J. Goldenlane: Isteni balhé | ez egyszerűen ISTENI

Imádtam. I-MÁD-TAM! Egyszerűen zseniális volt ez a regény! Már elég régóta meg akartam venni, de mindig drágállottam, viszont sikerült kifognom egy szép állapotú antikvár példányt, amire azonnal le is csaptam. És, hogy ez mennyire megérte nekem! Teljesen beleszerettem a szerző stílusába, a világba, amit megteremtett, a karaktereibe, egyszerűen mindenbe. Az meg csak különösen nagy öröm számomra, hogy az író bizony egy magyar származású hölgy. Ebből látszik, hogy azért a magyar szerzők sem utolsók. J. Goldenlane legalábbis biztos, hogy nem. A sok borzalmas YA “fantasy” után  volt végre egy ilyen regényt a kezembe venni. Megnevettetett, de izgalmas is volt, ráadásul a főszereplő kiscsajban teljesen magamra ismertem.

Író: J. Goldenlane Kiadó(k): Delta Vision/Beholder Kiadás éve(i): 2001/2016 Oldalszám: 256 oldal

Fülszöveg:

Hősi küldetés? Jöhet!
Nagyszerű küzdelmek? Pipa!
Dicsőséges győzelem? Az meg egyenesen tuti!

A tökéletes lovag egy tökéletesen kaotikus lányt kap társnak isteni küldetéséhez, aki ugyan váltig állítja, hogy az egész csak tévedés, amihez neki semmi köze sincs, de ez nem akadályozza meg abban, hogy minden szembejövőt meglopjon, átejtsen, vagy legalább egy kicsit tönkretegye az életét.

Hát én ezt mi az istennek nem olvastam el eddig?!  Egyszerűen odáig voltam minden egyes soráért. Egyetlen egy bajom volt, hogy énnekem a 2001-es kiadás borítójával van meg a regény, nem az újrafazonírozott formájában. A Delta Vision-os borító szerintem eszméletlen látványos. Megtartja a “retro” fantasy borítók stílusát, mégis hihetetlen látványos és szemmegkapó. Azért a régi sem rossz, csak hát eltelt a két kiadás között pár év, fejlődött a technika.

A könyv már csak azzal megvett kilóra, hogy van benne egy sárkány! A repülő kályhákért odáig vagyok, a legkedvesebb fantasy lények a szívemnek, úgyhogy nagyon sajnáltam, hogy csupán pár fejezet erejéig szerepelt csak ténylegesen Daal, nem is volt annyira nagy kunszt a vele való csata, kicsit többet vártam, ezért e téren egy cseppet csalódtam, de sebaj, mert kárpótoltak mással! Ott van például mindjárt a tény, hogy egy fiatal fruska a főszereplő, mégsem kergetett az őrületbe, mint mondjuk a YA regények hölgy szereplői. Nagyon csipáztam, hogy végre egy olyan főhős, aki nem makulátlan, de nem is velejéig romlott, egy esendő ember, semmi rejtett képessége nincs, nem boszorkány, nem istenek kegyeltje, de még csak a harchoz sem ért különösebben. Egy egyszerű nagyvárosi tolvaj, akit csak véletlenek sorozata sodort bele a sárkánymegölősdibe. Thani egy olyan lány volt, aki bárhová ment, ott nem maradt semmi épen. Kvázi ő a két lábon járó káosz és zűrzavar. Rengeteg humoros jelenet következett Thani folytonos bajba keveredéséből, úgyhogy humor az volt bőven, konkrétan végig nevettem az egész történetet.

Thani ellentéte Q, a megtestesült tökéletesség. Higgadt, legyőzhetetlen és már-már túlzottan fess is. Ő is megvett kilóra. Az ő higgadt személyisége és a Thani lelkében élő káosz egy kegyetlen ütős páros és hát persze, hogy süt róluk a szerelem! Alapvetően nem igénylem különösebben a romantikus szálakat egy műben, de itt kimondottan drukkoltam a párocskának, hogy jöjjenek össze. Sejthető volt, hogy kapcsolatuk végkimenetele pozitív lesz, de azért nagy kő esett le a szívemről, amikor Q ellentmondást nem tűrően kezdett udvarolni. Nagy aranyos volt Thani lelkesedése és kezdeti “szerelme” lovagja iránt, tipikus fiatal, első szerelmes fruska érzetét keltette bennem, ami meg csak az írónő zsenialitását mutatja, hisz kevés olyan főszereplővel találkozok, aki a korának megfelelően viselkedik.

