Michael Walden: Eshtar – Első könyv

2016-ban a Metropolis Media meghirdette a Galaktika Start Könyvek-projektjét, ahol olyan magyar sci-fi írók kaptak lehetőséget a megjelenésre, akiknek addig nem jelent meg nyomtatásban regényük. Michael Walden jelen regénye is ekkor látott napvilágot. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet, de kicsit háttérbe szorult a sci-fi/fantasy crossover beütés miatt, illetve mert egy trilógia első részéről volt szó. Biztató volt azonban, hogy még ugyanabban az évben megjelent a második rész is, azonban utána nagy csönd következett. Hogy kezdenék bele egy trilógiába, aminek a befejező részének a megjelenése bizonytalan? Hát, kivártam. Egészen a Könyvfesztiválig, amikor is a Galaktika standján össze nem futottam az íróval és akkor tudtam meg, hogy a befejező rész megjelenése hetek kérdése (Könyvhéten érkezik).

Bevallom, kicsit kétkedve kezdtem bele a regénybe és féltem attól, hogy esetleg nem fog tetszeni. Aztán jött az első fejezet, majd a második, és lassan arra lettem figyelmes, hogy nem tudom letenni a könyvet.

A történet több szálon fut, más-más időben és helyszíneken. Az egyik Amerikában veszi fel a történet fonalát, 2015-ben, amikor Steven Howard kapitányt felkéri a NASA az egyik bázisának parancsnoki tisztségére. A szigorúan titkos küldetés helyszíne 80 000 fényévnyire lenne a Földtől, Inisfaellen. Lehetőséget kap arra, hogy nevelt lányát, Vittorya Astarte-t is magával vigye, aki éppen egyetemi tanulmányai elején jár. A küldetés titkos, de érezzünk, hogy Howard kapitány számított a megbízatásra, mintha egész életében erre készült volna.

A másik szál, érkezés után 1426-ban, Inisfaelen kezdődik, ahol Mikael és társai titkos ásatásokon vesznek részt, hogy bebizonyítsák, Eshtar nem volt istennő, és nem is vált azzá. Mindent megtesznek, hogy korabeli iratokat kutassanak fel, melyek bebizonyítják Eshtar emberi mivoltát, és szembe mennek a vallásos iratokkal. Azonban, még ők a sivatagban keresgélnek, El-Sayidot megtámadják, és a csapat élete 180°-os fordulatot vesz.

Van még két mellékszál, ami nem annyira hangsúlyos az első kötetben, de érezhető, hogy nagy jelentőségük lesz a folytatásokban. Az egyik i.e. 2630-ba repít bennünket, Mezopotámiába, pontosabban Gilgames birodalmába, ahol Ziuszudra megjövendöli, nemsokára letaszítanak közéjük egy harcos istennőt, aki emberi alakot ölt, és Gilgames feladata lesz megvédeni, még vissza nem szerzi isteni hatalmát. Ez a harcos istennő pedig nem más, mint Inanna, más néven Ishtar.

Valamikor a regény fele környékén csatlakozik be Aurora története, aki 1986-ban a Szovjetunió egyik titkos bázisán segédkezik egy űrvadász repülőgép kifejlesztésében. A tesztpilóta szerep azonban csak álca, hiszen neki a gépre van szüksége, hogy részt vehessen egy űrcsatában az Inisfaelen, csak még azt nem tudjuk, hogy melyik időben...

A történetek fejezetről fejezetre váltják egymást és mindegyik egy kicsit előrébb viszi az eseményeket. Lassan megismerhetjük Inisfael országait, az ott élő embereket, szürkéket és magukat a Férgeket, akik a sötétség erőit uralják. Fellebben a fátyol Vittorya valódi származásáról is, és megkezdődik a harc a Férgek és szövetségeseik ellen a bolygó felszabadítása érdekében.

Párhuzamot fedezhetünk fel a Star Wars-szal, mégis merőben más az egész. Itt is jelen van a sötétség és a fény szembenállása, a jedi erő helyett az Áramlást veszik igénybe, és fénykardok helyett igazi hosszú-kardokkal esnek egymásnak. De a történet nem faék egyszerűségű és a szereplők sem egydimenziósak.

Miért tudott beszippantani a történet? Talán azért, mert Walden nagyon jó mesélő, és minden egyes fejezettel nem csak előrébb vitte a történetet, hanem plusz információhoz juttatta az olvasót a szereplők múltjának és jelenének bemutatásával. Inisfael történelméből is egyre több információt kapunk, illetve a vallás kialakulásáról és egyes dogmák eredetéről is egyre többet tudhatunk meg.

