Frank Schätzing: Breaking News

Lehetőséget kap két CD megvásárlására, melyeken a Sin Bét, az izraeli belbiztonsági szolgálat szervereiről származó adatok kaptak helyet. Sokan nem szeretnék, ha a CD-k tartalma nyilvánosságra kerülne, és Hagen felelőtlen telefoncsevegése is csak megerősíti az őt üldöző csoportokat abban, hogy jobb lenne a CD-kel együtt az újságírótól is megszabadulni.

Izgalmasnak hangzik? Az is! Csak éppen a cselekmény kezdetéig el kell jutnunk a regény feléig. Igen, igazak a híresztelések, miszerint Frank Schätzing nem egy szűkszavú író, és nagy hangsúlyt fektet az előzmények ismertetésére. Az olvasó így nem "csak" egy thrillert kap, hanem egy egész nagy szeletet a Palesztína-Izrael történelméből. Szerencsére az író nem a bibliai időkig megy vissza, csak 1929-ig.

Szükséges ennyire visszanyúlni? Amikor elkezdtem olvasni a regényt, akkor azt gondoltam, hogy felesleges. Olvasva viszont rá kellett döbbennem, hogy azzal, hogy ennyire a múltban kezdi, sokkal jobban meg tudom érteni a jelenlegi helyzetet a Közel-Keletnek nevezett puskaporos hordón. Tudom, hogy mindenki azt hiszi, hogy képbe van Izraellel és Palesztinával kapcsolatban, hiszen a média kialakította azt a képet, amit mutatni akar az embereknek. De mi a saját véleményünk? Ha igazat adunk az ott élő araboknak, akkor rögtön rajtunk a billog, hogy antiszemiták vagyunk. De elfeledjük, hogy hogyan és miért is jött létre Izrael?!

Kezdjük akkor a legelején, ahogy Frank Schätzing is tette. :)

A Brit Birodalom az "oszd meg és uralkodj" gondolat szellemében, szimpátia-nyilatkozatot tett, miszerint "jóakaratúan tekint a zsidó nép nemzeti hazájának megteremtésére Palesztinában, és mindent megtesz e cél megvalósításának megkönnyítésére."*. Ennek tükrében lehetőséget biztosított a zsidók bevándorlására palesztin területre. Nem csoda, ha ezt az ott élő arabok nem nézték jó szemmel és harcoltak a hazájuknak tekintett földterületért. A zsidók sem maradtak adósok, hiszen több terroristaszervezet is létrejött, ami Izrael megalakulását tűzte ki zászlajára. Időközben véget ért a II. világháború, és a nyugati hatalmak lelkiismeret-furdalásának köszönhetően (és mert így abban reménykedtek, hogy önként elvándorolnak a zsidók) elfogadták az 1947-es ENSZ rendezési tervet Palesztina felosztásáról. A következményeket pedig már ismerjük. 1948-ban megalakul Izrael Állam, és ettől kezdve már fordul a kocka, honvédőből terrorista válik, terroristából pedig honvédő.

"A Birodalom ki fog vonulni Palesztinából, ez olyan biztos, mint hogy az arabok a zsidóknak fognak esni. Viszont szuverén állam nélkül reguláris hadsereg sem alakítható, mert nem lehet legálisan beszállítani fegyvereket még az ország védelmére sem."

Frank Schätzing, azonban nem egy politikai könyvet írt, hanem egy történelmi thrillert. Három, Kfar Málál-i, zsidó telepes családból származó fiú életútján keresztül tárja elénk a történelem eme zavaros időszakát, egészen napjainkig. Aríél Sárón (eredetileg Ariel Scheinermann), Jehuda Kahn és Benjámin Kahn, akik bár együtt nőttek fel, eltérő személyiségüknek köszönhetően teljesen más életutat jártak be. Ariel a harcos, katona, a 101-es felderítő dandár (kivégzőosztag) parancsnoka, védelmi miniszter és végül miniszterelnök. Jehuda, a szorgos, jó eszű, békés, örök telepes és Benjámin a vallási fanatikus rabbi. Ezen három nézőpont segítségével bepillantást nyerhetünk Izrael életébe. Még végül a szálak össze nem érnek a Sin Béttel és Tom Hagennel.

A történetvezetés nem lineáris, azaz Schätzing ugrál az időben. Ennek köszönhetően nem ununk bele az eseményekbe, hiszen ott lehetünk Hagen csúfos bukásánál 2008-ban, majd 1929-be ugorva megismerhetjük a három fiú családját. Majd ismét a közelmúltban követhetjük az eseményeket, hogy visszatérhessünk 1934-be, '35-be, '48-ba, és így tovább.

