Párhuzamos univerzumok

Az első három tanulmánykötet aránylag egy téma köré szerveződött, míg a mostani, Párhuzamos univerzumok, négy témakörben és megközelítésben vizsgálja a spekulatív irodalom és mozgókép kapcsolatát, metszéspontjait és részhalmazait a valósággal.

Amikor a kezembe vettem a kötetet, az volt az első dolgom, hogy megkerestem a tartalomjegyzéket, hogy átfussam, milyen témák és főleg milyen művek kerülnek majd az irodalmi boncasztalra. Most újra végigfutva a tartalomjegyzéken azt kell mondanom, hogy megerősítést kapott az a mondás, hogy ne ítélj elsőre. Miért is? Mert amikor elsőre átfutottam a tartalomjegyzéken, már eldöntöttem, hogy mely írások érdekelnek, és melyek nem fognak megmozgatni bennem semmit. Tévedni emberi dolog.

De nézzük, hogy mit is rejt ez a vaskos könyv. Előre szeretném jelezni, hogy nem fogok mélyreható kritikákat írni egy-egy tanulmány kapcsán, hiszen a bejegyzésnek nem az a célja, hogy egyetértsen vagy vitatkozzon a szerzőkkel, hanem az, hogy egy átfogó képet adjon arról, hogy milyen benyomást tett rám a kötet.

Tóth Csaba – Jó és rossz kormányzás Westeroson: A Trónok harca rajongók gondolom erre a tanulmányra a legkíváncsibbak, hiszen nemrégen zárult le a sorozat, ami többeknél is kiverte a biztosítékot. Őszinte leszek, én nem láttam egyetlen részt sem, de még a könyveket sem olvastam. Így talán annyira nem is csoda, hogy Tóth Csaba tanulmánya a különböző uralkodók kormányzási technikáiról nem tudott megfogni. Régóta foglalkoztatja már a politológusokat, történészeket, hogy mitől jó vagy rossz egy uralkodó, de ahogy ők sem jutottak még egyértelmű válaszra, így ennek a tanulmánynak sem sikerült definiálnia, hogy ki volt a legjobb uralkodó Westeroson. Erről vitatkozzanak a rajongók.

Gáspár Attila – Pax Palpatinica: Nincs kötet Csillagok háborúja nélkül... Ezek szerint igény is van rá, és még van pár nézőpont amiből újabb kérdéseket lehet megvitatni a Birodalommal kapcsolatban. Gáspár Attila megpróbálja feltárni a Birodalom pozitív oldalát, ami első hallásra talán furcsán hangzik. Pedig van jó néhány olyan probléma, ami a Köztársaság idején nem volt megoldott, a császárságban pedig már alapvetőnek számít. Ilyen többek között a rabszolgaság eltörlése (jellemzően az emberi fajokat illetően), illetve a birodalmi pénz mint fizetőeszköz, melyet minden bolygón elfogadnak, szemben a Köztársasággal, ahol nem tudtak érvényt szerezni az egységes valutának. A tanulmány sorba veszi ezeket a dolgokat, de ettől még nem lesz a diktatúra jobb államforma, mint a demokrácia. A nácizmusnak és a szocializmusnak is voltak haszonélvezői, hiszen egy parasztgyerekből is válhatott magas rangú tisztviselő, de ezek nem ellensúlyozzák az elkövetett népirtást és a tömegek deportálását. A tanulmány abból a szempontból érdekes, hogy olyan dolgokra hívja fel az ember figyelmét, amit nem biztos, hogy a film nézése közben észrevesz.

Miyazaki Jun – Ahol uniós polgár még nem járt azelőtt: Szeretem a Star Treket, bár le vagyok maradva pár évaddal. Kíváncsi voltam a Star Trek univerzum és az Európai Unió összehasonlítására, hogy milyen szempontból közelít a szerző a témához és milyen következtetésre jut. Sajnos Mayazaki, mintha egy kicsit elveszett volna a témában, és elveszítette volna a fonalat. Az almát a körtével nem lehet összehasonlítani, annak ellenére, hogy mindkettő fán terem. Nem tudom már, hogy hol olvastam (talán egy Sztrugackij regényben), de igaznak tartom, hogy először az emberekben kell elindítani a változást, és csak azt követően a társadalomban. Ezt jól alátámasztja a Star Trek egyik része (TNG: S01E26 – A semleges zóna) ahol a csillaghajóra olyan személyek kerülnek fel, akik a XX. században lettek lefagyasztva. Persze, a tanulmányban felvetődik jó pár kérdés, ami talán erőteljesebben jelen van az Orville-ben, mint a Star Trekben.