Karakterei kidolgozottak, bár néha túlidealizáltak, ami a fejlődésüket illeti. Persze felvetődik a kérdés, hogy miért éppen Vittoryára és Mikaelre van szükség, hogy Inisfael népe újra felfedezze az Áramlást? Miért nem tudták ezt a tudást megtartani, akárcsak a NASA által a bolygóra hozott technikát? Sok kérdés felmerül, ami az első könyvben nem kerül tisztázásra. Nem tudjuk, hogy mi történt pontosan az érkezés utáni ezer évben. Hogy miért szűnt meg a kapcsolat a Földdel, és mi okozta a technikai hanyatlást? Néha úgy érezzük, hogy egy középkori társadalomba csöppentünk, ahol királyságok állnak egymással szemben, miközben repülő hajókkal ütköznek meg egymással, gépfegyverekkel és kardokkal harcolnak egymás ellen. Van TV és van rádió, de számítógép nem létezik.

Ez a sci-fi/fantasy crossover érdekes, de nagyon sok kérdést nyitva hagy, és nem kapunk magyarázatot sem a technológiák mibenlétére (pl. hogyan működik az a berendezés, ami pillanatok alatt 80 000 fényévet tud áthidalni), sem pedig az Áramlásra, melynél hangsúlyozzák a szereplők, hogy nem varázslat, de tudományos magyarázattal nem tudnak szolgálni rá.

Ha viszont nem akarunk kukacoskodni és fantasyként tekintünk a történetre, akkor ezen anomáliák fölé tudunk kerekedni, és a történetre összpontosíthatunk. És ha már fantasynél tartunk, ami egy másik világban játszódik, akkor hadd említsek meg egy hiányosságot a kötettel kapcsolatban: nincs benne térkép! Még jó, hogy az internet korában élünk, mert így sikerült rátalálnom Inisfael térképére, ami nagyban segített az események nyomon követésében.

[Kép: Inisfael]

A térképre azért is szükség van, mert a kötet második felénél elkezdtem keverni Vittorya és Mikael idősíkjait és a benne fennálló politikai állapotokat. Meg kellett állnom néha, és felidéznem, hogy most melyiknél is szabad El-Sayid, és hol milyen a katonai jelenlét.

Általában óvni szokták az elsőkönyves írókat, hogy egy több szálon futó történettel kezdjenek, hiszen nagyon könnyen összegabalyodhatnak az események. Arról már nem is beszélek, hogy nem egy trilógiával kellene kezdeni, hiszen manapság mindenki sorozatokkal indít. Viszont, azt kell mondanom, hogy Walden nagyon jól kezelte a párhuzamos történeteket és figyelt arra is, hogy ne áruljon el semmit a jövőben történő eseményeknél, ami a múltra vonatkozik. Azaz csak akkor kerültek elő bizonyos információk, amikor azok már megtörténtek a múltban, vagy éppen folyamatban voltak. Persze óhatatlan, hogy bizonyos eseményeket előre tudjunk, de ezt is sikerült az írónak úgy beleszőnie a történetbe, hogy az információ birtokában se unatkozzunk olvasás közben.

Több értékelést is olvastam a kötetről és igen megoszlanak a vélemények. Sokan hiányolták a harci jelenetek, csaták és ütközetek hosszabb leírásait, aminek hiányát én csak üdvözülni tudom, hiszen pont annyit kaptunk, ami a történethez szükséges. Mások szerint vontatott a történet és nagyon lassan halad. Nos, való igaz, hogy nincs elkapkodva, hiszen három kötetre vannak szétosztva az események, de mit vár az ember egy űroperától? Persze, meg lehetett volna írni egy kötetben is, csak akkor igen felszínes lett volna az egész. Így legalább mélyebben belemerülhetünk az eseményekbe, a történetbe és a történelembe, valamint a szereplők világába. Egy egész világépítésnek lehetünk szemtanúi, ahol a társadalmi, vallási átalakulásokat is figyelemmel követhetjük. Mindeközben izgalomban sincs hiány, hiszen elég sok váratlan fordulat következik be, ami picit más irányba viszi a történet folyását.

A könyv hátulján az áll, hogy „Ha tetszett Az éhezők viadala és a Dűne, akkor ezt is imádni fogod”. Nos, Az éhezők viadalát nem olvastam és nem is fogom, ugyanis láttam filmen és nagyon nem tetszett (a harmadik részt meg sem néztem). A Dűne még vár a sorára, így ezzel nem tudom összehasonlítani, mégis úgy érzem, hogy a filmek alapján van hangulati hasonlóság a két történet között.

Az biztos, hogy megosztó a regény, hiszen nem mindenki szereti az ilyen történetvezetést és részletgazdagságot. Engem viszont megfogott és beszippantott. A folytatásokat már kb. a könyv negyedénél felpakoltam a kívánságlistámra, és amint lesz időm, neki is kezdek majd a második könyvnek.

Hogy kinek ajánlanám a könyvet? Nem tudok erre egyszerűen válaszolni. Csak annyit tudok mondani, hogy olvassa el mindenki az első 10-20 oldalt és ha az alapján kedvet kap, akkor nem fog csalódni a folytatásban sem.

FORRÁS: Letya.hu