Emery Lord: Amikor összeütköztünk

Néha, amikor egy nehéz időszakon, vagy olvasmányon vagyok túl, gyakran nyúlok YA irodalomhoz lazításként, valami könnyűre vágyva. Hát Emery Lord könyvétől sok mindent kaptam, de ezt pont nem.

Az Amikor összeütköztünk két fiatal története, akiket nem hordozott a tenyerén az élet, mégis ízig-vérig mai tinik és jobban már nem is különbözhetnének egymástól. Jonah gyökerei a kisvároshoz kötik, ahol nagy számú családjával mindig is élt, csendes, megbízható srác, aki mindig segít, helyt áll a suliban és besegít az elhunyt apja éttermében is. Vivi élete örök mozgás van, egy festőművész anyával, apa nélkül, egy szünidőnyi időre érkezik a kisvárosba, ahol Jonah is él. A lány extrovertált, kreatív, az egész világ egy nagy kaland, egy végtelenre bővíthető játék a számára.

Ez a romantikus kortárs kötet a felnőttkor küszöbén álló, de már így is több életnyi tapasztalatot magával hurcoló két ember szívfacsaró sztorija. Jonah személyében megismerhetjük egy nagy család középső gyermekét, aki két idősebb testvérével tizenévesként neveli kisebb tesóit édesapjuk halála és édesanyjuk összeomlása után. Vivi egy mesés, káprázatos, színes csaj, aki körül folyton vibrál a levegő és személyével megtelik a tér, és akiben az írónő a mániás depressziót jelenítette meg, egy olyan mentális betegséget, amelyről igen keveset beszélünk. Vivinek megtetszik Jonah külseje, és az, hogy olyan "normális", Jonah pedig megtetszik Vivi külseje és az, hogy olyan nem normális. Eddig érthető, nem? :)

"Lehet, hogy a következő életemben hullám leszek az óceánban, te pedig hegy leszel, és sok-sok éven át súroljuk-nyaldossuk egymást. Te fájdalmas lassúsággal fogsz vetődni, vagy mit csinálni, én meg hol zúgva csapódom beléd, hol gyengéden cirógatom az oldaladat. Ez ránk vallana, nem?"

Mivel teljesen, és tökéletesen kiegészítik egymást, persze teljesen beleszerelmesednek egymásba, de ahogyan haladunk előre a történetben, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, nem egy happy ending felé haladunk.

Rendkívül jó ötlet volt az írónőtől a fejezetenkénti váltott szemszög alkalmazása, így teljesen beleláthattunk mind Jonah, mind Vivi gondolataiba, reakcióikba; átélhettük mennyire szükségük van a másik nyitottságára/stabilitására, egymásra. Kiváló a karakterek ábrázolása, de mindezen túl, valahogy lehelet finoman sikerült bemutatni a kettejük közti szerelmi szálat és Vivi problémáit. Apró utalásokkal, rezdülésekkel következtethetünk csak arra, hogy a női főhőssel valami nincs, vagy legalábbis nem volt rendben, és történt a múltban valami, ami elől Vivi végül is, a tengerparti kisvárosba menekült. Jonah pedig a Vivi által kibocsátott napsugarakba és a bolondos fürtjei közé menekül, mert ugyanannyira szüksége van a pozitív szemléletére és életigenlésére, mint Vivinek az ő megbízhatóságára, arra, hogy biztos pontot jelent neki a káoszban. Aztán persze elkerülhetetlenül bekövetkezik Vivi összeomlása, és kettejük történetének fordulópontja.

Bár ez egyáltalán nm egy tipikus tini love story, mégis kézzelfogható benne az első igazi szerelem grandiózussága, az az őszinteség, kitárulkozás és önfeláldozás, ami lassan-lassan aztán veszít az intenzitásából.

"– Kérdezhetek tőled valamit? – Bármit kérdezhetsz tőlem, Jonah. Tudtam, hogy megnyílik, ha kettesben leszünk, és csöndben maradok, ameddig kell. Így aztán csak rugdosom a sarkammal az ereszcsatornát, és örömmel várok. Megborzolja a csodaszép haját az óceán felől fújó szél, mintha a hidegfront ismerné az összes malac gondolatomat, és kiaknázná őket a maga örömére. Annyira bolondulok Jonah dús, majdnem göndör fürtjeiért, hogy már a légköri áramlatok is tudnak róla."

Végtelenül tetszett a regényben Vivi életszemlélete, aki minden pillanatból megpróbálja kihozni a legjobbat és megélni azt. Szerettem, ahogy jelet hagyott maga után a világban, és ahogyan ők ketten felnőnek és egy nyár alatt "kinövik" egymást. Mert mindezek ellenére tudtak szépen és okosan szeretni. Ez pedig ritka kincs.

"Kell egy kis idő, hogy észrevegyem a kép alsó sarkába festett aprócska betűket. De igazából tudtam, hogy ott lesznek, ahogy azt is tudom, hogy „majd egyszer” ott lesznek a világ minden pontján. Itt járt Vivi."

***