Magányos farkas

Ők dönthetik el, hogy fenntartják-e a jelenlegi mesterséges állapotot abban reménykedve, hogy Luke egyszer magához tér, vagy lekapcsolják a gépekről, megszüntetve ezzel a test szenvedéseit. A volt feleség nem vehet részt a döntésben, hiszen jogilag már nem tartozik Lukehoz. A döntés Edward kezében van, aki hat éve nem látta apját, miután egy veszekedést követően tizennyolc évesen elment Thaiföldre. Cara azonban nem hagyja, hogy Edward döntsön és jogi útra tereli az ügyet, hogy megkapja apja felett a gyámságot, annak ellenére, hogy csak pár hónap múlva lesz nagykorú. Ki dönthet életről és halálról? A tékozló fiú vagy az elfogult lány? Meddig hajlandóak elmenni a testvérek? És mit tehet egy anya, aki két tűz közé kerül?

Korábban még nem volt szerencsém Jodi Picoulthoz. Hogy őszinte legyek, a fülszöveg sem győzött meg arról, hogy ez a kötet nekem való lenne. Aztán elkezdtem olvasgatni a molyon az írónőről és a könyveiről a véleményeket, amik igencsak pozitívak voltak. Olyan jelzők szerepeltek itt, mint "bátor témaválasztás", "alapos kidolgozás", "különleges" és "zseniális". Azt el kell ismernem, hogy az eutanázia valóban bátor témaválasztás és kíváncsivá tett, hogy hogyan közelít ehhez a tabuhoz. Az biztos, hogy nagy port kavarhat a támogatók és az ellenzők táborában.

Amikor a kezembe vettem a könyvet, két lehetséges utat láttam a történet menetére: a) érvek és ellenérvek a két szereplő szájából, melyek állásfoglalásra késztetik az olvasót, b) a történet folyamán olyan gondolatcsírák elvetése, melyek gondolkodásra késztetik az embert és saját maga hozza meg a döntést, ami vagy egyezik a könyvben leírtakkal, vagy nem. Sajnos egyiket sem kaptam meg. Egy teljesen másik nézőpontból és stratégiával közelített az írónő a témához. Ami nem rossz, csak más, mint amire számítottam.

Jodi Picoult szereplői érzelmi döntést hoztak, amikor állást foglaltak az eutanázia mellet vagy éppen ellene. Edward, aki hat évig a világ másik felén élt és úgy távozott, hogy nem szólt az apjához, a lélegeztetőgép lekapcsolása mellett tette le a voksát. Cara, aki a szülei válását követően egy ideig az anyjával, Georgival és annak új családjával élt, majd pár évvel később visszaköltözött az apjához, ragaszkodott a gépi életben-tartáshoz. Georgi nem foglalt állást, hiszen akkor egyik gyermekét elveszíthette volna, így inkább lavírozgatott kettőjük között, hol egyiket, hol másikat támogatva.

A regény kész családi dráma, amit nevezhetnénk "viharnak a biliben", ha a témája nem lenne ennyire nyomasztó. A kisváros életét fenekestől felborítja a két fiatal egymásnak feszülése. Ráadásul a módszerekben sem nagyon válogatnak, hogy véleményüknek adjanak hangot. A két testvér a végsőkig hajlamos elmenni, amire csak azért nem kerül sor, mert közbelép az állam és bíróságra bízzák a gyámság eldöntésének jogát. Ami még fokozza a feszültséget, az az eddig ki nem mondott dolgok sokasága és a titkok, melyek ott fekszenek lelkük legmélyén. Lassan azonban fény derül minden titokra, ami a fiatalok döntését befolyásolta.

A történetet több szemszögből követhetjük végig, ami segít megérteni az egyes szereplők véleményét és gondolatait. Az egyetlen aki nem a jelenben létezik, az Luke. Ő a fejébe van zárva és csak az emlékeihez kapunk hozzáférést. Zoológusként élte mindennapjait és egyre szorosabb köteléket alakított ki a farkasokkal, aminek a családja látta kárát. Amikor Edward tizenéves volt, akkor Luke elhatározta, hogy a kanadai hegyekbe megy és megpróbál csatlakozni egy vadon élő farkasfalkához, hogy belülről vizsgálhassa a farkasok szerepét a falkában. Amikor meghozta a döntést, nem vette figyelembe, hogy mekkora fájdalmat okoz szeretteinek, akik két évig azt sem tudták, hogy él-e még. Luke lassan teljesen feladta a normális életét és egy lakókocsiban tengődött, amikor éppen nem a farkasokkal volt. Az egyetlen személy, aki valamelyes megértette elhivatottságát, lánya Cara volt.

