Jack McDevitt: Ősi partok

De mi van akkor, ha a zsánert egy író nem arra használja fel, hogy az űrben bolyongó és harcoló űrhajókat mutat be, vagy a robotok világába kalauzol el bennünket? Mi van akkor, ha napjainkba helyezi a történetet és az olvasó elé tárja társadalmunk gyengeségeit? Mindannyian jól tudjuk, hogy fogyasztói társadalomban élünk, aminek az egyetlen mozgató rugója a sorozatgyártás-vásárlás-elavulás szentháromsága. De mi történik akkor, ha ez az érzékeny egyensúly felborul?

Történetünk egy észak-dakotai farmon kezdődik, valamikor napjainkban. Tom Lasker és családja egy fura tárgyat vesz észre a földjükön, amire ásás közben bukkannak. Ahogy egyre mélyebbre ásnak, lassan egy futurisztikus jacht körvonala rajzolódik ki. A szomszédok segítségével sikerül a teljes hajót kiszabadítaniuk a föld fogságából és kiemelni a gödörből. Lassan híre megy, hogy mit talált a Lasker család és egyre több helybéli látogat el a farmra, hogy láthassa a furcsa hajót.

Felvetődik a kérdés, hogy hogyan került a farmra a jacht? Talán a tízezer évvel ezelőtti beltengeren hajóztak vele? Az nem lehet, hiszen vadonatújnak néz ki. Akkor talán valaki elásta? De ki lenne olyan idióta, hogy egy új hajót elásson? Kérdésekből van bőven, de a válaszok hiányoznak. A rejtélyek sorát bővítette az a tény is, hogy a hajó látszólag nem rendelkezett energiaforrással, mégis esténként a jelzőfényei működésbe léptek.

Mintát véve a jacht anyagából, kiderült, hogy egy olyan műanyagból készült, amit a jelenlegi technológiákkal lehetetlen előállítani. Az anyag sok jó tulajdonsága mellett az egyik megrengette a világgazdaságot is: nem bomlik le. Azaz találtak egy olyan műanyagot ami elnyűhetetlen, így a belőle készült használati tárgyak "örök életűek". Amikor ez az információ napvilágot látott, a tőzsdék látványos mélyrepülésbe kezdtek.

Egy kutatócsoport ezzel párhuzamosan elkezdte felderíteni az ősi beltenger régi partvonalát, hiszen ha valaha itt hajóztak, akkor kikötőnek is kell lennie a közelben. Az indián rezervátum szélén megkezdték a felderítést és az ásatásokat, aminek köszönhetően egy Kupolára találtak, mely a kikötő szerepét láthatta el a múltban. A Kupola belsejében pedig egy átjárót fedeztek fel más világokba.

Jack McDevitt több nézőpontból is körüljárja az eseményeket. Leginkább a fogyasztói társadalom reakcióit veszi górcső alá, ami abban nyilvánul meg, hogy az emberek nem hajlandóak többé olyan termékeket vásárolni, amik pár éven belül a szemétdombon kötnek ki. Mindannyian jól tudjuk, hogy a beépített elavulásnak köszönhetően minden termék szavatossága záros határidőn belül lejár. Még régebben arra törekedtek a gyártók, hogy az általuk elkészült termékek minél tovább szolgálják a felhasználókat, addig az '50-es évektől kezdve inkább arra koncentráltak, hogy minél sűrűbben kelljen lecserélniük a fogyasztóknak a berendezéseiket, ezzel is életben tartva az ipart és a termelést.

Az idegen anyagnak köszönhetően a Földön végigsöpört egy fogyasztásellenes vihar, aminek köszönhetően egyre több vállalat ment tönkre. Megnőtt a munkanélküliség és politikai válságok kezdtek kialakulni világszerte. Az öngyilkosságok száma is megnövekedett, valamint az erőszakos bűncselekmények is egyre sűrűbbek lettek. A Kupola felfedezésével az autóipart is elérte a válság, hiszen minek bárkinek is autó, ha van egy működőképes teleportáló berendezés a Földön.

Annak ellenére, hogy a megfelelő technológia nem áll rendelkezésére az emberiségnek, hogy reprodukálni tudja az idegen anyagot, vagy létrehozza és sorozatgyártásba előállítsa a teleportáló berendezést, már az a tény, hogy mindez lehetséges lehet a jövőben, szemléletváltást hozott a népességben.

