Randall Munroe: Hogyan...

Írta:Letya
Hogyan... ugorjunk nagyon magasra? ...ássunk gödröt? ...építsünk lávaárkot? ...fogócskázzunk? És még 24 kérdés, amire Randall Munroe megadja a választ, vagyis a válaszokat, melyek nem is annyira kézenfekvőek. A kérdés csak az, hogy szükségünk van nekünk ezekre?

Nem, nincs. De jól lehet szórakozni a könyv olvasása közben, és sok érdekes információval lehetünk gazdagabbak, amit az elején nem is vártunk volna el egy ilyen, agyamentnek tűnő könyvtől. Pedig az alcím figyelmeztetett bennünket: „Komoly tudományos válaszok nagyon komoly hétköznapi kérdésekre.”

 

Szeretem a szórakoztató köntösbe bújtatott tudományos ismeretterjesztést. Egyrészt, nekem is kijár a szórakozás, másrészt Randall Munroe megmutatja azt is, hogy a tudománynak nem kell száraznak és unalmasnak lennie, ha lehet szórakoztató is.

 

Mind a 28 kérdéskört nem akarom végigjárni, mert akkor ki olvasná el a könyvet és nézné meg a művészileg magas szinten elkészített rajzokat is (mint pl. a borítón)? Így dobok egy 20 oldalas „dobókockával” (ugye ez már nem is kocka, hanem ikozaéder), és egy kérdést végigveszek. Persze így a legizgalmasabb, az utolsó 8-nak esélye sincs. De hát ez van...

 

...19: Hogyan küldjünk el egy fájlt?

 

A legegyszerűbb, ha fogjuk a gépet, amin a fájlok vannak, és elvisszük annak, akinek oda szeretnénk adni. Hogy van ennél egyszerűbb megoldás is? Igen, ha pár gigányit küldünk, lehet, hogy van egyszerűbb megoldás is. De ha peta- vagy exabájtnyi adatunk van? Egy koffernyi SD-kártyát gyorsabban elküldenénk postán, mint fel- és letöltenénk az internetre. Vagy lepkékre kötözhetnénk az SD-kártyákat, melyek a célszemély felé röpülnek. Esetleg, ha nem SD-kártyát választanánk adathordozónak, hanem a DNS-t?

 

Ez egy nagyon rövid és gyors, információvesztéses tömörítése volt a válasznak. Ennél azért lényegesen hosszabban, ábrákkal és karikatúrákkal megspékelve tárja elénk Munroe a lehetséges megoldásokat. Ráadásul ezek a válaszok néha meghökkentő információkat is hordoznak. A válaszok között van pár olyan, amire fel sem tennénk a kérdést, mert nem jutna eszünkbe ilyesmiket kérdezni. De a válaszban hordozott információ elgondolkodtatja az embert, aki továbbgondolja a dolgokat.

 

Most lehet, hogy csak mosolyogsz a dolgon, de akkor hadd kérdezzem meg, hogy mi lesz a telkeddel és a házaddal, ha az a földmozgás következtében, mondjuk, fél métert elmozdul? Mondjuk, pont egy önkormányzati telekre csúszik rá? Mely koordináták szerint fogja a földmérő meghatározni a telked elhelyezkedését? Lecsippent egy kicsit belőle, ami az önkormányzati parkra csúszott, és cserébe kapsz a főútból egy kicsit? Nos? Mert erre is választ kaphatsz a könyvben, egy olyan kérdés alapján, hogy: „Hogyan óvjuk meg a házunkat attól, hogy mozogjon?”

 

A válaszok főleg a fizika tárgykörét érintik, de találkozhatunk biológiával, csillagászattal, közgazdaságtannal és még jó pár tudományággal. Mindezt „hétköznapi” eseteken keresztül bemutatva, már ha valakinek olyan ötlete támadna, hogy lávaárkot épít a háza köré... de hány fokosnak kellene lennie a lávának, hogy ne dermedjen meg a teteje? És a hőkisugárzás következtében mekkora a biztonságos távolsága a lávaároktól? Vajon a házunk kibírná a hősugárzást? És mennyi energia kellene, hogy folyamatosan izzásban tartsuk a lávaárkunkat? Mivel szigeteljük le? Meg még ezer és egy gyakorlati kérdés felmerül egy ilyen „hétköznapi” probléma megoldása során...

 

Kezdetben azt hittem, hogy csak üres, humoros eszmefuttatásokba fogok belefutni, ami semmi lényeges információt nem hordoz azonkívül, hogy mosolyt csaljon az olvasó arcára. De idővel kezdtem belerázódni, és felcsipegetni azokat az információkat, melyeket Munroe a kérdés körbejárásánál felvet. Nem, most nem tudnám megmondani, hogy hány repülőgép-hajtóműre lenne szükség egy átlagos családi ház elköltöztetéséhez... mert nem tudom, hogy milyen messzire kell költöztetni...

