Feljövök érted a város alól

Viszont amikor elkezdtem olvasni, kiderült, hogy a csábító borító és az ígéretesnek hangzó fülszöveg csak ámítás volt, mert a borítók között nincs semmi ami említésre méltó lenne, csak 231 oldal unalom.

Úgy vágtam bele az olvasásban, hogy végre olvashatok egy izgalmas sci-fit, ami Budapesten játszódik és lesznek magyar vonatkozásai. Ehelyett kaptam egy sivár világot, ahol Magyarország nem létezik, csak Buda és Pest van, az is három részre szakadva. A belváros a rablóbandák tanyája, Pest külső területei pedig a kínai gyártulajdonosok övezete. Buda pedig a merényletet követően egy visszamaradott vallási közösség székhelye. A "főhős" pedig egy lelencgyerekből lett "régiségkereskedő", aki a modern technika ellenére leragadt valahol a XIX. század végén. Persze ő a nagyfiú, akitől félnek a kerületben, és mindig van hátul is szeme, meg kerülőutakon jár, hogy ne követhesse senki a rejtekhelyére...egy tipikus üldözésmániás elveszett ember.

Maga a történet is silány és értelmetlen. Corvinus egy eltűnt fiú után kezd el nyomozni, akihez semmi köze sincs, csak éppen az egyik haverja kérte a segítségét és utalt rá, hogy úgyis jön neki eggyel. Ráadásul már a történet negyedénél sejteni lehet, hogy a fiú csak csali, akit tudtán kívül használtak fel erre az "elképesztően" csavaros bandák közti leszámolásra, melynek az igazi kulcsfigurája Corvinus.

Pék Zoltán stílusa kissé hasonlít Philip K. Dick-éhez, viszont még annál is silányabb, üresebb. Egy írótól azért elvárja az ember, hogy ne tőmondatokban meséljen el egy történetet, mint egy alsó tagozatos kisdiák. Szerintem a két kezemen meg tudnám számolni, hogy hány összetett mondatot sikerült összehoznia a regényben. A tájleírások töredezettek és hiányosak. A cselekményleírások közben pedig állandóan ugrál a témák között, ezzel is elkedvetlenítve az olvasót. Amikor pedig már azt hinnénk, hogy történni fog valami, valami izgalmas, ami kizökkent bennünket a monotonitásból, jön egy oda nem illő mondat valami jelentéktelen tárgyról, gondolatról, ami ismét visszasüllyeszt bennünket a mocsárba. Viszont mindig pontos leírást kapunk a levegő frissességéről és ízéről, valamint a meglátott pocsolyák állagáról.

Sokat gondolkodtam, hogy miről is szólhat a könyv. Esetleg valami rejtett mondanivalója lenne? Valami ami elkerülte a figyelmemet? De nincs, ugyanis az elmúlt két hét alatt sem találtam olyan utalást az olvasott blogok között, hogy valami lenne a sorok között. Merthogy a történetben nincs semmi, az biztos.

Szereplői felszínesek és unalmasak. Nem tudunk meg nagyon senkiről semmit, kivéve Corvinust, akitől kapunk egy pármondatos önéletrajzot, szűkre szabva és felületesen, akárcsak maga a regény. A többi szereplő csak beesik egy-egy jelenet erejéig, aztán többsége soha nem is bukkan fel ismételten. De ott az a titokzatos fiú, aki eltűnt...nos róla sem tudunk meg többet.

Sokan említik, hogy hiányolják Budapest szétszakadásának történetét és okát, hiszen magában a regényben csak egy merényletre hivatkozik rendszeresen Pék Zoltán, amit egy jelentéktelen pap kárára követtek el. Halvány utalás volt rá, hogy ez a merénylet volt a kicsúcsosodása a feszültségeknek, ami a városban robbanásig feszült. De hogy kik között, vagy miért, egyáltalán mióta és hogyan? Na, ezekre nem kapunk választ. De ezen már nem is csodálkozom.

Jó pár valós helyszínt is említ Pék Zoltán a regényben, de csak rébuszokban, amire a budapestiek, sőt a magyarok többsége is rá fog ismerni. Világsiker meg úgysem lesz a regényből, hogy valaha is emléktáblát emeljenek bármely helyszínen. Ha pedig véletlenül más nyelvre is lefordítanák, biztos, hogy az olvasó nem fog rájönni, hogy miről is van szó.

Abban a reményben vettem meg a könyvet, hogy egy jó magyar sci-fivel fog gyarapodni a kincsestáram, de sajnos tévedtem. Az egyetlen pozitívum ami felhozható a kötettel kapcsolatban, az a hihetetlenül jól sikerült borító, ami Magyar Péter érdeme, és hiszem azt, hogy az eladások nagy hányadát neki köszönheti a kiadó.

Olvasgatva a molyon az értékeléseket, észre kellett vennem, hogy bár nem vagyok egyedül a véleményemmel, mégis az emberek többségének tetszik a regény. Úgy látszik, hogy mégsem nyúlt annyira mellé a kiadó ezzel a kötettel, hiszen van igény az ilyen stílusú írásokra. Az viszont biztos, hogy nálam nem nagyon lesz olvasható sem Philip K. Dick műelemzés, sem Pék Zoltán regényelemzés a jövőben. Talán, ha majd egyszer eljut az író az összetett mondatokig és lesz mélysége is a műveinek nem csak hossza, akkor esetleg meggondolom magam. Esetleg...

FORRÁS: Letya.hu