A történet nem egy nagy kunszt, mégis jópofa és érdekes, végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, olyannyira, hogy péntek este elkezdtem, szombaton reggel pedig már be is fejeztem. Lényegében mennek, kocsmáznak, Thani bajt csinál, mennek, kocsmáznak, sárkányt ölnek, aztán száznyolcvan fokos fordulat és irány vissza. Lebutítva erről lenne szó, de rengeteg mellékvágány van, ami színesíti és érdekesebbé teszi a történetet, hogy ne legyen olyan száraz. Őszintén szólva, egyáltalán nem zavart a történet kiforratlansága, mert maga a téma nem igényelt többet. Nem is lett volna ilyen ütős a történet, ha egy sokatmondó, mély tartalmú, komor történetben szerepeltek volna ugyanezek a karakterek. Ez így nekem pont jó volt. Az egyszerűsége ellenére meglepően sok csavar volt benne, amire szinte egyáltalán nem is számítottam. Goldenlane egy zseniális elme. Azért aki a regénye utolsó két oldalán csinál egy ILYEN fordulatot és úgy meglep, hogy köpni nyelni nem tudok, az tudhat valamit. Szóval emelem kalapom, mert ilyen végkimenetelre egyáltalán nem számítottam.

A mellékszereplők kifejezetten érdekesek és nem csak úgy vannak, hanem tényleg van szerepük a történet előrehaladtában! Egyik nagy kedvencem Mae Christin, Q anyai ági nagyanyja volt. Bírtam az öreglányt. Kicsit rejtélyes, törékenynek tűnő hölgy, de mégis határozott és tekintélyt parancsoló a jelleme. Tényleg boszorkányra hajazott a viselkedése, de hogy valóban az e, arra fény legnagyobb sajnálatomra nem derült. Pedig igazán szívesen megismertem volna az öreglány múltját. A másik favorizáltam Q apja volt. Egy mocsok ember, ki akarja tagadni a fiát, sőt, még megöletni is hajlandó, olyan szinten gyűlöli. Alapvetően egy negatív szereplő, mégis a fondorlatossága és az aljassága nagyon megfogott. Szerintem tökéletes megtestesítője a középkori nemeseknek, akik ugyanígy ármánykodtak egymás ellen. Hiába egy patkány, én akkor is szívesen olvastam a jeleneteket, amelyekben szerepet kapott.

Ha már vannak jó karakterek és izgalmas történet is adott, akkor ott már csak a stílussal lehet elrontani a könyvet, de nem, ennél a műnél még az is kifogásolhatatlan. Már az első sorokkal bevonzz az írónő. Onnantól, hogy elolvastad az első mondatot, nincs megállás. A végkimerülésig fogsz olvasni, mert mindegyik oldalon történik valami, ha meg esetleg egy pár oldal kimaradna úgy, hogy nincs akció, akkor a stílus ott fog tartani. Lehidalok attól, ahogy az írónő forgatja a szavakat. Folyton megnevettetett jobbnál jobb szóvirágaival.

Összegezve azt tudom mondani, hogy ez egy ütős fantasy a javából rengeteg humoros elemmel tarkítva. Tipikusan olyan olvasmány, amit bármennyiszer elolvashatsz, kizárt, hogy megunod. Én ennél rosszabbra számítottam, kismillió kétségem volt, mégis beleszerettem a regénybe úgy amblock. Nem indult döcögősen, nem is lett túlnyújtott, eget verően hosszú sem volt, ennek ellenére a karakterek múltja és jelenje is kidolgozott, az egész mű logikusan van felépítve, végig egy elképesztő sebességgel pörög, elég nehéz letenni, én még hajnalok hajnalán is olvastam, mert egyszerűen mindig történt valami, és bennem volt a félsz, ha most becsukom, akkor a végén még csinálnak valamit a szereplők nélkülem. A fantasy rajongóinak szerintem ez legyen egy alapdarab, egyrészt mert magyar, másrészt mert KICSESZETT jó! Ha még csak ismerkedsz a műfajjal, akkor is egy tökéletes kezdés, mert mégsem dark fantasy, könnyen befogadható, humoros, bármilyen lelki állapotban elolvasható regény.

Forrás: Szubjektív Archívum