A történetnek nagyon sok mellékszála van, ami egy-egy embert mutat be, a megváltozott világban. Vallási csoportok alakulnak, akik szent helyként tekintenek a Kupolára. Egyes emberek pedig elkeseredésükben merényletet terveznek a Kupola és a jacht ellen, amitől azt remélik, hogy visszaáll a régi rend. Kőolajvállalatok próbálják megvásárolni a indiánoktól a területet, melyen a Kupola áll, hogy megsemmisítsék, vagy esetleg új olajmezőket tárjanak fel azokon a világokon, ahová a Kupola kaput nyit.

Tudósok és kutatók reménykednek benne, hogy a másik világokon esetleg rátalálhatnak a Kupola készítőire, esetleg a leszármazottaira. Új világokat fedezhetnének fel, új fajokat és új lehetőségeket. Az indiánok pedig az újrakezdés lehetőségét látják a másik világba, ahová átköltözve visszatérhetnek a természethez, amitől a sápadt arcúak megfosztották őket és rezervátumokba kényszerítették.

Felvetődik a tulajdonlás kérdése. Amikor ennyi érdek feszül egymásnak, elkerülhetetlen az összeütközés. Vallási, tudományos, politikai és gazdasági érdekek néznek farkasszemet egymással. Az ENSZ is próbál közbeavatkozni és fokozni a nyomást az USA elnökén, hogy lépésekre kényszerítse.

Jack McDevitt részletesen körüljárja a problémákat és rávilágít társadalmunk gyengeségére. Nem kell ahhoz külső tényező, hogy az ingatag lábakon álló fogyasztói társadalmunk egyszer csak összeroppanjon. Belegondolva, hogy az elmúlt évek gazdasági válságát nem természeti katasztrófák vagy járványok okozták, hanem mesterséges, a természettől idegen erők. Egy mesterséges világban élünk, ahol a természetes ösztönöket felváltotta a vásárlás kényszere.

Sajnos ami az előnye a regénynek, az egyben a hátránya is. Bár a fő történeti vonalt pár ember szemszögén követhetjük nyomon, a mellékszálak túl sűrűek. Folyamatosan lépnek be új szereplők a történetbe, akik mindössze csak egy jelenet erejéig maradnak. Ők a "minták" bizonyos népcsoportból. Bár nagyon jól szemléltetik ezek a "minták" az emberiség sokszínűségét és gondolkozásának különbözőségét, mégis ellaposítják a történetet. Kizökkentik az olvasót a történetből és mellékvágányra kényszerítik.

Felvetődik annak a kérdése is, hogy az USA kormánya miért nem avatkozott bele a legelején? Amikor gazdasági válság van kialakulóban, mindig a kormányok igyekeznek közbeavatkozással csökkenteni a károkat. Azonban ebben az esetben mindössze csendes szemlélőként voltak jelen, ezzel is érzékeltetve az ENSZ gyengeségét, ha határozott és gyors lépésre kellene elszánnia magát. De hol volt az USA elnöke? A hadsereg? Nem hinném, hogy egy hasonló helyzetben a lobbisták nem kényszerítenék lépésre a kormányt.

A regény közepétől kezd ellaposodni az egész történet. Valahogy elveszik belőle a felfedezés izgalma és egyre unalmasabb. A vége pedig egy igazi hollywoodi giccsparádé, aminek köszönhetően az olvasó legszívesebben a sarokba vágná a kötetet. Jack McDevitt egy hatalmas lehetőséget szalasztott el azzal, hogy hagyta ellaposodni a történetet. Ilyen az, amikor túl sokat akar markolni valaki, de csak keveset sikerül. Annyira érzékelhető volt, hogy kifogyott az ötletekből a könyv közepétől, hogy szinte fájdalmas volt olvasni a sablonos szöveget és a végén az elmaradhatatlan "katarzist", amit fegyverekkel vívnak meg egy látványos csatajelenetben.

Mentségére legyen mondva, hogy sok jó gondolat bújik meg a könyvben, de ezekért nem kellett volna egy egész regényt végigszenvedni. Erre valók a novellák!

Zárásképpen pedig álljon itt két idézet a könyvből:

... amikor eljön a változások ideje, senki sem ragaszkodik a múlthoz olyan konokul, mint azok, akik hatalmon vannak.

Ha egy világkormány elnyomja majd a polgárait, hová lehet elmenekülni előle?

FORRÁS: Letya.hu