Heidi W. Durrow: A lány az égből

Azt hittem, hogy egy rassz- és osztályfelfogásbeli különbségeket feldolgozó regényt tartok a kezemben. Azonban ez sokkal több annál. Egy tragédia története. Egy kislányé, aki túléli a tragédiát és megpróbál "új lány" lenni, múlt nélkül, fájdalom nélkül.

Rachel, a dán anya és afroamerikai apa lánya. Világos bőrű, kék szemű, se nem fekete, se nem fehér. Ez éppen elég ahhoz, hogy egyik csoport se fogadja be, és éppen elég ahhoz is, hogy mindkét csoportból legyenek csodálói. Ez a kettősség nem mindig könnyíti meg az ember életét. Mindez azonban csak adalék, egy sokkal súlyosabb problémához, a családi tragédia feldolgozásához.

A regény Rachel, az "új lány" életét dolgozza fel. A chicagói házuk tetején történteket mélyen elássa és mindig csak az adott napra koncentrál. Azonban az élet kegyetlen, és az új lány sem egy hercegnő életét éli. A külső támadások ellen egy elképzelt kék üveggel védekezik, mely ott van benne, a középső részeiben. Ide raktároz minden sértést, minden fájdalmat. De az üveg nem feneketlen és nem is törhetetlen, így egyszer meg fog repedni és mindaz, ami eddig benne volt, ki fog törni.

Magáról a családi tragédiáról nem tudunk a történet elején semmi konkrétat. Lassan, lépésről-lépésre kerülnek elő újabb információk a szereplők beszámolói alapján. Lassan feltárul Rachel előző élete, mielőtt még a Nagymamához került volna és "új lány" lett volna. A családi körülmények, az alkohol, a hűtlenség és a megkeseredettség. Ez mind hozzájárult ahhoz, hogy Rachel tudatalattija elzárja előle a múltat. Viszont az új lány életében is hamarosan megjelenik a halál, mintha a Kaszás már eddig nem aratott volna eleget. Végül pedig fellebben a fátyol a titokról, melyet mélyen magában eltemetett.

Heidi Durrow a saját gyermekkorát szövi a történetbe, azaz Rachelben testesíti meg önmagát. Az írónőtől is sokszor kérdezték, hogy "Mi vagy te?". De az embereket nem az érdekelte, hogy valójában ki is ő, hanem csak az, hogy hogyan lehet világosbarna bőre, göndör barna haja és kék szeme. Azzal, hogy saját magát is beleírta a történetbe, láthatóvá tette a kis kék üveget, megkockáztatva, hogy a támadások következtében széttörhet.

Egy igazán egyedi hangnemben megkomponált regény. Az elején még úgy tűnik, hogy az egyszerű mondatszerkezetek inkább a fiatalabb korosztálynak szólnak, de már pár oldal után olyan mélységekbe tud az írónő elvinni bennünket egy-egy tőmondattal, hogy az valami hihetetlen. Azzal, hogy egy kislány szájába adja a történet elmesélésének lehetőségét, az olvasó sokkal jobban át tudja érezni az egészet.

Én távolról kezdtem szemlélni az egészet, viszont a harmadik oldalon már mosolyogtam és régi emlékek tolultak fel bennem. Nagymama pont úgy beszél, mint az én néhai nagymamám. A fordító a texasi tájszólást a mi vidéki nyelvjárásunkkal próbálta minél közelebb hozni az olvasóhoz. Akinek a nagyszülei, vagy ő maga is vidéken nőtt fel, az teljes mértékben azonosulni tud a szereplőkkel. Ráadásul sok esemény közt párhuzam vonható. Kinek ne jártak volna az osztályába roma gyerekek, szegények, gazdagok? Talán nálunk nem volt klikkesedés? Dehogynem! Mi is bántottunk másokat és minket is bántottak. A gyerekek kegyetlenek és nem kell ahhoz más bőrszín, hogy valaki céltáblává váljon. Trófeákat is gyűjtöttünk. Nem maga a lány számított, hanem csak a dicsőség és nem is számoltunk azzal, hogy a lány hogy éli meg mindezt.

Tegye fel a kezét, akinek nem voltak alkoholisták a családjában, az ismerősei körében. Ki ne nézte volna végig, hogy valaki, aki addig gyűlölte az alkoholt és azt is aki fogyasztja, lassan átalakult és ő is olyan lett, mint a gyűlölt személy? Családok mentek tönkre, szakadtak szét az alkohol következtében. Ma sem jobb a helyzet, mindössze a "jóléti" társadalomnak "hála", már nem csak az alkohol tesz tönkre családokat, hanem hozzácsapódtak a különféle drogok is.

A regényben benne vannak az emberi tragédiák. De szembe tud-e nézni egy 8-10 éves kislány mindezzel? Új lányt léptet a saját helyébe, hogy új életet kezdjen. Ez sem sokkal könnyebb, hiszen ez is ő. De már múlt nélkül. Egy szegény kis fekete-fehér lány, aki a Nagymamával él. Azonban van egy fiú is, aki senkinek sem kellett és senki nem figyelt rá. Jamie, aki valójában James volt, de most már Brick, amióta van egy küldetése. Segíteni a lánynak az égből. A madárfiú testvérének hírt vinni és elmondani, hogy mit látott és mit nem. Illetve van egy üzenete is, melyet az élete árán is kézbesít. Egy fiú a múltból, aki felszínre hozhatja mindazt, ami el van temetve a mélyben.

A regény magával ragadt. Azt hittem, hogy olvasói válságban vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy csak nem azok a könyvek vesznek körül, amire most szükségem van. A lány az égből pedig egy olyan, amire nagyon is szükségem volt. Gyorsan haladtam az olvasásával, és lassan raktam össze a képet, ahogy fejezetről-fejezetre egyre több információmorzsa került a napvilágra. Bár sejtettem, hogy mi történt azon a bizonyos chicagói háztetőn, amikor szembesültem vele, meghökkentem. Talán az a legdurvább az egészben, hogy nem egy egyedi esettel állunk szemben, mégis amikor ilyesmi történik, az ember vére fellázad és felforr.

A könyv besorolása ifjúsági, én mégsem érzem annak. Ez több annál. Kell hozzá egy bizonyos élettapasztalat, hogy az egyszerű tőmondatokban benne lévő fájdalom ne csak karcoljon, hanem mélyen az ember lelkébe marjon. Bár az is lehet, hogy a fiatalabb korosztály egy teljesen más nézőpontból szemléli a tragédiát és más részek hatnak rá.

Számomra már nem jelent semmit a "Bestseller" kategória, meg az ilyen-olyan díjjakkel ellátott kötetek. Ezek mind csak maszatok a borítón. Ami számít, az maga a történet, a stílus és az elbeszélés módja. Nem a fenti vevőcsalogató alapján döntök, hanem az ajánlások alapján. Ennek hiányában pedig megpróbálom a fülszövegből kisilabizálni, hogy mit takarhat a borító. Most szerencsés voltam, mert jól belenyúltam. Egy remek könyvhöz volt szerencsém, melyet csak ajánlani tudok. Nem az alapján ajánlom, hogy New York Times bestseller volt, vagy hogy Bellwether-díjas regény. Mindössze azért, mert rám nagy hatással volt és szeretném, ha ezt az élményt mások is átélnék. Nem egy karácsonyi történet, de Mikulásra nyugodtan oda lehet tenni a kipucolt csizmába egy kis csoki kíséretében.

FORRÁS: Letya.hu