Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd

Nagyon nehéz erről a könyvről írni, főként, hogy most fejeztem be és még teljesen a hatása alatt vagyok. Nem tudom, mi van mostanában, de amit olvasok, az a kedvencem lesz. Kurt Vonnegut könyvével sem volt ez másként. Nem tipikus strandregény, mert… maradjunk annyiban, hogy enyhén sokkolni tudja az embert, de természetesen a jó értelemben véve. Nem tudom, hogy a szerző miként képes így írni, de lehengerlő. Egyszerre sci-fi és teljesen realisztikus, egyszerre rémít meg, borzaszt el, mégis meg tudja nevettetni az olvasót a maga abszurd és szarkasztikus humorával.

Fülszöveg:

A könyv részben az író személyes emlékén alapul; amerikai hadifogolyként Drezdában élte meg a hírhedt 1945. februári bombázást, amelynek során a város nagy része és 150 000 ember elpusztult. Az író sajátos technikája: az idő felbontása és a háromsíkú cselekménybonyolítás magasabb művészi egységbe foglalja a szerteágazó eseményeket.

Sajnos eddig csak elektronikus formátumban tudtam elolvasni a regényt (reményeim szerint ez majd a későbbiekben változni fog), de a borítója még így, csupán kép alapján is elvarázsolt. Nagyon tetszik ez a letisztultság, ez az egyszerűség, főként az, hogy kevés színt használ fel és azok sem rikítóak, a tipográfia és a grafika is szép, nagyon… harmonikus (?) az egész.

Nagyon furcsa volt nekem először a regény szerkezete, ez az időben való ide-oda ugrálás, de amint megértettem a funkcióját és már elég jól benne jártam a könyvben, akkor megszerettem. Érdekes a könyv szerkezete, egyáltalán nem mindennapi, szerintem mindenkinek furcsa lesz egy kicsit első olvasásra, de viszonylag hamar hozzá lehet szokni. Éppen emiatt a különös felépítés miatt kicsit zavaros lehet a könyv, mivel össze-vissza ugrál az időben, de ha egy egészként nézed, mint a tralfamadoriak, akkor egyből érthető lesz az egész. Lehet, hogy csak nekem tűnt fel ez a szimbolika, lehet az is, hogy csak bebeszélem, de akkor is tetszett. Kimondottan jópofának találtam.

Maga a történet nagyon… nincs is rá megfelelő szó, talán a megrendítő passzolna hozzá a legjobban. Egy, a második világháború egyik legmegrázóbb (nem mintha az egész nem lett volna megrázó…) pillanatáról szóló regény, amibe egy kevés sci-fit is oltottak, még sem tudtam a regényre tudományos fantasztikumként tekinteni, mert a sci-fis részek inkább hajaztak egy katona képzelgéseire és lázálmaira.

A regény egy része a szerző személyes tapasztalatai alapján íródott, úgyhogy a hitelesség szerintem garantált, ami persze nálam az egekig emelte a könyvet. Zseniálisak és frappánsak voltak a leírások, a párbeszédek. Az egész szövegezés nagyon különleges, nem is találkoztam még hasonló stílussal. Engem a mosolygó gyilkost juttatja az eszembe, egy szép köntösbe bújtatott kegyetlenség. Vannak részek, ahol már-már egészen művészinek hat a megfogalmazás. Emelem kalapom Kurt előtt, mert ez a faszi tényleg tud. Egy háborúellenes könyvet úgy tudott megírni, hogy az a maga sajátos módján ugyan, de szórakoztató. Nem tömény, egész könnyen befogadható, mivel relatív egyszerű a nyelvezete, a "közembert" szólítja meg. Kötelezővé tenném, de persze csak egy bizonyos életkor és értelmiségi szint felett. Egy remek könyv, remek üzenettel és telis tele jó ötletekkel, gondolatokkal. Nem ártana, ha ilyet is olvasnának a mai fiatalok, nem csak a facebook bejegyzéseket (tisztelet a kivételnek).

A karakterek változatosak, emberiek, kidolgozottak, de korántsem mind szerethető. Az amerikaiak között is van olyan, akit nem szívlel túlzottan az olvasó és szerintem ez így van jól. Imádom és tisztelem a szerzőben, hogy annak ellenére, hogy amerikai, nem a saját nemzetét dicsőíti a regényben, szó sincs ilyesmiről, teljes egészében a háborúellenességre fókuszál. Különösen tetszett, hogy maga a szerző is, mint karakter, megjelent a műben. Az elejét és a végét teljesen az ő szemszögéből olvashatjuk, kicsit meg is ijedtem, mert azt gondoltam, hogy ez ilyen önéletrajzi mű lesz, de szerencsére tévedtem. A kedvenc szereplőm természetesen Billy volt. Az ő élete darabkáit figyelhetjük meg. Egy teljesen átlagos férfi, aki a háború alatt szinte még gyerek. Sajnálatot és részvétet ébreszt az emberben.

Nem nagyon tudok többet írni a regényről, olyan szinte a hatása alatt vagyok még. Csak olvassátok el. Egy fantasztikus üzenet, egy jó alapkoncepció, érdekes karakterek, zseniális stílus és történetvezetés. Mindenkinek ajánlom, nemtől és kortól függetlenül. A szerzőnek egy olyan világlátása van, ami követendő példa kellene, hogy legyen, de sajnos nem, soha nem lesz az, mert… elég szétnézni. Nem részletezem. 

Forrás: Szubjektív Archívum