Paullina Simons: A bronzlovas | igazán orosz

A fülszöveg alapján egyből beleszerettem a regénybe. Nem elég, hogy történelmi, még orosz is. A borító kicsit kedvem szegte, mert hát… olyan fura. Én teljesen máshogy képzeltem el Tányát, bár az ötlet jó volt. Végül a borító nem akadályozott meg, aminek nagyon örülök, mert csodás volt ez a történet!

Író: Paullina Simons Kiadó: KMK Kiadás éve:2017 Oldalszám: 872 oldal

Fülszöveg:

Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.

A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.

Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.

A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.

A könyv első 100-150 oldala nekem hihetetlen vontatott és unalmas volt. Kicsit meg is ijedtem, hogy majd 900 oldalt kell így végigszenvednem, de aztán csodák csodájára beindult a szekér. Az eleje tényleg nagyon döcögős és rizikós volt, és nem csak a vontatottsága miatt. Az elején lévő “szerelmi dráma” nekem nagyon nem jött be. Ki is akadtam kezdetben a főszereplőre, hogy miért akkora köcsög, hogy képes lenyúlni nővérének az élete szerelmét! Aztán ugye ahogy telt az idő, összecsiszolódtak a karakterek, összeállt a történet, és egyből nem zavart annyira, mert végre egy szerelmi sokszög, ami tök logikusan volt felépítve! Nem volt felesleges drámázás, nem szorította ki a történetet, nem foglalt sok helyet, és ami a legmeglepőbb, hogy a szerelmi sokszögekhez mérten reális volt. Ezer hála érte az írónőnek! Nagyon rettegtem, hogy ez most egy nyolcszáz oldalas szerelmi tengődés lesz második világháborús köntösben, de nem! Sokkal több és jobb volt.

A legnagyobb pozitívuma a könyvnek a témaválasztás. Kimondottan jól bemutatja az akkor uralkodó állapotokat, magát a katonaéletet is hűen tükrözi, a történelmi adatok sem hibásak, ráadásul az orosz közélet is egész életszagú volt. Precíz és pontos munkát végzett ilyen téren az írónő. Ráadásul az orosz és világháborús hangulatot is tökéletesen megteremtette. Nem volt túl komor, de a vidámtól is elég távol állt. Megtalálta az aranyközéputat. Humoros jelenetekkel dobta fel az alapvetően komoly témát. Tánya viccei például fergetegesek voltak. Nem jó vicceket mesélt, sőt! Az összes borzalmas volt, mégis annyira oda illett. A katonás, erőltetett humor szerintem jól beleillik egy háborús helyzetbe, egy olyan szituációba, ahol mindenki feszült, ezért valamivel oldani kell a feszültséget.

Az írásmóddal annyi problémám volt, hogy néhol ellaposodott a történet. Ebből adódóan szerintem kicsit sok az a közel kilencszáz oldal. Élvezhető, csak vannak benne eltúlzottan hosszú leírások, amiket sajnos ritkán tör meg egy rövidke párbeszéd. Persze egy háborús helyzeteben elengedhetetlen egy-egy hosszabb, okkifejtős magyarázó szöveg, de itt már kicsit túlzásba esett az írónő.

A szereplők nagy része szimpatikus volt. Szerencsére egyik sem viselkedett irreálisan, el tudtam őket képzelni a valós világban, ami azért nagy pozitívum, mert ebben a regényben nincsenek csilivili vámpírcsávók, csak a kőkemény realitás, ami szinte arcul köp.

A főszereplő Tánya a mű elején egy kisgyerek, a végére viszont felnőtt nővé érik. Ekkora karakterfejlődéssel én még könyvben nem találkoztam, ráadásul egy rész alatt! Kezdetben nagyon rühelltem Tányát, de ahogy alakult és csiszolódott a személyisége, úgy szerettem meg egyre jobban. Az írónő hasonlóan jól bánt a többi szereplővel is. Nem voltak sablonszerűek, tényleg saját jellemmel rendelkeztek.

Imádtam a több szemszöges történetvezetést. Egyértelműen jobban tetszett Alexander szemszöge, ami kint játszódott a fronton, de azért az “otthon ülő” Tányának sem volt egy leányálom az élete. A levelezésük különösen tetszett. Nagyon aranyos volt. Eleve a szerelmük egy aranyos szál volt. Ezért is rázott meg annyira a végső katarzis, amire ugyan számítottam, mégis teljesen ledöbbentett. Szégyen, nem szégyen, de még pár könnycseppet is elmorzsoltam.

Alapvetően a történelem rajongóinak tudom ajánlani a könyvet és nem feltétlenül a 14 év körüli korosztálynak, mert ez nem egy szirupos mese szerelmes kislányokról és fiúkákról. Ez a cudar és rideg valóságot bemutató regény. Kiválóan megteremtett (ízig vérig orosz) hangulat, érdekes történet, jó karakterek. Egyedül a hosszúság, ami negatívumnak számít. Kicsit túl lett nyújtva, de legalább tartalmas volt. Szóval: Megvettem! Imádtam! Imádjátok ti is!

Forrás: Szubjektív Archívum