Kiss Ferenc: Seuso mozaik

Egy évvel ezelőtt, 2019 januárjában kereste meg Kiss Ferencet György Balázs, a Kockás képregények kiadója, hogy kedvenc témájából írjon egy képregényt. Kezdetnek egy kisregényt is adott a képregényírónak, mintegy kedvcsinálónak a történethez. Kiss Ferenc érdeklődését felkeltette a titkokkal, drámával teleszőtt történet, és belevetette magát a kutatómunkába, melynek az eredménye 2019 decemberében látott napvilágot, egy keményfedeles, 64 oldalas, művészien kidolgozott képregény formájában.

Miközben Kiss Ferenc belevetette magát a kutatómunkába, párja, Fedina Lídia is elkezdett érdeklődni a rejtélyes történet iránt. Ennek az érdeklődésnek lett az eredménye A Seuso-mozaik című regény, melynek tartalma megegyezik a képregényével, de nem áll meg a rendszerváltozást követő bírósági tárgyalásnál, hanem továbbkíséri a kincsek útját napjainkig.

A képregény érdekessége, hogy nem egyetlen művész rajzolta meg a történetet, hanem mindegyik mozaikot más-más készítette el, így stílusban és látványban is igen eltérőek, mintegy megadva ezzel a különböző mozaikok korának hangulatát. (A folytatásban belinkelt képregényoldalak a KILENCEDIK.HU weboldalról származnak.)

Első mozaikdarab

Az első mozaikdarab egészen 368-ig repít vissza bennünket, ahol megismerhetjük a Seuso-kincsek első tulajdonosának történetét és tragikus halálát. Severus, a gyalogsági hadparancsnok, a kincseket nászajándékba kapja I. Valentinianus császártól, akinek egy ütközetben megmentette az életét, és közben a csatatéren hagyta fél karját. Sevo és felesége, Pannonia Valeriában telepszik le, ahonnan a barbár törzsek bosszúhadjárata miatt menekülni kényszerülnek, és a kincseket útközben elássák, hogy majd a harcok végeztével, amikor visszatérnek, újra birtokukba vegyék.

A mozaikdarabot Szendrei Tibor rajzolta és Pilcz Roland színezte. A művészien kidolgozott képek felidézik a kor hangulatát, és miközben az olvasó a szövegbuborékokat olvassa, meg-megáll, hogy jobban elmerüljön a képek részleteiben.

Második mozaikdarab

A második mozaikdarabot Sváb József rajzolta és szintén Pilcz Roland színezte. Az aprólékosan kidolgozott képek 1874-ben veszik fel a történet fonalát Székes-Fehérváron, ahol egy bizarr szerelmi háromszög alakul ki a szemünk előtt. Borszéki Bálint, aki nem nézi jó szemmel, hogy fia, István eltékozolja a vagyonát egy színésznőcskére, felkerekedik, hogy Fehérváron felkeresse fia szerelmét, és véget vessen a kapcsolatnak. Tervét sikerre viszi, csak nem éppen úgy, ahogy gondolta, ugyanis az idős Bálint úr ugyanabba a csapdába esik, mint a fia. A szerelmi háromszög tragédiába torkollik, aminek következtében előkerül a földből a Seuso-kincs egy darabja.

Harmadik mozaikdarab

A harmadik mozaikdarab a partizán képregények stílusát eleveníti fel, Sarlós Endre munkájában. 1945 márciusában a Waffen-SS és a hozzájuk csapódott magyar honvédek feladni kényszerülnek Székesfehérvár védelmét, Hitler március 21-i parancsa ellenére. Egy motoros alakulat a dezertálás mellett dönt, és leválik a visszavonuló hadtestről. Menekülés közben egy bombatölcsér alján valami megcsillan a napfényben. A felszínre került Seuso-kincsek lelkesedéssel töltik el a szökevényeket, és azzal az ígérettel, hogy a háború lezárását követően új életet kezdhetnek. Azonban a kincseket körüllengő átok nem sokáig okoz örömet a kiugrott katonáknak, hiszen többségük pár napon belül találkozik a teremtőjével. De előtte még sikerül elrejteniük a kincs egy részét, egy kőbánya használaton kívüli tárnájába.