 

Sajnos az elején kicsit döcögve indult a barátkozás a szöveggel, ugyanis maradt benne pár „hiba”, ami leginkább az amerikai és magyar írásmód adta különbségek miatt okozott problémát. Pl. az amcsiknál 4,186 Hz nem ugyan azt jelenti, mint a magyarban. Mi tizedesvesszőként értelmezzük, az amcsik ezres elválasztónak. Tudom, csak egy vessző, de ez sokakat meg tud zavarni, főleg, ha keveredik a szövegben a két írásmód.

 

Szerencsére a 3. fejezet után már nem futottam bele ilyesmikbe. De az is lehet, hogy csak annyira beszippantott a dolog, hogy már nem figyeltem ilyen apróságokra, hanem haladtam a szöveggel, és a mondanivalót igyekeztem befogadni. Mert olyan kérdésekkel találtam szembe magam, mint a „Hogyan lássuk el a házunkat energiával (a Földön és a Marson)?”. A kérdés megválaszolása bennem még több kérdést vetett fel. Legszívesebben továbbhaladtam volna, és körbejártam volna a többi lehetőséget is, megvizsgálva, hogy az egyes lehetőségek milyen környezeti „károkat” okoznának a jövőre nézve. Most, hogy ennyire előtérbe került a zöldenergia, érdemes körbejárni a kérdést és megvitatni, hogy mi az a hatás, ami már nem számít beavatkozásnak a természetbe, és mi az, ami csak pár száz év múlva érezteti majd a hatását? Milyen járulékos kárt okoz egyik vagy másik alkalmazás? Hogyan lehet ennyi kérdés még az emberben, ennyi választ követően?

 

Bemegyek a könyvesboltba, és meglátom a könyv borítóját. „Egy pálcikaember kutyát sétáltat úgy, hogy drónok emelik a magasba. Milyen vicces, lapozzunk bele. Ó, tele van pálcikaemberes képekkel, ez jó lesz a gyereknek, mert nem ijed meg a sok betűtől. Na de azért előtte elolvasom, hogy megnézzem, nekivaló-e. Hű, hogy kerül ide Einstein relativitáselmélete?” És már meg is van, hogy kinek ajánlanám a könyvet. Nem, nem gyerekeknek, hanem inkább gyerekes felnőtteknek, akik az olvasás közben szívesen elnézegetik az ábrákat is. Mosolyognak rajta egyet, majd visszatérnek a humoros köntösbe csomagolt tudományos elméletekhez.

 

Igen, vannak benne képletek is, de nem kell megijedni, mert Munroe kiszámolt mindent, nekünk csak követnünk kell a számításait. Ráadásul kerekítésekkel és egyszerűsítésekkel élt, aminek okát az olvasókkal is tudatja, és végül egy saccperkábé eredményt kapunk, ami nagyságrendileg megfelelő.

 

Élvezettel olvastam a könyvet, ugyanis két komoly téma között jó volt egy kicsit kikapcsolódni. Egy problémája azonban van a kötetnek: túl rövid... De lehet, hogy ez az optimális terjedelem, mert ha már továbbment volna, lehet, hogy megcsömörlök a sok választól. Így legalább azzal az érzéssel tettem le, hogy „Jó lett volna még 1-2 hogyanra választ kapnom”.

 

Ez nem a „Csináld magad”, vagy a „Hogyan készül” barkácskönyve. Ez inkább a „Miket vegyél számításba, mielőtt nekikezdesz bárminek” könyve. És mi, férfiak tudjuk legjobban, hogy mielőtt bármibe belekezdünk, jól körül kell járni a kérdést, nehogy útközben fussunk bele olyasmibe, ami megakadályozza a kivitelezést. Viszont a könyv hölgyeknek is kiváló olvasmány, mert felkészülhetnek a kifogáskezelésre. Szóval jó olvasást és szórakozást a könyvhöz!

 

Forrás: Letya.hu


vásárlás ►tovább ►
ISBN: 9789632939438
Megjelenés: 2020-03-05
méret: 215 mm x 160 mm

Randall Munroe

Tovább
Ez is érdekelhet:

HÍREK
2017-11-21 10:23:05

Máglya a színpadon – a Vígszínház új évadának bemutatói

Tovább
HÍREK
2017-12-15 14:32:29

Bulgáriában ismerik leginkább a magyar irodalmat

Tovább
HÍREK
2018-09-26 08:57:44

Rangos francia díjra jelölték Dragomán Györgyöt

Tovább

Hogyan tegyünk fel látszólag hülye kérdéseket, amikor a megoldás kézenfekvő? A válasz a megoldásokban van...