Filippov Gábor – A szolgák lázadása: Még egy tanulmány, ami egy olyan sorozat alapján készült, amit nem követek. A könyvet sem olvastam még, pedig legalább két éve itt van a polcomon és a sorára vár. Filippov Gábor írása után még egy kicsit hátrébb került a várólistán a kötet. Bár az alapfeltevéseket eddig is ismertem, a társadalmi berendezkedést, a karhatalom és a gazdaság instabil helyzetét nem. Kicsit úgy éreztem a tanulmány elolvasását követően, hogy Margaret Atwoodnak nem sikerült olyan komplex hátteret létrehoznia, ahol a történet megállja a helyét. Igaz, Mianmar (Burma) katonai juntája is lábbal tiporja az emberi jogokat, amit a nemzetközi közösség tétlenül néz és nem avatkozik be. Ha Mianmar működhet, akkor Atwood által megalkotott vallási diktatúrája miért ne?!

Lápossy Attila – Harry Potter és az ifjú varázslók, boszorkányok jogai: Ó, nem készülhet kötet Harry Potter tanulmány nélkül. Egy nemzedék nőtt fel ezen a sorozaton, és még felnőtt korban is rajonganak érte. A varázsvilág és az ifjú Potter harca a gonosz ellen, elbűvölt (majdnem) mindenkit. Pedig már többször rámutattak arra, hogy még békeidőben sem fenékig tejfel ott az élet. Rabszolgatartás, bullying, kiskorúak veszélyeztetése stb... És akkor még itt van a Potter ellen folyó kirakatper is, ami rámutat a varázsvilág igazságszolgáltatásában lévő problémákra. Joghallgatóknak és jogászoknak érdekes téma, akárcsak a Harry Potter rajongóknak, de én már kezdem unni a varázsvilágot.

Vancsó Éva – Ki van a telefonfülkében?: Két évvel ezelőtt a kormány megszüntette az egyetemi társadalmi nemek tanulmánya MA képzést, ami óriási sajtóvisszhangot váltott ki. Azóta egyre több helyen fut bele az ember a gender témába, és széles társadalmi rétegeket mozgat meg a kérdés. Vancsó Éva a Doctor Who (Ki vagy, doki?) sorozaton keresztül vizsgálja a gender kérdést, összehasonlítva Anglia és Magyarország hozzáállását a témához. Amikor a tizenharmadik Doctor nőként regenerálódott, igen sok rajongó tiltakozott ez ellen. Úgy tettek, mintha ez meglepetésként érte volna őket, hiszen jómagam is észrevettem, hogy az utolsó pár évadban már készítik elő a sorozat írói ezt a lehetőséget. Vancsó Éva keresve sem talált volna jobb sorozatot a gender téma bemutatására mint a Doctor Who, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal 1963-óta fut a BBC-n, és több mint ötven év társadalmi lenyomatát tartalmazza. A tanulmány izgalmas és érdekes. Ajánlom mindenkinek.

Nagy Ádám – Turbó Annamária – A tinédzserkor Útvesztője: Nos, ez a tanulmány nem nekem szólt, ugyanis a felhasznált filmek és könyvek kívül vannak a komfortzónámon. Pontosabban, elkezdtem nézni az Útvesztőt és az Éhezők viadalát is, de annyira nem kötött le, hogy a folytatások már nem is érdekeltek. A tanulmány sem tudta felkelteni az érdeklődésemet az adott művek iránt, ami talán annak is köszönhető, hogy már régen magam mögött hagytam a tinédzserkort, és a YA könyvek nem nagyon tudnak lekötni. Még tizenéves koromban engem is foglalkoztattak ezek a problémák, de azóta már túltettem magam rajtuk. A fiatalabb olvasóknak talán segít megérteni az egyes szereplők cselekedete mögötti szándékot, de engem ezek az eltúlzott, abszurd világok már nem tudnak lekötni.

