Orson Scott Card: Fhérgek

Amikor megláttam tavaly, hogy a Delta Vision kiadja a Fhérgeket, a borító alapján arra tippeltem, hogy hasonló regény lehet, mint a Végjáték sorozat. Aztán telt-múlt az idő és egyre több jó kritikát olvastam a könyvről, ami csak fokozta a kíváncsiságomat. Végül elérkezett az idő, amikor kézbe vettem, és már az első pár oldalon szembesülnöm kellett azzal, hogy ennek semmi köze a Végjáték-sorozat világához, még csak nem is hasonlít rá (egy-két dolgot leszámítva, de erről majd később ;) ).

A regény tartalmát nagyon jó összefoglalja a fülszöveg, úgyhogy én nem is kísérelnék meg egy másikat gyártani: „Imakulata bolygója és őshonos fajai felett évezredek óta az emberiség az úr. Az itt élők szilárdan hisznek a csillagokkal egyidős legendában: Amikor a hetedik hetedik hetedik Heptarcha trónra kerül, belőle válik majd a Kristos, aki örökké tartó üdvösséget hoz az emberiségre – vagy elpusztítja a világmindenséget. Türelem a törvényes Heptarcha egyetlen lánya, ám apjához hasonlóan ő is a trónbitorlót szolgálja, aki elpusztította a családját. A király csak a királyi ház jólétével törődik. De a királynak az egész világ a háza – vallja, akárcsak az apja őelőtte, és kész ennek szellemében, lázadás nélkül leélni az életét. Az ártatlanság ideje azonban lejárt, és a korszakok óta szunnyadó rettenet felébredt a föld mélyén. Türelemnek rövidesen útra kell kelnie Égalj városába, a világ közepébe, hogy felkeresse az ellenséget, és szembenézzen saját és az egész világ sorsával.”

A történet már az első pár oldalt követően beszippantott és tudtam, hogy ha Card nem követ el valami oltári nagy bakit, akkor ez akár az egyik kedvenc regényem is lehet a jövőben. Az első fejezetekben bemutatja Türelmet és a családját, valamint megismerhetjük jelenüket és múltjukat, és helyzetüket a társadalomban. Angyal, Türelem tanítója, diplomatának és orgyilkosnak nevelte a lányt, hiszen csak ezen két tudomány ismeretében maradhatott életben és szolgálhatta a trónbitorlót. Azonban amikor apja meghalt, számára forró lett a talaj, hiszen nem volt, aki védelmezze és a király előtt csak két út állt a kiválasztottal szemben. Vagy átadja a Heptarchának a trónt, vagy pedig elpusztítja, hogy ezzel megtartsa hatalmát és mentse a családját. Az utóbbi mellett döntött, így Türelem számára nem volt más út, mint a menekülés. Közben pedig meghallotta a hívást, mely a tudósokat is elszólította korábban a királyi városból és Égalj városába hívta.

Egy igazi kalandos fantasy történet a Fhérgek, amiben minden szokatlan jelenség tudományosan is meg van magyarázva. Ennek eredményeképpen nem sorolható kizárólagosan egyik zsánerhez sem, de nem is a beskatulyázás a cél, hanem a szórakoztató történet, amiben igen kemény társadalomkritikai is be van csempészve. Az ember az uralkodó faj az Imakulatán, de mellette élnek még törpök és koblindok is, meg még pár furcsa szerzet. Türelem csapata szokatlan módon nem csak emberekből áll, hanem két koblind is csatlakozik hozzájuk az út folyamán. Minden egyes faj rühelli a másikat és tartózkodik egymás érintésétől is. Azonban a cél érdekében kénytelenek összedolgozni, és az út folyamán a nehézségek összekovácsolják a kis csapatot.

Card nem csak a világot építette fel nagyon jól, hanem a szereplőket is jól megkomponálta. Mindegyiket egyéniséggel ruházta fel. A karakterei nem jók vagy rosszak, hanem ezeknek a keverékei, akárcsak a hús-vér emberek. Nem idealizálta őket, még Türelmet sem. Nem egy szentet választott, aki megváltja a világot, hanem egy esendő személyt, akinek a kezébe helyezte a jövőt, azzal, hogy választás elé állította. Vagy a teljes pusztulás vár az emberiségre, vagy pedig a hosszan tartó béke. Persze a cél elérése nem olyan egyszerű, mint amennyire hangzik és az első feltételezés esélyesebbnek tűnik.

