindezt megkapjuk két verzióban.

A második téma a messzi Indiába repít el bennünket, egy baljóslatúan csendes éjszakába, melyről a címe is sokat elárul: Ezeregy történet éjszakája. Az olvasót teljesen magával ragadja a történet hangulata, melynek már az eleje is szatirikus, nem csak a vége. Az biztos, hogy a két variáció elolvasását követően, az éjszaka csendje már nem lesz ugyanaz, ami eddig volt.

A kötet nem csak változatos témákkal szolgál az olvasóknak, hanem ízelítőt ad abból is, hogy Rejtő Jenő hányféleképpen látta a világot, és hogyan viszonyult hozzá. A figyelmes olvasó egy-egy óvatos odaszúrást is felfedezhet, nem csak a társadalomnak, hanem azoknak is, akik a zsidótörvényeket megalkották, elfogadták és hagyták megvalósulni. A Tisztességes Anna plakátjain sem tüntették fel Rejtő Jenő nevét. Vagy író nélkül közölték, vagy pedig dr. Sándor Jenő rendőrtiszt–zeneszerző nevén futott a darab.

A kötet egyetlen Rejtő-rajongó könyvespolcáról sem hiányozhat. Valamint azoknak is ajánlott, akik nem csak a légiós történeteket szeretik az írótól, és jobban meg szeretnék ismerni Rejtő munkásságát.

Forrás: Letya.hu