Michael Walden: Hédammuš újra száll (Mysterious Universe: Paul Wittgen 1.)

Az első kötet a Dominátus korában játszódik, 2661-ben, amikor Paul Wittgen még csak 25 éves, de már kitüntetések csillognak mellkasán. Őrnagyi rangban, az IMC (Imperial Marine Corps) kötelékében, csapatával éppen egy blokád alá vont bolygó felszabadítására igyekeznek. A Neššalinet a hae/atti flottája tartja sakkban, amikor megérkezik az IAF (Imperial Armed Force), azaz a reguláris hadsereg felmentő flottája. Az IAF kiváló lehetőségnek tartja az összecsapást, hogy bevethesse legújabb fegyverét. A csata azonban csúfos verességgel végződik mindkét fél számára, ugyanis egy ismeretlen fegyver is bolygó körüli pályán kering, és mindkét flottával végez. Wittgen és csapata egy amatőr rádióadásnak köszönheti, hogy időben elstartolt, így a végzetes támadást egy maroknyian túlélik. Neššaline dzsungelében azonban újabb meglepetések várnak rájuk.

Paulnak és csapatának ideje sincs magához térni a zuhanást követően, máris zsoldosok támadnak rájuk. Az IMC emberei árulásra gyanakodnak, de hogy kiderítsék az igazságot, először meg kell találniuk az amatőr rádióst, aki az üzenetet küldte. Pontosabban, előtte a zsoldosokat kellene lerázniuk, hogy levegőt kaphassanak az átélt borzalmakat követően. Az életmentő adást Nadya de la Conte nevű fiatal lány küldte, akinek az apja két hónappal korábban egy merényletben vesztette életét, a neššalinei kormány árulásának leleplezése miatt.

Az oldal látogatói számára nem kellene, hogy ismeretlen legyen Michael Walden neve, hiszen ő írta az Eshtar-trilógiát, amiről korábban már írtam. Mondanám, hogy egy más területen mutatkozik most be az író, de ez nem fedné teljesen a valóságot. Itt is és az Eshtarnál is az összecsapások vannak a középpontban, illetve a miszticizmus is jelen van mindkét történetben. Mégsem lehet párhuzamot vonni a kettő között.

Jelen regénynél is két szálon futnak az események az elején, ami nagyon jót tesz a történetnek. Az egyiken Nadya meséli el, hogy miként vesztette apja az életét, és hogyan sikerült neki bujkálva rájönnie, hogy kik állnak a merénylet hátterében. A másik, két hónap késéssel, Wtittgen és csapata története, akik szerencsésen túlélik a flotta teljes pusztulását, de egyik ütközetből a másikba kerülnek a bolygón is. A két szál pedig lassan összefut, amikor Wittgen és Nadya találkoznak, hogy együtt vegyék fel a harcot az áruló kormánnyal.

Még egy kitérőt tennék... Az Eshtar a vége felé egy kicsit túl volt írva, amit a bejegyzésemben is megemlítettem. Nem tudom, hogy Walden ennyit fejlődött volna, vagy csak egy olyan szerkesztőt kapott, aki feszesebbre fogta a történetet, de a Hédammuš újra szállban nincsenek üresjáratok. Mindegy, hogy a kettő közül melyik igaz, a lényeg a végeredmény, ami kitűnőre vizsgázott nálam.

Olyannyira nincsenek üresjáratok a történetben, hogy nem is nagyon tudtam letenni. Minden egyes fejezet lezárt egy eseményt, de tudtam, hogy a következőben újabb pörgés várható, és már vetettem is bele magam. Talán az sokat elárul, hogy egy nap alatt elolvastam a regényt. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nincsenek benne hibák. Az egyik az a baszics! Ezzel ki lehet kergetni a világból. Mint utólag felvilágosítottak (@wictor576), ennek a kifejezésnek története van a sorozatban, pontosabban a Brett Shaw szálon már többször előkerült. Ebben a regényben mindössze az eredettörténete kapott helyet. Szóval, tetszik, nem tetszik, ez van.

A regény egy igazi háborús történet, ahol a magányos harcos, jelen esetben Wttgen, szembe száll egy egész bolygóval. Persze nem egyedül, hiszen csapódnak hozzá többen is, de mégis ő az, aki irányítja a hadsereget, kis létszámú csapattal beszivárog és hatástalanítja az ellenséget. És persze, ott van még egy Harden 72-es is, ami egyedi tervezésű igazi pusztító, jó kezekben. Walden, mint ismeretes, hosszúkard-vívó, így a történetből sem hiányozhat ez a fegyver. Az író tehetségét igazolja, hogy a hosszúkardot úgy tudta becsempészni a harcokba, hogy annak helye van. Egyszerűen belesimul a történetbe és úgy érzi az olvasó is, hogy annak akkor és ott úgy kellett lefolynia, megtörténnie.

Az egymást követő akciójelenetek mellett van helye a humornak is. Walden nem komédiát írt, így egy pillanatra sem esünk ki a kőkemény macsós történetből. Nagyon pontosan vannak elhelyezve a történetben a humoros elemek, és néha csak egy-egy mondat erejéig jelennek meg, ezzel is oldva a feszültséget, mosolyt csalva az olvasó arcára. Mégis a kedvenc figurám a kis hae/atti, Koole Nazaruš, aki hajszolja az élvezeteket, és teljesen lazán nyomja a figurát. Időközben kiderül, hogy a kis füves haver elég magas pozíciót tölt be a hae/atti társadalomba, és mellékesben igen furcsa dolgokban is benne van. Szinte láttam magam előtt a kis törpezsiráfot, jointtal a szájában, ahogy lazán végigsétál a csatamezőn.

Azt hittem, hogy már kinőttem az ilyen lövöldözős-harcolós-macsós történetekből, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Olyan szinten be tudott rántani a történet, hogy még magamon is csodálkoztam. Talán néha szükség is van egy ilyen agyeldobós regényre, ahol nem kell keresgélni a mögöttes tartalmat, hanem haladni kell az eseményekkel.

Azért ez sem teljesen igaz, hiszen aki ismeri a Dominátus korát, az tudja, hogy IV. von Anstetten, a Démoncsászár bukásához Brett Shawnak is köze lesz. (Én még annyira nem ismerem ki magam ebben a korszakban). Ez azért is izgalmas, mert Paul Wittgen feltétel nélküli császárpárti, és bárkit képes kivégezni, aki a felségárulás gondolatával akár csak elméletben is eljátszik. A regényben többször is elhangzik, ahogy Wittgent azzal szembesítik, hogy a birodalom iránti elvakult hűsége nem más, mint a propaganda hatásának a bizonyítéka. Mivel nem ismerem a két jó barát történetét, így csak sejtem, hogy ez az elvakult császárpártiság milyen úton fog haladni. Izgalmas idők elé nézünk.

A regény kiváló lehetőséget nyújt azok számára, akik most szeretnének megismerkedni a MU világával. Paul Wittgen története bepillantást enged nyújtani a kezdetekbe (mármint a két barátéba), és visszaemlékezések útján feltárul előttünk Wittgen és Brett Shaw barátságának indulása is. A kalandokkal teli történet még sok izgalmat tartogat számunkra!

Információim szerint Walden már dolgozik a második Paul Wittgen regényen, aminek pontos megjelenési dátuma még nincs, de a tervek szerint őszre várható (vagy kicsit hamarabb). A címe pedig: Herden Által Homályosan.

Forrás: Letya.hu