Mándy Iván: Csutak színre lép

 

 

Mándy Ivánt az egyik legjobb magyar írónak tartom, aki csodálatos, kalanddal és humorral átitatott regényeket alkotott. Sajnos az író 1995-ben elhunyt, amikor én még csak öt éves voltam, és a Csutak-sorozatával csak később, általános iskola 5. osztályában ismerkedtem meg, így már esélyem sem volt arra, hogy találkozzam vele. 

 

A Csutak színre lép a Csutak-sorozat első kötete, melyet nemcsak az író egyik legzseniálisabb művének, de az egyik legjobb magyar regénynek is tartok!

 

A Csutak színre lép tulajdonképpen két, egymással szemben álló banda küzdelmét és harcát írja le, és egy kicsit A Pál utcai fiúkhoz tudnám hasonlítani, hiszen rengeteg a közös vonás a két regény között, s bár utóbbi is nagyon szeretem, a Csutak mégis a legkedvesebb a szívemnek.

 

„Üres pasztásdoboz gurult végig az utcán.”

 

A helyszín Budapest, a Vay Ádám utca, ahol a regény két központi alakja már az első oldalon találkozik. 

Szines Géza, a regénybeli jófiúk csapatának a vezéregyénisége és mindenki szeme fénye (brrr...) kóborlásai közepette véletlenül egy ismeretlen utcán köt ki, ahol pillanatok alatt szemközt találja magát az utca vezetőjével, aki nem más, mint a Nagyvilági Főcső.

A két fiú egy lélegzetvételnyi idő alatt örök ellenséggé válik, és egy gyors szóváltást követően Géza kihátrál a képből.

 

A kötet két nagy fejezetre oszlik és két történetet mesél el. 

Már az első rész legelején színre lép minden főszereplő, és megismerhetjük az egymással szemben álló két utcát.

 

Vay utcaiak

Nagyvilági Főcső: Az ellenséges tábor vezére, akit mindenki rossz embernek tart, pedig a szíve mélyén ő is egy nagy álmodozó, egy tiszta szívű fiú. Nagyképű, gőgös, öntelt, és sokszor nem játszik tiszta lapokkal, és inkább a cselekhez és a csaláshoz fordul. Az olvasó számára tulajdonképpen csak a regény olvasása közben válik világossá, hogy Főcső magányos, nagy rajta a nyomás, és szeretne megfelelni a bajtársainak, ezért sokszor helytelenül dönt.

Nacsaszta: A második legfontosabb ember a bandában, aki sokkalta nagyobb egóval rendelkezik, mint a főnök, és a legtöbb rossz, furmányos, ördögi ötlet tőle származik, de persze ezt úgy adja elő, hogy Főcső szájába illjen, és ő maga tiszta maradjon.

Radó Vendel: A harmadik a rangsorban, aki már kevésbé bátor és nagyszájú Főcsővel szemben, de ha kell, ki tud állni a csapatért.

Fedecs: A legkisebb, tulajdonképpeni szolga, és mindenes, aki a küldönc szerepét kapta. Félénk és egészen gyávácska fiú, de a regény végére belé is szorul némi spiritusz.

 

Ér utcaiak

Szines Géza: A jófiúk vezetője, igazi nagyképű fiú. Mindenben kitűnő, minden téren jeleskedik, színészkedik, focizik, és nem is olyan titokban szerelmes egy Zsuzsi nevű primadonnába, aki tulajdonképpen semmibe veszi. Géza, bár egyenes és nem fordul csalárd eszközökhöz, mégis szentül hiszi, hogy mindenben ő a legjobb, tehát semmiben sem marad alul Főcsővel szemben a nagyképűségi versenyben, de mivel őt mindenki szereti, senkinek sem esik le a tantusz az igazi személyiségével kapcsolatban.

Drugics Cézár: Egy nagydarab, mosolygós, mindent az öklével megoldó típusú srác, akinek nagy szíve van.

Drugics Ági: Cézár húga. Fülig szerelmes Gézába, aki viszont a füle botját se mozdítja érte, és sokszor nagyon csúnyán bánik vele. Szintén egoista, és öntelt, egyáltalán nem egy pozitív karakter.

Nagy Béla: bélyeggyűjtő, a csapat egyik tagja, ahogyan barátja, Csiriz: a megfontoltabb, higgadt fejű fiú is.

Csutak: a kötet árnyékban lapuló főhőse a fényben megjelenő Főcső és Géza mellett. Csutak pici, alacsony, vékony gyerek, aki félénk, de tud bátor lenni, ha a szükség úgy hozza! Helyén van a szíve, érzései tiszták és nagyon sok szép gondolatot és igazságot fogalmaz meg a regény során.

 

Az első rész a két vezéregyéniség rivalizálásáról szól. A regény eleji találkát követően Főcső üzenetet küld az Ér utcába Fedecs személyével, miszerint:

Minden utca és tér nyakát behúzva iszkolna el, ha egy ilyen üzenetet kapna Főcsőtől, ám az Ér utcaiak mások. Ők nem adják fel, s mikor a harmadik nap is letelik, és Főcső még mindig a saját helyükön találja ellenségeit kiszorító párbajt vívnak, ami természetesen nem hozza meg az elvárt eredményt, így a felek megállapodnak, hogy egy ródliverseny keretében döntik majd el, ki a jobb: Nagyvilági Főcső vagy Szines Géza.

 

Ezt követően a ródliverseny előkészületeiről és a gyakorlásról, majd magáról a versenyről olvashatunk, ami igen meglepő eredménnyel zárul.