Flach Richárd – Deadpool – Csúnya szerelem: Amikor elolvastam a bevezetőt, hogy miről is fog szólni a tanulmány, csak mosolyogtam. Értem én, hogy a szerelem a mozgatórugója a Deadpool történeteknek, de nem azért nézem meg a filmet. Érdekes megközelítése a témának, valamint jól kiterjesztette az emberek szerelemmel kapcsolatos gondjainak, frusztrációinak és szorongásainak bemutatásával. Talán azért is tetszett ez a tanulmány annyira, mert egy ennyire abszurd történetben vetette fel a szerelem kérdését Flach Richárd, hogy kíváncsivá tett a végkövetkeztetést illetően. Jót szórakoztam az íráson, de ha legközelebb nem tudok felhőtlenül nevetni a filmen, mert a szerelmi mozgatórugót keresem a történetben, akkor mérges leszek.

Radó Péter – A Naprendszer benépesítése és a tanulás értelme: oktatáspolitikai terek A Térségben: A Térség első évadát láttam pár évvel ezelőtt, de annyira nem mozgatott meg, hogy folytassam. A könyvekbe bele sem kezdtem. Ennek következtében úgy kezdtem a tanulmány olvasásába, hogy nagyon fogalmam sem volt, hogy mit dolgoz fel. Ahogy haladtam az olvasással, egyre inkább az volt az érzésem, hogy ennek az írásnak nem itt a helye, hanem inkább egy egyetemi beadandóban vagy TDK dolgozatban. Radó Péter feltárja a Föld, a Mars és az Öv társadalompolitikáját, belevéve az oktatáspolitikát is. Mivel nem olvastam a könyveket, így fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült neki ennyire aprólékosan feltárnia ezeket. Be kell vallanom, hogy ennek a kicsit szárazra sikerült, de nagyon jól kidolgozott tanulmánynak is szerepe van abban, hogy ilyen későn készült csak el a bejegyzés, ugyanis nemsokkal a tanulmány elolvasása után újra nekikezdtem a sorozatnak, és le is daráltam mind a három évadot. Persze Sz. Sándornak is benne volt a keze a dologban, ugyanis egyik sörözéskor nagyon ajánlgatta a sorozatot, és az Orville-lel már egyszer behúzott a csőbe.

Hraskó Gábor – A tudomány hanyatlása a Galaktikus Birodalomban: Ebben a tanulmányban Hraskó Gábor arra kereste a kérdést, hogy Asimov Alapítvány trilógiájában felvázolt birodalom hanyatlása valóban magával rántja-e a tudományt. Érdekes módon a szerző a középkorra fókuszált, amikor a kérdést tárgyalta. Való igaz, hogy ha a társadalom korlátozza a kutatások területét, illetve a tudósok szabad mozgását, azzal visszaveti a fejlődést és a sötét középkor jó példája ennek. Vártam, hogy mikor rukkol elő a tanulmányban a Római Birodalom széthullásával és az azt követő tudományos és gazdasági hanyatlással (állítólag Asimov ezt vette alapul amikor a Galaktikus Birodalom bukását kidolgozta), de sajnos nem került elő a téma. Ennek ellenére érdekes a felvetés, és már azt is tudjuk, hogy a birodalomnak nem kell ahhoz széthullania, hogy a tudós társadalom zuhanórepülésbe kezdjen.

Pongrácz Máté – Zsótér Indi Dániel – A majom is ember?: Ez volt ez egyik olyan tanulmány, melyre a tartalomjegyzék felütésekor azt gondoltam, hogy nem fog érdekelni. Nem is volt nagy a lelkesedésem, amikor nekikezdtem az olvasásának. Aztán szép lassan ahogy haladtam előre, egyre jobban kezdett érdekelni a téma (annak ellenére, hogy a rebootok nem tudtak lekötni). A szerzőpáros nem csak jó témát talált, hanem jól fel is dolgozta azt. A filmeken keresztül olyan kérdéseket járt körbe, amik bennünk is felmerülhetnek, de nem biztos, hogy meg is ragadnak, hogy továbbgondoljuk ezeket. Pedig igen izgalmas kérdések kerülnek elő a tanulmányban. El tudnánk képzelni magunkat egy olyan társadalomban, ahol az emberi jogokhoz hasonló jogokban részesítenénk az állatokat? Ha nem is mindet, akkor mi alapján választanánk ki azokat az egyedeket vagy fajokat, akiket megilletne ez? Miért bánunk másképpen a házi kedvenceinkkel, mint a haszonállatokkal? Miért esszük meg az egyiket és miért nem a másikat? Ajánlott olvasmány mindenkinek!