A szereplői egysíkúak, de azon az egy síkon igen bő skálán mozognak. Viszont a történet szempontjából tökéletesen megfelelnek a célnak. Jól reprezentálják a széthullott családok érzelmi elkülönülését és az ezek mentén történő konfliktusokat. Senki nem enged az igazából, hiszen nem tudja átérezni a másik helyzetét. Annyira eltávolodtak egymástól, hogy a múlt homályába veszik már az az idő, amikor egy családot alkottak.

Rámutat arra is, hogy mennyire eltávolodtunk a természettől és nem találjuk a helyünket a társadalomban. Luke visszaemlékezései megmutatják, hogy egy farkasfalka milyen íratlan szabályok alapján él és hogy tagjainak milyen elvárásoknak kell megfelelniük. Ha valaki a falka tagja, akkor azt a többiek megvédik, vigyáznak rá. Ha viszont az egyed úgy érzi, hogy már nincs hasznára a falkának, akkor félrevonul és lassan elpusztul. Ha erre nem jön rá magától, akkor a falka tesz róla. A természet törvényei kegyetlenek, de ezek biztosítják a túlélést és a fajfenntartást. Még az emberek házasságot kötnek, majd elválnak. Nem ismerik a szomszédjaikat és a szűk családon belül sem védik meg mindig egymást a kívülről jövő támadásokkal szemben.

Egy ilyen történetnél elengedhetetlen, hogy az olvasó állást ne foglaljon. Azonban Jodi Picoultnak sikerült úgy megalkotnia a szereplőket, hogy egyikkel sem tudtam egyetérteni. Nem az érvek mentén mozogtak a szálak, hanem az érzelmek mentén. Hiába írta le részletesen az orvosi diagnózist, nem sikerült meggyőznie, hogy egyik álláspont mellett elkötelezzem magam. Sőt, a szereplőket sem sikerült megkedvelnem. Teljes mértékben hidegen hagyott, hogy mi fog velük történni és már csak arra voltam kíváncsi, hogy meddig képesek elmenni az egymás elleni harcban. Az egyetlen személy, aki valamelyest elnyerte a tetszésemet, az a kómában fekvő Luke. Természetesen az ő döntéseivel sem értek egyet, hiszen tönkretett egy családot, csak azért, hogy a hivatásának éljen. Lukeban azonban volt szenvedély, ami emberszerűvé tette, még akkor is, ha jobban érezte magát a farkasok között, mint az emberek között.

Jodi Picoult rámutat arra is, hogy mekkora különbség van aközött, amit a média mutat és ami a valóság. Luke elismert zoológus, aki ünnepelt sztár volt az egyik természetfilmes csatornán. Kollégái is elismeréssel adóztak az elért eredményeit látva. A családja viszont csak annyit vett észre az egészből, hogy Luke állandóan távol van és nem vesz részt az életükben.

Bár a történet fikció, a farkasos részek nem kitaláltak. Luke személyét Shaun Ellis ihlette, aki a fenti videóban is látható. Nem az ő személyes életét hivatott feldolgozni a kötet, hiszen Shaun Ellis él és virul. Viszont az eutanázia kérdése mellett fel szerette volna hívni a figyelmet az írónő az egyre fogyatkozó farkaspopulációra, akiknek egyre jobban csökken a természetes élettere és egyre többen kénytelenek rezervátumokban élni, ahol a helyszűke miatt torzul a falkaszellem.

Luke egy igazi magányos farkas volt, aki valahol a két világ között ragadt. Ráadásul tette ezt kétszeresen is. Egyszer az emberek és a farkasok világa között, hiszen teljesen nem tartozott egyikhez sem. Másodszor pedig az élet és halál között vegetált. A magányos farkas azonban halálra van ítélve, ha záros határidőn belül nem talál egy falkát.

Őszintén szólva, nekem sokkal jobban tetszettek azok a részek melyek a farkasokat és a falkákat mutatták be. Valószínűleg soha nem vennék a kezembe egy olyan könyvet ami a farkasok életével és a falka szabályaival foglalkozik. Azonban ebben a regényben szinte faltam minden sorát a farkasos részeknek és nem győztem csodálkozni az újdonságokon. Igen, nekem is előítéleteim voltak a farkasokat illetően és még ma is inamba szállna a bátorság, ha összefutnék eggyel az erdőben. Mégis, az állatvilágból a farkasok állnak legközelebb a szívemhez, még akkor is ha csak távolról szemlélem őket. Így nem csoda, hogy a róluk szóló részek sokkal jobban lekötöttek.

FORRÁS: Letya.hu