Harriet Muncaster: Holdas Hanna osztálykirándulásra megy

Írta:Caledonia Valley
Sokan tudjátok, hogy Harriet Muncaster és Holdas Hanna (Isadora Moon) rajongó vagyok, így szerintem nem sok embert fog váratlanul érni az alábbi értékelés, ami a Vámpírtündér-sorozat egyik legújabb részéről, a Holdas Hanna osztálykirándulásra megy című kötetről szól.

 

Az eddig megjelent négy rész közül (Holdas Hanna iskolás lesz, Holdas Hanna nyaralni megy, Holdas Hanna szülinapi bulit tart, Holdas Hanna balettozik) a negyedik kötet volt a kedvencem, melyben Hannának egy osztálykirándulás alkalmával lehetősége nyílik arra, hogy egy igazi balett előadást tekintsen meg.

 

A két legújabb kötet (Holdas Hanna bajba kerül és Holdas Hanna osztálykirándulásra megy) kb. három hete jelent meg, s én már izgatottan vártam őket.

 

Holdas Hanna bajba kerül című ötödik részben Hanna az unokatestvére miatt kerül bajba, és megtanulja, hogy mondjon nemet arra, amit nem szeretne megtenni. A kötet kelléke egy irtó aranyos kis sárkány, ami a történet végére eléggé megnő. Gondolhatjátok mi sül ki ebből.

 

Holdas Hanna osztálykirándulásra megy címet viselő 6. rész messze túlszárnyalta minden eddigi rajongásomat, és átvette a kedvenc kötet helyét a negyedik résztől.

Nézzük is meg közelebbről, miről is szól a meseregény.

 

 

A kötet elején Cseresznyés tanárnő nagy bejelentést tesz! Az osztály ismét részt vesz egy kiránduláson, ám most nem színházi előadást fognak megnézni, hanem ellátogatnak egy ódon kastélyba. Az osztálynak szüksége van egy szülői kísérőre is, így Hanna apukája lesz az, aki jelentkezik a feladatra, hiszen vámpír révén imádja a kastélyokat, és izgatottan várja, vajon szellemmel is találkozni fognak-e?! Mikor Hanna felteszi a kérdést az osztályban, mindenki halálra rémül a félelemtől.

Elérkezik a kirándulás napja, zuhog az eső, dörög-villámlik, egyszóval minden adott, ami egy igazi kísértetjárta kastély megtekintéséhez dukál.

Az osztály természetesen halálra van rémülve, ám a termekben látható koronák, festmények, és jelmezek – melyeket magukra is ölthetnek – elvonják a figyelmüket. Cseresznyés tanárnő levezeti a gyerekeket a börtöncellákhoz is, ám onnan sietve távoznak a hideg, a pókok és az ijedtség miatt.

Ám Hanna és apukája talál egy apró rejtekajtót, így a csoporttól lemaradva titokban bekukkantanak. Az ajtó mögött egy magányos, összegömbölyödött szellemet találnak, amitől először Hanna is megijed.

Apukája azonban bátran elkezd húúúzni, mire szellemünk igencsak morcos lesz, elvégre a riogatás az ő feladata.

 

„– HUUUUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! – próbálkozott újra, ezúttal sokkal hangosabban. 

– HUUUUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! – utánozta Apa. 

Szegény kísértet erre már teljesen összezavarodott. Összefonta a karját a mellkasa előtt, és értetlenül mustrálgatta Apát. – Önnek ijedten el kellett volna szaladnia, amikor huhogtam! – magyarázta Apának. – Ez a szokás.”

 

Miután megbeszélik ezt a parányi kis félreértést, természetesen úriember módjára, cuki szellemünk bemutatkozik:

 

„– Oszkár vagyok – nyújtotta ki erre a kísértet alaktalan kezét. – Tegeződjünk! – javasolta Apának, majd velem is kezet rázott.”

 

A formalitásokat félretévén megtudjuk, hogy Oszkár nagyon magányos, 200 éve egyedül él, és hiába próbált barátokat szerezni, mindenki fél tőle.

 

„– Olyan boldog lennék, ha végre azt látnák bennem, AKI vagyok, nem pedig azt, AMI vagyok!”

 

Hanna apukájának remek ötlete támad, és bemutatja a szellemet az osztálynak, lányára nem hallgatván, hogy a gyerekek félni fognak tőle, így nem kellene a falnak fejjel rohanni. Természetesen mindenki halálra rémül, és Oszkár szomorúan visszatér magányos kis zegzugába, ahol reszketve, összegömbölyödve elbújik.  Így talál rá főhősnőnk, majd egy zseniális tervet kieszelve rájön, miként is fogadnák el Oszkárt a társai.

 

Természetesen történetünk boldog befejezéssel zárul, de figyelem, az utolsó idézetem erősen spoileres tartalommal bír!

 

„– Komolyan mondjátok? Megengednétek, hogy a házatokban kísértsek?... 

– Ilyen remek dolog kétszáz éve nem történt velem!”

 

 

A hatodik rész lelke Hanna karakterén kívül kétségtelenül Oszkár. Ilyen cuki, aranyos, szomorú és illedelmes szellemmel még garantáltan nem találkoztatok!

A kötet humoros és izgalmas, hol számtalan szomorú pillanatot, hol pedig hasfalszaggató nevetést okoz!

Harriet Muncaster kiválóan ír és rajzol. Az illusztrációi gyönyörűek és aranyosak, és teljes mértékeben kiegészítik a papírra vetett szavakat. A Holdas Hanna sorozat egy bájos tündérmese kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt, amiben mindenki megtalálhatja a kedvenc szereplőjét, hiszen ez egy emberekkel, tündérekkel, vámpírokkal, vámpírtündérekkel, életre keltett nyuszikkal és egyéb érdekes, mágikus lényekkel benépesített világ!

A sorozat első ízben a lányokat célozza meg, és míg az első 5 részt nem, a 6. kötetet bátran ajánlom fiúknak is!

 

Értékelés: 5/5 denevér

Illusztrációk: 5/5 denevér


Harriet Muncaster

Tovább
Ez is érdekelhet:

MINDENNAPI
2017-11-20 09:46:26

„sötét van nélküled / szemem ki sem nyitom”

Tovább
SZERINTETEK
2019-01-14 19:00:53

Cixin Liu: A sötét erdő (Háromtest-trilógia 2.)

Tovább
HÍREK
2020-03-26 07:20:05

Kihirdették a 2020-as Libri-díj tízes jelöltlistáját

Tovább

Egy igazán szellemes történet.