Pirkhoffer Ervin – Az Arrakistól a Tatooine-ig – utazás az elképzelt világokban, avagy a sci-fi földrajza: Mi köze a földrajznak a sci-fihez? Ó, sok minden. Csak éppen nem gondolunk bele, amikor sci-fit olvasunk, vagy nézünk. Jó, ez sem annyira igaz, hiszen sok minden kizökkenti az olvasót(/nézőt) ha nincs tudományosan megalapozva. De arra már nem nagyon figyelünk, hogy milyen is lehet az a rendszer, ahol a bolygónak két napja van. Milyen távolságra kell lennie a napoktól ennek a bolygónak, és milyen csillagoknak kell megvilágítania a felszínt, hogy nappal ne legyen túl meleg, éjjel (ha mindkét nap lenyugszik), akkor pedig nem legyen túl hideg. Léteznek ilyen helyek az univerzumban? Vagy nézzük a Dűne Arrakis sivatagbolygóját, ahol alig van nedvesség. Hogy keletkezik a légkörben oxigén, ha nincs növényzet? És milyen az élet egy jégbolygón? Egyáltalán lehet ott olyan légkör, ami az emberek számára belélegezhető? És mi van a gravitációval? Mekkorának kell lennie egy bolygónak, hogy az kolonizálható legyen? Milyen sebességgel kell forognia a saját tengelye körül? Kérdések még vannak tucatszám, és ezekre próbál válaszokat találni példákon keresztül Pirkoffer Ervin, rámutatva, hogy mely sci-fi alkotó rugaszkodott el nagyon a valóságtól. Nem gondoltam volna, hogy a földrajz is ennyire érdekes téma tud lenni.

Bokor Nándor – Lehetünk-e fiatalabbak, mint a gyermekeink?: A témát a szerző az Interstellar filmen keresztül közelíti meg. Aki nincs nagyon tisztában Einstein speciális relativitáselméletének az alapjaival, az a tanulmány elolvasását követően sem biztos hogy képben lesz a kérdésre adott válasszal. Szerintem ez az írás kicsit tudományosabbra sikerült, mint kellett volna. Ilyenkor mindig eszembe jut az a novella, amit még középiskolában olvasott fel a fizika tanárom, amikor a speciális relativitáselméletet vettük. Egy utazó ügynökről szólt, aki egy olyan világban él, ahol a fény sebessége 30km/h, és ezt a vonat megközelíti (vagy át is lépi?). Aki tudja ki írta a novellát és mi a címe, az kérem ossza meg velem. A tanulmány pedig leginkább azoknak lesz érdekes, akik mostanában tanulták a speciális relativitáselmélet.

Vinkó József – Kozmikus katasztrófák – forgatókönyvek a megsemmisülésre: Hollywoodnak igen sok forgatókönyve van kozmikus katasztrófákra, amik megsemmisíthetik a földet. A nézők pedig jobban szeretik a katasztrófa filmeket, mint a gondolkodást, így sok mindent le lehet nyomni a torkukon. Többek között ezeket a kozmikus katasztrófákat járja körül tanulmányában Vinkó József, és vizsgálja meg, hogy mekkora a bekövetkezésüknek a valószínűsége, és annak milyen hatása lenne a Földön az életre. Maradva a realitás talaján, a szupernóva robbanásokat sem a naprendszerünkben vizsgálja, hanem azokon a helyeken, ahol nagy valószínűséggel végbe is mehetnek ezek a jelenségek. Megnyugtató az olvasó számára, hogy hamarabb fog kipusztulni az emberiség saját hülyeségének következtében, minthogy a Nap kihunyjon, vagy a tágulása következtében bekebelezné a bolygót. A tanulmány nem is a Földre veszélyes katasztrófák miatt érdekes, hanem inkább az univerzumban végbemenő kozmikus katasztrófák jelensége miatt. Érdemes figyelmesen elolvasni a tanulmányt.