Annyira vizuálisak Card leírásai, hogy szinte előttem láttam a szereplőit és a helyeket, melyeken megfordultak. Ráadásul nem untat a leírásokkal és minden egyes fejezet előrébb viszi a történetet. Valójában igen sok információt tár elénk az író az Imakulata bolygóval kapcsolatban, egészen a kezdetektől a történet időpontjáig. Ide tartozik Türelem felmenőinek története is, akik szinte eggyé váltak a bolygó történelmével. A különös lények világába is betekintést kapunk, ami nem csak szórakoztató, hanem elgondolkodtató is.

Az Imakulata élővilágának genetikáját tekintve, Card visszanyúl egy kicsit A Holtak Szószólójához, és itt van egy kis összecsengés a Végjáték-sorozattal. Mindössze egy kis hasonlóságról van szó, ami úgy látszik nagyon foglalkoztatta Card fantáziáját, és nem lepődnék meg azon sem, ha a témával kapcsolatban írt volna, vagy talán majd a jövőben ír egy teljes történetet. Természetesen ez nem csökkenti jelen mű értékét, hiszen teljesen már megközelítésből szemléli ezt a folyamatot.

Végül a kérdés, hogy mitől is olyan jó ez a történet? Mitől lesz egyedi? Attól, hogy egyszerűen magával rántja az olvasót ebbe a különös világba és egy csodálatos kalandra viszi el. A történet egy pillanatra sem ül le és folyamatos pörgésben tartja az eseményeket. Amikor egy fejezetet befejezünk és elolvassuk a következőnek a címét, már haladunk is tovább, mert tudjuk, hogy újra valami olyan fog történni, ami új irányba terelheti az eseményeket.

Card a regényben társadalomkritikai elemeket is elhelyezett, amik észrevehetőek szinte mindenki számára. Ilyen a rasszizmus kérdése. Itt nem a bőrszín alapján különülnek el az emberek, hanem az értelmes fajok közti feszültséget mutatja be. Valamint arra is rámutat, hogy a fajfenntartáson túl van még egy dolog, ami minden értelemmel rendelkező élőlény számára fontos kell, hogy legyen. Azonban napjainkban nem sokra becsülik, ami akár az emberiség kipusztulásához is vezethet, nem is olyan hosszú távon. Talán itthon is végre nagyobb figyelmet kellene szentelni neki, és nem leépíteni kellene ezen intézményeket, hanem fejleszteni és támogatni. Az értelmetlenül elköltött és lenyúlt milliárdokat ha erre fordítanánk, talán kiemelkedhetnénk a pöcegödör aljáról, ami felé gőzerővel tartunk. És, hogy mi lenne ez? A regény végén megtudod!

Nem érdemtelenül került be Card ezen regénye a kiadó sci-fi MesterMűvek válogatásába! Ebben a sorozatban kapott helyet Alfred Bester: Tigris! Tigris! című regénye is, melyet már olvastam korábban és szintén nagyon tetszett. Ezek után nem is kérdés, hogy a másik három regény, ami szintén ebben a sorozatban kapott helyet, felkerüljön-e a várólistámra. A fantasy MesterMűvek-sorozattal még kacérkodom, bár erős érv mellette, hogy Card egy másik regénye is megtalálható itt. Ennek ellenére, úgy érzem, hogy még egy kis rábeszélésre szükségem lenne, hiszen az utóbbi időben elég sok fantasyvel csúfosan befürödtem.

A Fhérgek kitűnő választás sci-fi és fantasy rajongóknak egyaránt. Sőt azoknak is ajánlani merem, akik csak érdeklődnek a zsáner iránt, vagy mindössze egy igazán jó könyvre vágynak, ami leköti őket és elrepíti egy teljesen más világba.

FORRÁS: Letya.hu