Izolde Johannsen: Megölni a királyt! – La Fayette I.

„XVI. Lajos francia király tilalma ellenére Los Pasajes kikötőjében már indulásra készen ringatózik a La Victoire nevű brigg. Fedélzetén álnéven több mint egy tucat fiatal, becsvágytól fűtött francia nemes rejtőzik fegyverekkel, szolgákkal - köztük Gilbert La Fayette, korának egyik legvagyonosabb katonatisztje. Az angolokat tiszta szívből gyűlölő, alig tizenkilenc éves márki a rejtélyes Jasonnel, a titkos tervet rejtegető mesterlövésszel Amerikába készül. Az elfogásukra küldött katonai osztag már úton van, hogy megakadályozza a példátlan küldetést. Eközben az óceán túlpartján függetlenségi háború dúl Anglia és a fellázadt gyarmatok között...

Izolde Johannsen tengeri kalandokkal átszőtt történelmi regénye egyedülállóan, a franciák szemszögéből mutatja be az amerikai függetlenségi háborút, majd La Fayette márki politikai életútját a királya és a nemesség ellen fordult francia nép borzalmakkal teli, forradalmi éveiben.”

A történelmi regényírók koronázatlan királynője, Izolde Johannsen új vizekre evez következő könyvében. Legújabb történelmi kalandregényében az ezerhétszázas évek Franciaországába és Amerikájába kalauzolja az olvasókat és bővíti ismereteiket az európai és amerikai tengerhajózás terén. A Megölni a királyt! címet viselő történelmi kalandregény 1774-1793-ig követi végig Gilbert La Fayette márki kalandos életútját, s mutatja be gyönyörű vitorlásait melyekkel a kalandjaira indult. A két kötetesre tervezett La Fayette széria második kötete, a Pontlövész 2019-re várható.

La Fayette hajói a Megölni a királyt! című könyvben:

L' Victoire (1777. ápr. 20. Los Pasajes – 1777. jún.13. Georgetown)

L' Alliance (1779. jan. 11. Boston – 1779. febr. 6. Brest)

L'Hermione (1780. márc. 20. Rochefort – 1780. ápr. 17. Boston)

L'Alliance (1781. dec. 23. Boston – 1782. jan. 18. Lorient)

Le Courrier de New York (1784. jún. 17. Lorient – 1784. aug. 4. New York.)

L' Nympf (1784. dec.22. New York – 1785. jan. 20. Brest)

A történet főszereplője Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette márki, akit röviden csak La Fayette márkiként vagy Gilbert La Fayette-ként emlegetünk. Első gondolatom az volt, hogy szegény jól el volt látva névvel. Aztán olvasás közben hirtelen felnevettem, mert másik főszereplőnk, Jason meg is jegyezte még a történet elején Gilbertnek, hogy nem fiatal ő még ehhez az utcahossznyi névhez?

Mindketten nagyon hamar elnyerték a szívem, mert olyan szereplők, akiket nagyon nehéz nem kedvelni.

Gilbert La Fayette francia arisztokrata, katonatiszt, politikus, s nem utolsó sorban férj és apa volt. Céltudatos, szenvedélyes, határozott ember, aki mindent elkövetett, hogy véghezvigye azt, amit eltervezett. Tizenhét évesen nősült, feleségül vette Marie Adrienne Françoise de Noailles-t, egy gazdag arisztokrata lányát, akit szenvedélyesen szeretett. Adrienne jelentette számára a biztos pontot a világban. Első gyermekük, Adrienne Henriette Catherine Charlotte du Motier de La Fayette születésénél is jelen volt, bár akkoriban nem igazán volt szokás, hogy az apa jelen legyen a szüléskor.

Első gyermeke születése után úgy érezte, tennie kell valamit, hogy céljait véghezvigye. Titokban csatlakozott az amerikai hadseregbe, s többedmagával elhajózott Amerikába, hogy részt vegyen az amerikai függetlenségi háborúban.

Nagyon tetszett, ahogy erről az időszakról írt a szerző, mert bemutatta a csaták emberi oldalát, a száraz tények helyett gondolatokat és érzéseket közvetített, s olvasás közben szinte érezni lehetett a puskaport a levegőben, a vér és izzadság fanyar szagát, a halál leheletét.

Amikor La Fayette Amerikába történő elutazásának titkára fény derült, sokan bolondnak nézték. Ám amikor először hazautazott csapatával, már hősként ünnepelték, bebocsátást nyert a királyi palotába, és különböző feladatokkal bízták meg. A felesége mindvégig támogatta, bár nehezen viselte a férjétől való távollétet.

