Ransom Riggs: Üresek városa | és még mindig jó!

A sorozatok folytatásával általában bajban vagyok, mert a legtöbb esetben a második rész sosem tudja überelni az elsőt. Szerencsémre az Üresek városa még az elődjénél is jobb volt minden tekintetben. Egyedül a szerelmi szál volt számomra túlon túl nyálas, bár határozottan jobban tetszett így, mintha szenvedős, drámás lett volna. A szereplőket csak még jobban megkedveltem, az események hasonlóan izgalmasak és mozgalmasak, mint az első kötetben, a stílus még mindig különleges, akárcsak a gyerekek és a képek még mindig nagyon jól feldobják az egész könyvet. Aki szereti a sorozatot, az azonnal fogja kezébe a második részt, mert még az elsőt is felülmúlja!

Szerző: Ransom Riggs Kiadó: Kossuth kiadó Kiadás éve: 2014 Oldalszám: 384 oldal

Fülszöveg:

1940. ​SZEPTEMBER 3.
A KÜLÖNLEGES GYERMEKEKET SZÖRNYEK FENYEGETIK.
EGYETLEN EMBER MENTHETI MEG ŐKET – DE Ő MADÁRTESTE FOGLYA MARADT.
A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek hihetetlen, kalandos története folytatódik. Jacob Portman a barátaival Londonba indul. A gyerekek szeretnének biztonságra lelni egy időhurokban, ahol nem fenyeget sem öregség, sem betegség, sem ellenség. Azt remélik, hogy gondviselőjükön, Vándorsólyom kisasszonyon is segíteni tudnak, hogy visszanyerhesse emberi alakját. Mielőtt barátait biztonságos helyre vezeti, Jacobnak meg kell hoznia egy fontos döntést szerelméről, Emma Bloomról. Közben a háború sújtotta Londonban vérszomjas lidércek és éhes üresrémek fenyegetik őket…
Ransom Riggs különleges hősei, a szörnyeket látni képes Jacob, a puszta kezével tüzet gyújtó Emma, a láthatatlan Millard, a halottakat feltámasztó Enoch és társaik visszatérnek a fantasztikus fordulatokkal teli regényben.
A régi fényképekkel illusztrált könyv rendkívüli világba vezeti az olvasót.

Az első részt csak elektronikus formátumban olvashattam, a második viszont fizikálisan is megvan és egyszerűen gyönyörű! Nagyon igényes a szerkesztése, talán egyetlen egy elírást fedeztem fel, a belső dizájn igazán illik a regény stílusához. Hiába van az oldalakon egy kevés díszítés, nem válik túl csicsássá és giccsessé. Nagyon nagyon szépek az új fejezetet jelző lapok is. Az egésznek olyan régi, vintage stílusa van. Remekül passzol mind a képekhez, mind a történethez. Ráadásul a borító is mesés! A betűtípust imádom és maga a kép is figyelemfelkeltő és érdekes.  Nagyon jól illik az elsőhöz, valamint a gerince is bámulatos. Őszintén bevallom, hogy nem foglalkozok túl sokat a könyvek külsejével, de ez szerelem a javából!

A karaktereket egytől egyig imádtam. Nem csak a képességeik miatt különlegesek. Az über alles, a legnagyobb kedvencem Millard volt. Nem tudnék konkrét okot mondani, egyszerűen csak ő lopta be magát legjobban a szívembe. Még a különleges gyerekek között is egy valódi csodabogár és nem feltétlen a láthatatlansága miatt. A második helyet foglalja el a kedvenceim listáján Enoch és Horace. Enoch a maga fura modorával és érdekes beszédével igazán megszerettette magát velem. Kissé érdes és mogorva, de pont ezért olyan szerethető. Az ő teljes ellentéte Horace. A kis piperkőc először rettentő idegesítő volt, aztán megszerettem a tisztaságmániáját, az öltözködésre való igényességét és úgy általánosságban véve az egész személyiségét. Természetesen a többiektől is oda meg vissza voltam. Mind egyediek és rettentő aranyosak voltak, mint afféle gyerekek. Ez volt az egyik legszimpatikusabb a regényben. A szereplők gyerekek és úgy is viselkedtek. Nem éreztem, hogy erőltetettek lennének, hogy felnőttként gondolkoznának. Igen, a helyzet úgy hozta, hogy komoly döntéseket kellett hozniuk, mégis volt bennük egyfajta gyermeki naivitás, ami igazán valóságossá tette őket.

Ha már szereplőknél tartunk, akkor fontos, hogy beszéljek kicsit a főszereplőnkről is, Jacobról. Az ő karakterét kicsit klisésnek találtam, de jól lett tálalva és előadva, úgyhogy efelett az apróság felett el tudtam siklani. Nagyon tetszett, hogy a képessége nem azonnal “üt”, ki kell tapasztalnia, nem ő egyből a legerősebb, a legkirályabb különleges. Fejlődik, önbizalmat nyer, egyre többet tud meg a különlegesek világáról. Érdekes és mindenképp potenciális főszereplő. A szüleit viszont rettentően sajnáltam, amiért otthagyta őket. Sokat gondolkoztam, hogy én mit tettem volna a helyében, de még mindig nem tudtam dűlőre jutni. A végén  meg is könnyeztem azt a jelenetet, amikor az édesapjával telefonál, szülőként és “tudatlanként” biztos rettentő fájdalmas lehetett az a beszélgetés.

A főgonosz is a helyén van. Mind a lidércek, mind az üresek kellőképp fenyegetőek ahhoz, hogy az olvasó izguljon a gyerekekért. Folyamatos fenyegetést jelentenek, viszont olyan sokat nem szerepelnek ténylegesen. Viszont az izgalmat és a feszültséget fokozzák, mert bármikor feltűnhetnek, pláne, hogy a kis csapat egyenesen az ő “fészkükbe” tart.

A történet fordulatos, gyorsan halad, végig pörögnek az események, egy pillanatra sincs megállás, ami azért problémás, mert így sosem tudtam eldönteni, hogy hol kéne félbehagynom, mert az mégsem állapot, hogy még hajnalok hajnalán is olvasok! Az egész sztori olvasmányos, nagyon hamar végig lehet érni rajta (pláne, hogy sok kép van benne és nagy betűkkel is íródott). A stílus lehengerlő, a regény olvastatja magát. Alapvetően egy kissé komor a hangulata, humoros jelenetek nem nagyon voltak benne.

Ajánlom mindenkinek, aki az első részt szerette, vagy ha annyira nem, akkor is érdemes lehet elkezdeni, mert ez sokkalta jobb, mint az első. Szépek a képek, érdekessé teszik az egész történetet. A stílus kiváló, a szerző zseniálisan forgatja a szavakat, a karakterek mind imádnivalóak, a történet pedig érdekes és izgalmas.

Forrás: Szubjektív Archívum