Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást! – Értékelés

Példának okáért pontosan ugyanúgy ismerjük a gazdag emberek fitymáló szemlélődését az étteremben vagy a szállodában, a kigyúrt csávó feszítését vagy a bulizós csávó lazaságát, mint ahogy mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse a Facebookon, akinél folyamatosan a pálmák alatti nyaralós képeket láthatjuk a falán.

Hartay pontosan ezekről az embertípusokról és a saját, titkos, maximálisan igaz gondolatainkról rántja le a leplet könyvében. Őrült poénokkal dolgozik, és görbe tükröt tart a mai modern társadalom elé. A hatalmas igazságokat vicces, ámde velőtrázóan igaz köntösbe csomagolja, és tényeket közöl. Természetesen mindig akadnak kivételek, akik erősítik a szabályt, ám az általa megjelenített embertípusok a való életben pontosan olyanok, amilyennek a lapokon köszönnek vissza. Olvasva humoros, belegondolva szomorú, ám a legszomorúbb az egészben az, hogy ezeknek az embereknek fogalmuk sincs a saját természetükről, amivel megkeserítik a környezetük életét vagy szimplán nem is törődnek vele.

A kötet vegyes érzéseket keltett bennem, ugyanis a három nagy fejezet közül csupán kettő nyerte el a tetszésem – igaz, az maximálisan. Az első és az utolsó fejezet tökéletes keretbe fogja az unalmasabb középső részt, ami a Juhok, Keszegek, abszurdok címet viseli. S míg ez a rész számomra túl abszurd, túl elvont és túl sok volt, addig az első és utolsó nagy témakörön kockásra nevettem a hasam, amit úgy kell elképzelni, hogy a vonaton hangosan nevetve az emberek nem egyszer néztek rám merőn, „Mi baja van ennek az idiótának?"-fejjel. Ám én egyáltalán nem szégyelltem magam, sőt, nap mint nap szomorúan tapasztalom, hogy az emberek 90%-át rabul ejti a telefonja, amiről egy külön nagy témakör is szól.

Az első nagy fejezet rövid történetei közül személyes kedvenceim közé tartozik A flancos étteremben, a Klasszikus vidéki majális, a Több luxusfeleséget ennek az országnak!, a Horrorklisék, a Gondolatok az ágyban fekve, amiktől biztosan nem fogsz tudni elaludni, a Mondatok IKEA-bútor összerakása közben és a Két meteorológus találkozik címet viselő szösszenetek, melyekből alább olvashattok részleteket.

„Horgászat. Redves-koszos lében úszkáló, kopott műanyag hal, kacsa, aminek a hátára forrasztott rozsdás dróthurokba az istennek sem tudod beleakasztani a kampót, mert mindig elúszik a dög. A műanyag állat hasa alján szám. Hetes. Sajnos nem nyert. (Anyád.)"

„Több luxusfeleséget ennek az országnak!

Az ilyen színvonalas műsorokból is látszik, hogy az ország jó irányba tart."

„Gondolatok az ágyban fekve, amiktől biztosan nem fogsz tudni elaludni

7. Mi lesz veled öreg korodra, már tök idős vagy, és még nincs gyereked, ki fog veled törődni?
8. Mennyi lehet az idő? Ki kell számolnod, mennyit alhatsz hajnalig, ráparázol, és kimegy a maradék álom a szemedből.
9. Vajon most mennyi lájk lehet az este megosztott cucc? Még csak rápillantasz egyszer a mobilodra. Ott egy troll komment, felkúrod magad rajta.
10. Erotikus képzelgés, francba, pont most, pedig már majdnem elaludtál…"

„Két meteorológus találkozik

– Szia, mit mutat a prognózisod, hogy leszel? 

– Köszi, túlnyomóan jól, hosszabb-rövidebb időre kisüt bennem a boldogság, de van, hogy egy antipatikus ember hatására északnyugat felől megnövekszik a bánatom. És veled mi van? 

– Ne is mondd, sarkvidéki levegő hatására megfáztam, de már felszakadozik a tüdőmben a lerakódás, és előreláthatólag a hét vége felé enyhül, végül eláll majd az orrfolyásom is. Neked amúgy vannak sikereid? 

– Elszórtan. Neked? 

– Szórványosan."

A Klasszikus vidéki majális a minden évben megrendezésre kerülő dorogi bányásznapokat idézte fel bennem, aminek a színvonala sajnos évről évre romlik, s bizony már a tavalyit is lelkiismeretfurdalás nélkül hagytuk ki párommal – hiszen nem egyéb, mint pénzrablás.

