Mary Jo Putney: Váratlan ​szerelem – Értékelés

Suzanne és Simon régi barátként üdvözli egymást – bár tizenkét évig egyetlen egyszer sem találkoztak. Míg a múlt homályába vesző barátságot belepő képzeletbeli port próbálják lesöprögetni a kapcsolatukról, Simon egy hirtelen jött belső erő hatására pillanatok alatt megkéri a nő kezét, akit természetesen váratlanul ér a férfi ajánlata.

Miközben Simon egyre biztosabb az érzéseiben és a döntésében, addig Suzanne-t kétségek gyötrik. Első férje, Jean-Louis karjában a nő még csupán egy tizenöt éves álmodozó, bolondos fruska volt, aki egyáltalán nem azt kapta a házasságtól, mint amire számított. Ezt követően hosszú évekig élt szajhaként Gürkán fogságában, aki a testét felhasználva maradandó lelki sebeket szerzett neki. Suzanne soha többé nem akar egy férfi tulajdona lenni, ám Simon egyenrangú társként bánik a nővel, aki kénytelen átértékelni mindazt, amit szegényes hajlékában a jövőjéről képzelt.

Miközben a Jó útra tértek testvériségének tagjai egy fedél alá kerülnek, Kirkland arra kéri Simont – a félig francia, félig angol származású ezredest –, vegyüljön el a Londonban élő francia emigránsok között, és a francia nemesség tagjait megfigyelve derítse ki, mire készül Franciaország száműzött császára, Napóleon.

Bonaparte Napóleont legyőzték, a császárt Elbára száműzték, ám Franciaország császárát nem abból a fából faragták, aki ilyen könnyen megbékélne a vereséggel. Mind az angol, mind a francia katonaság és nemesség tudja, hogy csupán idő kérdése, mikor szökik meg Napóleon a fogságból és tér vissza trónjára, ahonnan elindulva újra lángokba borítja majd Európát.

Suzanne nem akarja, hogy egy, a szíve legmélyéig nemes és tiszta férfi egyedül rohanjon  a vesztébe,  így elfogadja Simon házassági ajánlatát, s bár kettejük között csupán névházasság köttetik, melynek alapja egy megingathatatlan barátság, ahogy Franciaország és Brüsszel lassacskán lángba borul, úgy hagyja hátra Suzanne apró lépésekkel mindazt a fájdalmat, melyet Gürkán okozott.

„– …Bárcsak le tudnám mosni a foltokat a lelkemről, és újra normális lehetnék!”

A Váratlan szerelem 1815-ben, azokban a vérzivataros időkben játszódik, mikor Napóleon, Franciaország karizmatikus császára megszökik Elba szigetéről, hogy aztán Waterloo-nál a Vasherceg végső csapást mérjen rá. A kötet így nem csupán a romantika, de a történelem szerelmeseinek is felejthetetlen élményt nyújt.

Mary Jo Putney regényei sohasem okoznak csalódást. A történelmi romantikusok egyik koronázatlan királynőjének kétségkívül a vérében van a hamisíthatatlan romantikus kalandregény megalkotásának képessége. A Váratlan szerelem egy mélyen gyökerező, lassan felszínre törő, éveken át sarjadó szerelem gyönyörű története, melyben megjelenik az újrakezdés iránti vágy is.

A lapokat a boldogságon kívül a háború borzalmai is átitatják, és az olvasó egyetlen percig sem érezhet nyugalmat, hiszen tudja, bármikor történhet valami borzalom.

Főszereplőink tiszta szívvel szerethető karakterek, akik hihetetlen erővel vannak jelen a lapokon. A mellékszereplők pedig szintén mind-mind érdekes, szerethető karakterek, kiknek sorsáért éppúgy izgulunk, mint főszereplőinkért.

Suzanne akaratereje, élni akarása, bátorsága minden nő számára példakép lehet. Az élet ezernyi borzalmat tartogatott a nő számára, ám ő nem omlott össze a terhek alatt. Ment tovább, előre. 

Simon személyében pedig Putney egy újabb tökéletes, romantikus hőst alkotott, aki bátorságával, nemességével és határtalan szívével pillanatok alatt belopja magát a női olvasók szívébe. Mindig mondom, hogy ezzel csak egyetlen probléma van – ilyen férfi a valódi életben nem létezik, s ezzel bizony az írónő csak a szívünket fájdítja.

Suzanne és Simon tökéletesen kiegészíti egymást, és kettejük párosa megtestesíti mindazt, amit az oltár előtt a papnál az „együtt jóban-rosszban” rész foglal magában.

A regény két nagy fejezetre tagolódik, s míg az első része Londonban és Angliában, a mézesheteiket töltő fiatal párra összpontosít, addig a másik, nagyobb részt felölelő Brüsszel címet viselő nagy fejezetben már egy lángokban álló világ tárul a szemünk elé. A történet hihetetlen módon olvasatja magát, hiszen Putney mindvégig fenntartja az olvasó érdeklődését. Romantika, humor, háború, kémkedés, család, újrakezdés – ez mind a Váratlan szerelem. 

Mindent összevetve a Váratlan szerelem egy gyönyörű történet a szerelem hatalmas erejéről és az újrakezdésről nem csupán a háború árnyékában, de a háború kellős közepén is. Két ember erős és megingathatatlan szövetsége, akik a kötelességük teljesítése közben igyekeznek túlélni és az egymás iránt érzett szerelemből erőt meríteni. Mi, olvasók pedig biztosak lehetünk benne, hogy mikor a csatatér felett gomolygó füst eloszlik, e sokat szenvedett és nélkülözött két ember győztesen fog egymás mellett állni, hisz megharcoltak a boldogságukért. 

A kötetet a történelmi romantika kedvelőinek, Putney-rajongóknak és a napóleoni háborúk szerelemeseinek ajánlom!

Negatívum

Sajnos a magyar kiadás nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Számtalan elírás található a kötetben, melyek jelen esetben nem helyesírási hibák, hanem szó végi betűlehagyások, betűtoldások, a/az névelők helytelen használata, melyek csakis figyelmetlenségből vagy felszínes korrektúrázásból adódóan maradhattak a szövegben. Mindezen felül sajnos nem csupán efféle hiba található a kötetben, hanem szereplők nevének felcserélésére is találtam példát, ami felettébb bosszantó, hiszen ez a hanyagság egyáltalán nem megszokott a General Press Kiadónál. Emlékeim szerint nem olvastam még olyan kötetet tőlük, ami ennyi hibát tartalmazott volna.