Elizabeth Hoyt: Édes ​csábító

Az Édes csábító alapszituációját a fülszövege tökéletesen bemutatja. Főszereplőink már a legelső oldalakon egymásba botlanak, mikor Miss Eve Dinwoody – Montgomery hercegének húga – felkeresi a Harte vigadójának tulajdonosát, hogy az épülő színház könyvelését felügyelje. 

A történet elején még Mr. Harte – avagy férfi főhősünk, Asa Makepeace – eleinte bizony egy cseppet sem kedves és szimpatikus figura, aki észrevétlenül lopja be magát a női olvasó szívébe.

A Harte Vigadója egy korábbi tűz alkalmával égett porig, és Asa már hosszú ideje azon fáradozik, hogy újjáépítse a gyermekkora óta az élete részét képező színházat, ám Montgomery herceg hideg és távolságtartó, nem éppen szép húgának felügyelete még inkább kihozza a sodrából az amúgy is lobbanékony férfit. Mivel a herceg a színház újjáépítésének egyik fő befektetője, Asa nem tehet mást, mint megbarátkozik a fiatal nő jelenlétével, akinek értelmes gondolkodása, remek ötletei és pénztárcakímélő megoldásai hamar szövetségessé teszik őt a férfi szemében. 

A színházban azonban különös dolgok és balesetek történnek, amik arra engednek következtetni, hogy valakinek érdekében áll tönkretenni a Harte Vigadóját. Asa és Eve egymástól függetlenül szeretnének a végére járni ennek a különös ügynek, ám a titkos szálak – a tudtukon kívül – szépen összefutnak. Ha mindez nem lenne elég, a férfinak még a lányt fogva tartó démonokkal is fel kell vennie a harcot.

„Az sem lepte volna meg, ha rajtuk kívül senki más nem élt volna a földön ebben a pillanatban.”

Miss Eve Dinwoody

„Már igent mondott, legalábbis bólintott. Egy úrinő pedig nem vonja vissza a szavát – még a bólintását sem.”

Eve egy független, rendkívül okos nő, logikus gondolkodással. A lány a herceg másodkézről született gyermeke, nemesi rang nélkül. Végre és szerencsére egy olyan fiatal nő a hősnők sorában, aki nem a megtestesült szépség, s bár a saját árnyékától is fél, határozott és bátran kiáll a véleménye és a bátyja érdekei mellett. Igazi ellentmondásos személyiség! Saját vágyait és igazi lelkét mélyen elnyomja, hiszen az élettől nem kapott mást, mint fájdalmat és borzalmat.

Miniatűr portrékat készít, melyek festése közben elmenekülhet a szalonja magányába, miközben felteszi magának a kérdést: „Biztosan jó ez így?”

Asa Makepeace

„– Ne oktasson ki engem csak azért, mert fontos nekem a pénz. A világ is ehhez méri az értékemet!”

Asa – mint fentebb írtam – a regény elején egy végtelenül ellenszenves karakter, és fogalmam sem volt róla, hogy fogom megkedvelni. Nos, bevallom sokkal könnyebben ment, mint gondoltam. Eve már az első pillanatban belopta magát a szívembe a különleges természetével, ám Asának keményen meg kellett küzdenie azért a bizonyos helyért ott mellette. 

A Harte Vigadójának tulajdonosa egy céltudatos, kemény, sokszor agresszív és végtelenül őszinte férfi, aki egyedül a színházának él! Aggódik a felújítási munkálatok és a támogatók hiánya, az első előadás kudarca és a szabotázsok miatt, és ekkor kerül a látószögébe az elviselhetetlenül józan Eve, akinek minden lépéséről be kell számolnia. Melyik férfi szereti, ha korlátok közé zárják? Mindezt, a 18. században. 

Ám Eve a legjobbat hozza elő a férfiból, mely rejtett tulajdonságokról Asa és környezete eddig nem is tudott. A férfi tisztában van azzal, mire van szüksége a lánynak ahhoz, hogy teljes életet élhessen, ám életében először olyan falba ütközik, amit egyáltalán nem biztos, hogy le tud dönteni. 

Az Édes csábító egy sodró lendületű, izgalmas romantikus regény, nem mindennapi szereplőkkel. Központi eleme a Harte Vigadója, az éppen épülő színház és a színházi élet, melynek fontossága révén rengeteg érdekes információt és kulisszatitkot megtudhatunk a korabeli színházak működéséről. Romantikus regényről révén szó, bizonyára nem árulok el nagy titkot, hogy főszereplőink kezdeti ellenszenve szép lassan szerelemmé alakul át, azonban ez korántsem a megszokott, klisékkel kikövezett úton történik meg.

Asa és Eve is egy különleges, egyedi személyiség, a maguk démonaival és szomorú múltjukkal, melyek elkísérik őket egész életükben. Az írónő ezeket a titkokat szépen lassan, mintegy csepegtetve adja az olvasó tudtára, éppen csak úgy, hogy még nagyobb legyen a káosz, mire a kirakós minden darabja a helyére kerül a legutolsó oldalakon. 

A főbb karakterek nagy része szerethető, életre való, érdekes figura, akikkel együtt nevetünk és sírunk a történet során, míg az ellenség kellően visszataszítóra és ocsmányra sikeredett, akiknek a bukását minden pillanatban epekedve várjuk.

Fél csillag levonás azonban jár a könyvnek, mégpedig azon egyszerű okból kifolyóan, hogy egy adott személyiséggel rendelkező karakter a való életben soha nem nyílna meg két másodperc alatt, és tenné meg a személyiségével szöges ellentétben álló dolgokat, mint ahogy ebben a regényben a karakterek nem egyszer megteszik. A regény végén található, indokolatlan – mintegy elvárásként szereplő – homoszexuális jelenet pedig egész egyszerűen felesleges és kínosan erőltetett.

Romantikus regények kedvelőinek a regény elolvasása feltétlen ajánlott! 

Idézetek

„Miss Eve Dinwoody olyan volt, mint a klasszikus mítoszokban a szerencsétlen főhős körül ólálkodó balsors előhírnökei. Egy hárpia, vagy valami ilyesmi. Még az orra is csőrre emlékeztetett.”

„– Hű! Maga nem is olyan rossz ember, pedig egy herceg húga!”

„Látva a nő arcát, nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Olyan szemérmes volt, olyan könnyű volt megbotránkoztatni.”

„Eve továbbra is gyanakodva nézett rá, Asa pedig nem tudta nem észrevenni a királynői pillantást, amikor úgy nézett le rá, mint egy csatornatöltelékre.”

„– Igen – felelte Eve, majd zavartan arra gondolt, hogy hiszen tudja ő, hogy a férfiak mit szoktak gondolni, amikor ránéznek: átlagosnak mondták, ha nem akarták megbántani.

Csúnyának pedig a kevésbé tapintatosak.”

„Nincs baja. Nem lehet baja. Nem tudta elképzelni, hogy soha többé nem veszekedhet a nővel.”

„– …Hány unokahúga és unokaöccse van?

– Túl sok! Különösen Concord bátyáméknál. Valószínűleg egyetlenegy éjszakára sem hagy nyugtot a feleségének, a buja vén kecske!”

„– Biztosíthatom róla, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele, milyen borzasztó tud lenni egy család – felelte Eve. – De eddig még soha nem utalt rá, hogy a családtagjai egyenesen szörnyetegek.

– Sokkal rosszabb. Vallásosak! – mordult fel Asa.”

„Különleges volt számára ez a nő, az ő kis hárpiája.”

Értékelés: 4,5/5