 

A regény második részében a tél már leköszön, és újra ébredezni kezd a természet, így az Ér utcaiak elhatározzák, hogy színi előadást szerveznek az utcában, és az ott összegyűlt bevételt az iskolának ajánlják fel bevétel gyanánt, azon belül is a könyvtár bővítésére (hmm... egész nemes cél).

Természetesen Főcső és kompániája sem maradhat ki az előadásból, egy világhírű trapéz-mutatvánnyal készülnek, míg Csutak megkapja első színpadi szerepét Csongor királyfi személyében.

A két ellenséges csapat természetesen összevész és a Vay Ádám utca ismét tisztességtelen eszközökhöz nyúl.

 

A regény visszarepít minket a múltba, Budapest régi utcáira, 1958 elé, és egy olyan boldog kort tár elénk, ami manapság már nem nagyon létezik. Igen, boldog, mert bár az emberek szegényebbek voltak, mint ma, és sokkal keményebben éltek, mint mi, mégis elégedettek voltak azzal, ami volt, és boldogok voltak. Minden nehézség ellenére is.

A cselekményben szereplő fiatalok még tudták, mi az a barátság, az összetartozás és az igazi gyermekek módjára való szórakozás, játék, versengés. Nem az okostelefonokat nyomkodták, elvesztve minden szépségét a legszebb éveiknek.

 

A Csutak színre lép egy zseniális ifjúsági regény, ami az ágyhoz, fotelhez, kanapéhoz láncolja az olvasóját, és a régmúltba repít vissza.

Sajnos a regény vége véleményem szerint felettébb igazságtalan, ugyanis egy olyan személy lesz az, akit a többiek magányra kárhoztatnak, aki nem egyedül hibás az elkövetett tettekért, de én képzeletemben újraalkottam és továbbírtam a regényt, így egyáltalán nem vagyok szomorú!

 

Emlékszem az első olvasási élményre, akkor ez a világ, az 1990-es években még nem állt annyira messze az akkori embertől, és elérhető távolságban volt. Azonnal kedvencemmé vált, és az elmúlt évek során bármennyiszer a kezembe vettem, soha nem okozott csalódást! Én is szeretnék ott lenni a regényben, sok-sok évvel ezelőtt a Vay Ádám utcai fiúk mellett.

 

Sajnos a mai fiatalok és a mai olvasó ember nem veszi le a polcokról ezeket a régi klasszikusokat, amik így méltánytalanul a feledésbe vesznek. Mert lássuk be, ebben nincs felnőtt romantika, szex, drogok, megcsalás, félmeztelen pasik, amik manapság a legtöbb sikert jelentik egy könyvnél.

De van benne kaland, izgalom, barátság, gyönyörű gondolatok, amik segítik az életet elviselhetőbbé tenni a sok-sok rossz mellett, amit minden nap megélünk és átélünk.

 

Idézetek:

„Főcső, a Nagyvilági Főcső bent ült a szétlőtt telefonfülkében. Lábát hanyagul kilógatta az ablakon és megkérdezte:

– Ki vitt döglött ürgét a Csemegi órájára?

Nacsaszta, Radó Vencel és Fedecs félkaréjban a fülke előtt, egyszerre válaszoltak:

– Te, Főcső! Csakis te…

Főcső, a Nagyvilági Főcső bólintott. Várt egy kicsit.

– Ki bújt a katedra alá a Panni néninél?

Mire Nacsasztáék:

– Te, Főcső! Csakis te…

Főcső ismét bólintott.”

 

„Főcső csak legyintett. Senki se tudott így legyinteni a Vay Ádám utcában, de még a téren se. Volt ebben a legyintésben valami megsemmisítő.”

„Csutak a ródli sarkán csücsült. Oly szerényen, akár egy kis hókupac. Igazán várni lehetett, hogy a következő pillanatban elolvad.”

„Főcső, a Nagyvilági Főcső széthúzta a száját és belenevetett Szines Géza arcába. Félelmetes vigyor volt ez. Az a filmszínész se csinálta különbül a moziban, akitől Főcső látta. „Pozdorjává törlek!”, „Megeszlek!”, „Írd meg a végrendeletedet!” Ez volt a vigyorban.”

„Főcső elmosolyodott. Olyan dühítő fölénnyel, hogy az anyja majd nyakon vágta.”

„Ezt mondta Főcső, mert hát szíve az aztán volt!”

„– Nézd!

A tér sarkán, a csúzda mellett négy hinta szállt anélkül, hogy ült volna bennük valaki.

...

– Elmentek, aztán mégis itt vannak… – mondta félhangon, inkább csak magának.”

„– De olyan is legyen, amiben a nyílt színen meg lehet halni! Tudod, Géza, elhozom a mamám fátylát, abban nagyszerűen meg lehet halni.”

„– Mi bajod a termetemmel? Majd valamivel bátrabban: – Csongor se lehetett sovány. Elvégre egy királyfinak csak volt mit aprítani a tejbe.”

„– Hát hiszen… No, de talán nem is baj, hogy nem vagy éppen olyan daliás! Az a fontos, fiacskám, hogy ott belül, igen, hogy mi van ott belül, a szívben!”

„– Őrizz meg bennünket is, ahogy azokat a régi fiúkat.

Azzal belevéste jó cikkcakkosan, oda alulra, azt, hogy:

CSUTAK”

 

 

Történet: 5/5 ródli