Olaf karácsonyi kalandja: Meseregény

A könyv – a filmmel ellentétben – egy őszi piknikkel kezdődik, melyen Elza és Anna eldönti, hogy egy csodálatos meglepetéspartit szervez az ország népének, így segítve ezzel elő azt, hogy Arendelle-be visszatér a Karácsony. Az ünnepi előkészületek az első hó leesését követően azonnal kezdetét veszik, és megtudhatjuk, milyen kalandos módon kerül végül fel a karácsonyi harang a toronyba, kitől is származnak a csodálatos kék ruhák, melyeket a lányok viselnek, és további parányi apróságok, melyek még színesebbé teszik a rövid mesét.

A kisfilm, és maga az animáció azonban sokkal jobb eszköz arra, hogy elmesélje Olaf házról házra járását, míg itt csupán egy-két oldalt kapunk magáról a hagyománygyűjtésről. Mindezek ellenére a könyv olyan részletekre is felhívta a figyelmem, ami például a mesében elkerülte azt, tekintve, hogy a főszereplőkre és magára a képi világra koncentráltam. Például Olaf első csokornyakkendője vagy a jégen kistörölközőben korcsolyázó Merengő tölgy úr. :) 

Ellenben hiányoltam a regényből a legütősebb poént, ami valószínűleg azért nem került bele, mert mégiscsak egy gyermekmeséről van szó: ez pedig nem más mint a karácsonyfa hullájának gyertyákkal való ékesítése. Tekintve, hogy a filmben is eltörik a mécses a két gyerkőcnél, nyilván komoly megfontolásból maradt ki a papírformátumból. 

A könyvben 8 oldalnyi színes képet kapunk a meséből, ami először nagyon röviden összefoglalja a cselekmény vázát, majd jön a gyönyörűen illusztrált mese leírása. 

Lehet, hogy Olaf kissé butus és fárasztó sokak számára, én mégis úgy gondolom, hogy a hóember tele van szeretettel, naiv ártatlansággal, és mélyen gyökerező, mesés gondolatokkal, és ez remekül megjelenik a könyvben.

A történet tartalmazza az előzményeket, és előkészületeket, megvan a fő mozgatórugó, a mélypont, s végül a remek lezárás is, ami egy igazán megható titokként kerül a felszínre.

A kiadás csodaszép lett, a Kolibri Kiadó az egyik legjobb és legnépszerűbb gyermekkönyvkiadó ma Magyarországon, nekem személy szerint a kedvenceim, s mindig aktuális sikerkönyveket hoznak el számunkra, az egyéb, érdekes kötetekkel egyetemben.

Ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a Jégvarázs világát és szereplőit, és mindazoknak, akik szeretnének picit elmenekülni a világ komorsága elől. Az Olaf karácsonyi kalandja című könyv garantáltan nem okoz csalódást!

Kedvenc idézetek: 

„Az éjszaka esett hó vastag rétegben borította Arendelle-t, mint a cukormáz egy mézeskalács várost.”

„A tomték kis manók voltak, akik a közhiedelem szerint a farmok biztonságát óvták.”

„Csak még egy kérdés: lehetséges volna, hogy kapjak egyet a csodálatosan ledér, ugyanakkor ízlésesen tradicionális törölközők közül, melyeket olyan szívesen visel a családod?”

„Fent a hegyekben már régen lement a nap. Késő volt. Csillagok ragyogtak a sötétedő, kék égbolton. Olaf a szikla szélén állt és a mély szakadék másik oldalán álló Svent nézte.
– Rendben, Sven, nem fogom szépíteni a dolgot – kiabálta, – van egy kis problémánk.”

„Az éjszakai égen pislákoló hold komor, halovány fényt vetett a rengetegre.”

„– Talán az lenne a legjobb, ha örökre elvesznék – mormolta magában. Ott helyben letelepedett.
Miközben a kis, szomorú hóember ott ült, és olyan rosszul érezte magát, mint még soha, szállingózni kezdett a hó, és hamarosan beterített őt, mint egy hótakaró.”

„– Te vagy az Olaf – mondta Elza mosolyogva –, te vagy a mi tradíciónk.”

„Olaf tudta, hogy Elzával és Annával az oldalán ő a legszerencsésebb hóember a világon.”

Történet: 5 répa

Kiadás: 5 répa