Amikor a könyv elolvasása mellett döntöttem, igencsak tartottam attól, hogy milyen bejegyzés fog születni belőle. Mire a végére értem, már nem voltak kétségeim, hiszen kicsit árnyaltabb lett a kép, ami kialakult bennem a zsidó-arab konfliktusról. Rájöttem, hogy Izrael egy csöppet sem hasonlít az ún. nyugati demokráciákra, hiszen annak ellenére, hogy szabad választásokon dönthetik el, hogy ki vezesse az országot, valójában diktatúrában élnek. Az Állam maga a diktátor, ami elvárja a vezetőitől, hogy a területi integritás érdekében akár saját állampolgárai után is kémkedjen. Palesztina helyzete sem nagyon eltérő ettől. Egy nép ami elvesztette hazájának nagy részét, miközben milliók voltak kénytelenek elmenekülni otthonaikból és a szomszédos arab államokban várják, hogy visszaköltözhessenek a hazájukba. Várják, immár több generáció óta, menekülttáborokban élve, reménykedve.

Két állam, melynek a megválasztott vezetői között nem ritka a háborús bűnös, terroristavezér (például: Aríél Sárón és Jasszer Arafat), akik közül volt aki a Nobel-békedíjat is megkapta (1994). A "civilizált" világ képmutatása, hazugsága, elhallgatása és a médiákon keresztül történő propaganda igencsak elferdíti a valós helyzetet.  Az egyszerű ember békevágya elhal a puskaropogásban és elnyomja a bombák robbanása. A vallási fanatikusok és uszítók, a hatalomvágyók teszik tönkre mindkét nép életét, amihez a nyugat még asszisztál is.

Két büszke és megsebzett nép osztozik egy földterületen. Mindenki vissza szeretné kapni ami az övé. Az egyik a hetven évvel ezelőtti területeit akarja, a másik a kétezer évvel ezelőttit. Csak egy a baj, hogy ez a kettő lefedi egymást.

Lehetséges barátság arab és zsidó között? Valószínű, hogy igen. De ehhez először a falaknak kell leomlaniuk, a fizikai kerítéseknek, melyek az egyiket ki-, a másikat bezárják. Mindezek előtt pedig a vallás gyengülésének kell megkezdődnie. Még Jahve és Allah uralkodik egyazon területen, addig vér fog folyni, családok- és emberek csonkulnak meg.

Tom Hagen története, amellett, hogy izgalmas és kalandos, rámutat arra is, hogy milyen mocsok bújik meg a színfalak mögött. Terroristák és titkos ügynökök épülnek be egymás csoportjába, és mindketten egy néphez tartoznak. Olvasás közben többször is eszembe jutott Umberto Eco: Ellenséget alkotni írása, és rá kellett jönnöm, hogy a Közel-Keleten ezt az elvet magas szinten beépítették a mindennapokba. Hiszen hogyan is lehetne erős kézzel uralkodni, ha nincs ellenségkép amitől meg kell védeni a népet? Néha még magával szemben is.

Végül térjünk rá az alcímre is: A Saron-merénylet nyomában. Hagen lassan rájön arra, hogy nagy titkok lappanganak Saron halála körül, és talán nem zárható ki az idegenkezűség sem. De mi vezethetett ahhoz, hogy megöljék a miniszterelnököt? Korábbi ellenségek állnak a háttérben? Vagy a megbékélési terv van valakinek az útjában? Esetleg egy elkeseredett telepes, aki ismét kénytelen volt feladni a házát és az életét a megszállt területeken? Egyáltalán ki tudhat a merényletről? Hányan voltak benne? Túl sok kérdés egy ilyen zavaros világban! De az olvasó nem marad válaszok nélkül a regény végére. Igaz, nem mindegyik válasz egyértelmű :)

Frank Schätzing egy jó regényt írt! Kicsit hosszú, az igaz. Szószátyár stílusa néha próbára teszi az olvasót. Amikor viszont az utolsó mondatot is elolvassuk és mint egy egészre tekintünk vissza, egyáltalán nem érezzük terjedelmesnek. Sőt, felmerül bennünk a kérdés, hogy a kihagyott évek eseményei vajon milyen titkokat rejthetnek? Vajon másképpen ítélnénk meg egyes dolgokat, ha még többet tudnánk a térségről? Vagy ennyivel megelégedhet egy európai? A jövőben más szemmel fogunk nézni a közel-keleti híradásokra?

Ne feledjük, hogy a regény egy fikció. Egy olyan fikció, mely több szálon is kapcsolódik a valósághoz és olyan dolgokról rántja le a leplet, amiről egy regény keretein kívül nem ildomos beszélni. A sok információ feldolgozása, az állandó google-zás és utánajárás (az iránt,ami felkeltette az érdeklődésem), meghosszabbítja az olvasási időt. Viszont nem csak egy élménnyel leszünk gazdagabbak, hanem szórakozva tanulunk is valami és talán kicsit változik a nézőpontunk is. Meg persze azt is megtudjuk, hogy Tom Hagen iPhone-t használ :) Ez nagyon fontos! Nem csak egy egyszerű okos-telefonja van ám!

Vigyázat! Felkavaró tartalom! Vagy ezt az elejére kellett volna írnom? Na, mindegy. Lényeg, hogy a regény olvasása előtt felhívjam rá a figyelmet ;)

*Arthur Balfour leveléből (Lord Rotschildnek) (1917)

A palesztinoktól elvett terület (1946-2000) kép forrása 

FORRÁS: Letya.hu