A luxusfeleségekről szóló írással szintén maximálisan egyet tudok érteni. Noha jómagam nem nézek tévét, s nálunk az ördögi kütyü csupán szilveszter este és az esetleges betegségek idején zörög, sajnos fájdalmasan tudatában vagyok a rengeteg szennynek, ami ma műsoron van.

Szeretném kiemelni a Mondatok az IKEA-bútor összerakása közben c. részt, mely egy az egyben igaz a Jyskben, a Praktikerben és egyéb bútoráruházban vásárolt csodákra is. Ez a rész tökéletesen leírt engem és a páromat, és bevallom, könnyesre nevettem magam. MINDEN EGYES SZAVA IGAZ, mindazok ellenére, hogy mi már igazi kis varázslók vagyunk ezeknek a bútoroknak az összerakása során – ám ehhez a szinthez rengeteget kellett szenvednünk. Nem ámítok ám senkit, bizony minden bútorszerelőre igazak Hartay szavai.

A harmadik témakör egy óriási részt szentel napjaink megkeserítő és legtöbb időnket elrabló alkalmazásának, a Facebooknak. Személyes kedvenceim A Nyomtatott Facebook, A Facebook-függőség húsz apró jele, a Kedves, januárban trópusokon nyaraló ismerőseim!, a Faceebook-bejegyzések a szocialista Magyarországon és a Facebook-Murphy történetek voltak, ám felsorolhatnám ide akár az egész tartalomjegyzéket is.

„Kedves, januárban trópusokon nyaraló ismerőseim!

Láttuk, igen, többször is láttuk. Értjük, tudomásul vettük, elraktároztuk magunkban, egyenleget vontunk, önértékelést tartottunk. Mi vagyunk a gályázó prolik, te vagy a szerencsés kiválasztott, akit befogadnak ilyenkor a langy óceánok puha habjai, míg minket manapság hol ropogósan jeges, hol latyakos utcák ridegsége, a sötét napszakok és a saját, keserű leheletünk nehéz párája fon körbe."

Idegtépő, valóban.

„Facebook-bejegyzések a szocialista Magyarországon

Hahó! Az oldalamat jelenleg 1956 ember kedveli, légyszi, nyomjatok már rá még egy lájkot, nem akarok bajba kerülni!"

„Facebook-Murphy

2. A fotó feltöltve sokkal bénább, mint a telefonodon volt.
3. Az ismerőseid mindig akkor nyaralnak és tesznek ki óránként elképesztően színes tengerparti fotókat, amikor te itthon a nonstop szürkeség és a munkahelyi bánat miatt ténylegesen fontolgatod a teátrális öngyilkosságot.
4. A leghülyébb volt osztálytársaid jelölnek ismerősnek."

2. pont HIHETETLEN, DE IGAZ! Ez ama soha meg nem oldott rejtélyek közé tartozik, mint pl. a hogyan tud a fülhallgató kábelje úgy összegubancolódni a táskádban, hogy vért izzadj, mire szétszeded?
3. pont MÁSNAK IS? Komolyan, ezek az emberek – akik középiskolában megkeserítették az életem, és most ismerősnek jelölnek –, komolyan azt hiszik, hogy visszajelölöm őket? SOHA! NINCS AZ AZ ISTEN! PFF..."

Mindent egybevetve pontosan azt kaptam a kötettől, amit vártam. Egy szórakoztató, rendkívül igaz, humoros történetgyűjteményt, amit minden embernek olvasnia kellene – annak ellenére, hogy sajnos ezek a kötetek soha nem jutnak el maximális mértékben a célközönségükhöz. Hartay remekül megragadta a kötetben megtalálható embertípusok fő személyiségjegyeit, amit vicces köntösben, kiparodizálva, néhol eltúlozva, de egyáltalán nem sértő módon tudott tálalni. A fél csillag levonást a kötet a kissé elvont középső rész miatt kapta, amit akárhogy is próbáltam, nem tudtam megkedvelni. Hartay kristálytisztán látja a mai világ emberének és magának a világnak a problémáit, melyeket sikerült tökéletesen beleillesztenie a könyvébe, s ha mi, olvasók figyelmes, nyitott szemmel járunk, észrevehetjük a legelrejtettebb zugokban is a szomorú valóságot, a tényeket, melyeken nem ártana minél hamarabb változtatni.

Hartay és Turbó-rajongóknak, Facebook-függőségben szenvedőknek és az egészséges humor kedvelőinek feltétlenül ajánlom a kötetet!