Orosz László – Nagy Ádám – Féreglyukon innen és túl: hová vezetnek a Kapcsolat járatai?: A végére maradt az a tanulmány, ami a legjobban érdekelt. Hogy miért? Amikor még egyetemista voltam, Orosz tanár úrhoz jártam kvantumfizikára. Szerdánként voltak az órák, és kedden este adta az egyik kereskedelmi tévé a Kapcsolat című filmet. Az óra elején Orosz tanár úr feltette a kérdést, hogy ki látta a filmet. Szinte mindenki jelentkezett. Aztán kijelentette, hogy „Kedves kollégák. Önök elb@sztak az életükből két és fél órát, és fogadjunk, hogy senki sem emlékszik arra az egyetlen elvre, ami köré ennyi baromságot összehordtak?!” [szabadon idézve] És igaza volt. Senki sem emlékezett Occam borotvájára, ami elhangzott a filmben. Ezek után igencsak meglepődtem, amikor kiderült, hogy Orosz László a Kapcsolat című filmet veszi alapul a tanulmányához. Jót mosolyogtam olvasás közben, hiszen apránként szedte cafatokra a filmet, csak éppen nem írta bele, hogy ez is baromság, meg ez is baromság. Persze, voltak olyan részek is, amik tudományosan megállták a helyüket. Ezeket kifejtette és elmagyarázta, hogy miért is van úgy ahogy. Ami pedig baromság, azt kifejtette, hogy miért is az. Ha valakinek a kedvence a Kapcsolat című film, akkor nem ajánlott a tanulmány elolvasása.

A kötet minősége kicsit hullámzóra sikerült, ami nem feltétlenül a szerzők hibája. Nem csoda, hogy nem nagyon találnak elemezhető, tárgyalható sorozatot/filmet a fantasztikus világokból, amikor a Marvel/DC/Star Wars dömping csak arra koncentrál, hogy a nézőnek ne kelljen gondolkodni, untig elég ha jól szórakozik. Így kénytelenek a szerzők visszanyúlni a már több nézőpontból megvizsgált alkotásokhoz (pl. Harry Potter), vagy a klasszikusokhoz. Ezekkel sincs gond, csak én már unom a Star Wars, Harry Potter és Star Trek elemzéseket. Üdítő volt a kötetben találkozni a Doctor Who-val, A Térséggel és a Kapcsolattal. De felmerül bennem a kérdés, hogy az Orvelle-hez miért nem nyúlt még senki? Azért mert egy Star Trek koppintás? Azért mert komédia? Az első megállja a helyét, a második már nem. Igaz, hogy humoros oldaláról közelíti meg a dolgokat, de igen érzékeny társadalmi problémákat feszeget.

Mikor történt meg utoljára valakivel, hogy kijött a moziból és tele volt kérdésekkel? Most itt nem a történetben beálló, egyszerű fordulatokra gondolok, amit nem tudtak felfogni, hanem az olyanokra, amik gondolkodásra késztették. Sorozatban hamarabb találunk ilyet, mint filmben. Talán igaza van Hraskó Gábornak, hogy a hanyatlás már megkezdődött, hiszen Einstein óta nem történt nagy áttörés a tudományokban, csak a meglévő ismeretek feldolgozása folyik.

Ami nekem hullámzó minőség, az lehet, hogy másoknak változatos olvasnivaló. Mindenesetre senki se döntsön a tartalomjegyzék alapján, hiszen lehet, hogy pont az a tanulmány fog neki is a legjobban tetszeni, amiről elsőre azt gondolta volna, hogy nem érdekli. Hiszen nem az számít, hogy a szerző milyen alkotást vett górcső alá, hanem az, hogy abból milyen módon fejti ki a témát. Egy unalmas filmből is lehet nagyon jó tanulmányt írni, és a legjobb filmből is születhet gyenge írás. Így csak arra tudok biztatni mindenkit, hogy ha ugrálva is a témák között, de olvassa el a kötetben szereplő össze írást.

Forrás: Letya.hu