Negyedik mozaikdarab

A negyedik mozaikdarab a kötet több mint felét teszi ki, és 1976-tól egészen a rendszerváltozást követő évekig tárja elénk a Seuso-kincs történetét. Tebeli Szabolcs rajzain keresztül ismerhetjük meg annak a két fiatalembernek a sorsát, akik rábukkantak a kincsekre, de nem voltak tisztában vele, hogy mire is leltek. Ezért fű alatt igyekeztek értékesíteni a római kori érméket, miközben a Seuso készletről azt hitték, hogy értéktelen bádogedények. Azonban a kincsek egy-egy darabja eljutott a szovjet GRU-hoz, és az „elvtársak” vérszemet kaptak, hogy megszerezzék a teljes készletet. A Magyar Néphadsereg is belekeveredik a titkos nyomozásba, és ennek a két szervezetnek a hálójából senki nem menekülhet. A hajsza megkezdődik a kincsekért, de minderről semmit sem tud a két „szerencsés” megtaláló. Amikor rájönnek, hogy a nyomukban vannak, akkor már késő, ugyanis ekkortól már nem a kincsekért kapható pénz a lényeg, hanem, hogy mentsék az életüket. Egy mellékszálon végigkövethetjük azt is, hogy azon részei a Seuso készletnek, melyek nem a szovjet GRU, vagy a Magyar Néphadsereg prominens tagjainak birtokába került, hogyan is vándorolt ki Jugoszlávián keresztül a nyugati világ gyűjtőihez.

Kiss Ferencnek nem lehetett könnyű dolga, hiszen 64 oldalon kellett elmesélni azt a történetet, amihez Fedina Lídiának több mint 600 oldalra volt szüksége, képek nélkül. Az igényesen összeállított, négy grafikus által megalkotott mozaikdarabkák nem csak a Seuso-kincs történetét ismertetik meg az olvasókkal, hanem szemet gyönyörködtető illusztrációkkal tárják elénk az évszázadokon átívelő történetet és az azokban a korokban élő emberek világát.

A négy grafikus négy stílusban tárja elénk az adott kor (mozaikdarab) eseményeit, melyekből számomra Szendrei Tibor és Sváb József rajzai tetszettek a legjobban. Valahogy az ő munkájuk kifejezőbb, valamint az emberábrázolásukon keresztül sokkal jobban átjönnek a szereplők érzelmei.

A szövegbuborékok és az átvezető szövegek kidolgozásában Kiss Ferenc igyekezett az adott kor nyelvezetét becsempészni. Saját elmondása szerint a „pannóniai rész megírásakor Ammianus Mercellius Róma története című töredékes munkájának archaikus nyelvezetét használtam. Az 1878-as mozaikdarab Jókai Mór veretes mondatait próbálta megidézni, míg az 1945-ös rész Szilvási Lajos háborús regényeinek stílusára épült.”

Az biztos, hogy nálam kiemelt helyet kap a könyvespolcon a képregény, hiszen amióta megkaptam, nem győzök betelni a részletesen kidolgozott borítóval, és sokszor azon kapom magam, hogy jártamban-keltemben kézbe veszem a kötetet és belelapozok. Mivel nem vagyok egy nagy képregénygyűjtő, így elárulhatom, hogy bár Kiss Ferenc munkásságát valamelyest ismerem, a grafikusokét szinte egyáltalán nem. A bejegyzés írásakor derült ki számomra, hogy Szendrei Tibor megegyezik azzal a személlyel, aki a Szendreiart FB profil mögött megtalálható, és akinek a munkásságát pár hónapja követem. Ez a képregény arra is jó volt, hogy a jövőben jobban odafigyeljek a magyar grafikusok, képregényrajzolók munkásságára. Nem, ez nem jelenti azt, hogy a jövőben ellepik az oldalt a képregényes bejegyzések, de arra lehet számítani, hogy ha hasonló színvonalú és minőségű magyar képregény fog megjelenni jövőben, annak igyekszem itt is helyet biztosítani.

Aki szereti a fordulatos, drámai, titkokkal és átokkal teli történeteket, melyek képek segítségével tárják elénk az eseményeket, vagy csak szereti a minőségi képregényeket, annak csak ajánlani tudom a Seuso mozaikot.

Forrás: Letya.hu