Half the World – A harcos

A történet pár évvel később folytatódik, mint ahol az előző véget ért. A helyszín ismét Gettföld homokos tengerpartja, ahol a fiatal harcosok éppen az eskü előtti utolsó megmérettetésen vesznek részt. De van közöttük egy lány is, aki nem adta fel a küzdelmet és kitartott, így eljutott az utolsó próbatételig. Nem ritkaság, hogy nők is harcosként élik le az életüket, hiszen sok ilyen monda, népmese megtalálható a gettföldi nép kultúrájában. És a hangsúly a mondákon van! Az viszont elképzelhetetlen, hogy a valóságban, egy csatában, a hős harcosok között egy nő is felsorakozzon. Ennek érdekében Hunnan fegyvermester minden lehetőséget megragadott, hogy Tüskét, a harcos amazont megtörje. Mind ezidáig sikertelenül. De nem engedhette, hogy az utolsó próbatételt is kiállja, ezért cselhez folyamodott, mely tragédiával végződött és Tüske egyik pillanatról a másikra, a gettföldi király cellájában találta magát a halálos ítéletére várva.

A "tárgyalást" követően azonban Brand, a jószívű harcos nem tudta magában tartani az igazságot és megsúgta Yarvi atyának, hogy Hunnan fegyvermester meséje kicsit sántít, így talán nem lenne igazságos, ha egy baleset miatt gyilkosként bánnának Tüskével és halálra köveznék. Yarvi atya pedig megragadta az alkalmat, hogy egy újabb hű társat faragjon a tüzes, nagyszájú, de harcmodorában és kitartásában egyedi Tüskéből. Főleg, hogy nem éppen volt rózsás Gettföld helyzete, mert a szomszédai rendszeresen betörtek és fosztogattak, gyilkoltak a területén. Gettföld királyának pedig megvolt kötve a keze, hiszen szigorú utasításokat kapott Trovenföld királyától, azaz a Főkirálytól arra, hogy a gettföldi harcosoknak hüvelyében kell tartaniuk kardjaikat, történjen bármi.

Tehát a helyzet nem változott sokat Yarvi kalandos útja és hazatérése óta. Trovenföld királya továbbra is meg akarja törni a még ellenálló királyokat a Szilánkos tenger partján, és uralma alá akarja hajtani az egész területet, valamint el szeretné terjeszteni az egy isten hitet, ha kell erőszakkal. Gettföld miniszterének, az ifjú Yarvinak tehát nincs más választása, minthogy szövetségeseket keressen, akik segítenek szembeszegülni a Főkirállyal. Azonban a Szilánkos tenger partján nem nagyon talál olyan uralkodót, aki szembe merne szállni Trovenföld királyával és szövetségeseivel. Így kénytelen kicsit a távolba tekinteni és onnan remélni segítséget. Az egyetlen esélye Gettföldnek, ha maga mellett tudhatja a Déli Birodalmat, azonban ahhoz valahogy meg kellene győzni a Császárnőt, hogy a Főkirály helyett őket támogassa, ha harcra kerül a sor.

Az utazás a Déli Birodalom felé újabb kalandokat rejt Yarvi atya és Tüske számára. A csapatban találkozhatunk régi ismerősökkel és új jelentkezőkkel is. A közös mindegyikben, hogy kipróbált harcosok, de valahogy egyik sem az egyenes utat választotta az életben. Most itt a lehetőség, hogy a hazáért, no meg egy kis gettföldi aranyért cserébe, segítsék a küldetés útját. Ehhez a kétes társasághoz csatlakozik Brand is, aki jószívűsége miatt nem kapott helyet a királyi harcosok között és az alkohol eléggé lezüllesztette ahhoz, hogy egy ilyen bizonytalan kimenetelű küldetésen részt vegyen.

A történet izgalmas, humoros és szinte olvastatja magát. Nem is csoda, hogy szinte le sem tettem és addig aludni sem tudtam túl sokat még a végére nem értem. Mindaz, amit az előző kötetben negatívumként említettem, eltűnt...pontosabban átalakult. Az "életigazságok" melyekkel tele volt Az uralkodó, azok itt is megmaradtak, de beleolvadtak a szövegkörnyezetbe és igen sűrűn viccel lett tompítva az élük, vagy éppen egy gyakorlati példával lett megerősítve. Ami nem csak kellemes csalódás volt számomra, hanem igen sűrűn meg is nevettetett.

Abercrombie egy igazán jó kalandtörténetet írt, mely bármely korosztály számára élvezetes olvasmány. Leírásai nem terjengősek, de mégis elegendőek ahhoz, hogy az ember el tudja képzelni a tájat és az eseményeket, aminek köszönhetően bele tudja élni magát a történetbe. Végig olyan érzésem volt, mintha én is ott lennék azon a kis lélekvesztőn, mely a tenger és a folyók habjait szeli, vagy amikor a Szent folyót és Veszett folyót elválasztó hegycsúcsokon át cipelték a hajót. Ott voltam a harcokban és a tárgyalásoknál, ahol próbáltam kifürkészni a mézes-mázos, néha csípős mondatok mögött megbúvó igazságot. Izgultam minden egyes emberért a csapatban és elszomorodtam amikor valaki eltávozott közülük.

Yarvi atya pedig nem lenne Yarvi atya, ha nem lenne furfangos és nem tartogatna meglepetést a történet végére. Nem kell izgulni, nem frappáns csavarokat ránt elő a képzeletbeli bűvészkalapból, amik csak úgy a semmiből kerülnek elő, hanem a valóság egy másik verzióját, melynek láncolatában az ő csonk keze is benne van.

Természetesen itt is jelen van a jellemfejlődés, melynek elkövetéséért Tüske a felelős. Végigkövethetjük, hogy hogyan lesz egy harcias, meggondolatlan, agresszív és csípős-nyelvű lányból megfontolt, technikás harcos, aki a gyorsaságát és mozgékonyságát veti be a nyers erővel szemben. Az út végére pedig az egész szedett-vedett társulat megkedvelteti magát az olvasóval, mert bár legyenek akármilyen modortalanok, együtt egy igazi, összetartó csapatot alkotnak.

Akinek csak egy kicsit is tettszett Az uralkodó, annak valószínű, hogy be fog jönni ez a kötet és nagyon fogja várni a folytatást, akárcsak jómagam. Az biztos, hogy a Half a War, a sorozat befejező része tele lesz harccal, amit nem csak kardokkal, hanem szavakkal vívnak, ahogy arra az angol nyelvű fülszöveg első sora is utal: Words are weapons. Valamint az is biztos, hogy a jelen kompániából többnek is ismét szerep jut a Gettföld szabadságáért vívott csatában. A kérdés mindössze az, hogy Yarvi atya és Tüske be tudja-e váltani ígéretet, és a gettföldi emberekre milyen sors vár a jövőben?

FORRÁS: Letya.hu