Bajtársiasság, hősiesség, önfeláldozás, honvágy, bosszú, árulás és még megannyi más helyet kap a regényben. Emberi sorsok milliói tekintenek ránk a lapokról, régmúlt történésekről kerül lehúzásra a lepel, megismerhetjük az amerikai függetlenségi háború véres és kevésbé véres eseményeit, hajókat, fegyvereket, szárazföldi ütközeteket, különböző akkoriban alkalmazott haditechnikákat.

Évek teltek el, La Fayette és társai alaposan kivették a részüket az amerikai függetlenségi háborúból, rengeteg megnyert, és jó néhány vesztett csatát könyvelhettek el maguknak Washington vezetése alatt.

1781-ben La Fayette Virginiába ment egy kis létszámú csapata élén. Charles Cornwallis tábornok üldözte jóval nagyobb seregével. La Fayette ügyes manőverekkel becsalta Cornwallisékat a Chesapeake-öbölbe, majd Saint-Simon márki seregével együtt körülzárták őket. François Joseph Paul de Grasse márki a francia flottával elzárta a tengeri kijáratot. Közben Washington és nyomában Rochambeau erőltetett menetben közeledtek, majd egyesítették csapataikat. A támadást 1781. október 1-jén indították, a harcokat La Fayette irányította. Október 17-én az amerikaiak döntő győzelmet arattak.

A háborúnak hivatalosan az 1783-as párizsi béke vetetett véget, ahol bár George Washington nem vett részt, de Amerikát három bajtársa is képviselte, méghozzá az általunk is ismert John Adams, Benjamin Franklin és John Jay.

Nagyon tetszett, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett az emberi kapcsolatok bemutatására. Nagyszerűen ábrázolta a nemesség és az alsóbb rétegek közötti látszólagos szakadékot, ugyanakkor azt is, hogy a távolság ellenére is lehetőség van közvetlenebb hangnem alkalmazására, kötődhetnek furcsa barátságok, még ha a külvilág számára ez nem is nagyon érthető. La Fayette és Jason is furcsa ismeretséget, már-már barátságot kötött, sok mindent átéltek együtt, jót és rosszat egyaránt.

Aztán ott volt George Washington és La Fayette barátsága, mely a külvilág számára különösnek, néha már gyanúsnak számított.

Egy ideig látszólag béke honolt, ám a felszín alatt már izzott a lázadás tüze Franciaországban. Mindenki a király fejét akarta. Rengeteg szörnyűség történt, az olvasó csak kapkodja a fejét. Bár a történelemórákon tanultunk erről a korszakról, nem volt ennyire szem előtt megjelenő, vérben úszó, rettenetes látvánnyal kísért időszak. Száraz tények voltak. Most viszont annyira döbbenetes és borzasztó volt, hogy belesajdult a szívem. Mindvégig azért szorítottam, hogy az általam kedvelt szereplők tartsanak ki, ússzák meg élve ezt a tragédiát. Az utolsó oldalakat már könnyezve olvastam. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetnek ennyire kegyetlenek az emberek.

Ahogy azt már megszokhattuk, Izzie őszinte szeretete és tisztelete a történelem iránt sugárzik a lapokról. Regényét korhű ábrázolás jellemzi, olvasmányos, lendületes, közvetlen és magával ragadó. A szereplőket úgy mutatja be, mint régi ismerősöket, ennek köszönhetően azonnal megszerethetőek, elvesztésük pedig annál fájdalmasabb. Érdekes volt olvasni a kor jellegzetességeiről, és meglátni az embert a karakter mögött. Hatalmas élményt jelent betekintést nyerni a történelem valós eseményeibe úgy, hogy közben még jól is szórakozunk.

Mindenképpen várom a következő részt. Szívem szerint már most olvasnám.

Kedvenc megnyilvánulások a könyvből:

Egyik kedvenc gondolatom George Washington nevéhez volt köthető, és az amerikai függetlenségi háborúval kapcsolatban fogalmazódott meg:

„Soha még ehhez fogható nem volt a világtörténelemben. Minden kornak eljön a maga nagy csatája. A miénk ez! A nap, amikor Amerika népe nem habozott többé, és függetlensége védelmében mindenki önként adta vérét, sőt életét áldozta, hogy szembeszálljon a brit világbirodalommal. Felgyulladt a forradalom lángja, amely azonmód lángra lobbantotta a szíveket.”

Második kedvenc megnyilvánulásom La Fayette márkihoz fűződik:

– Mondd velem, barátom: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad. A társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak!”

Pontozás: 10/10