Egy birodalom ébredése – Kelen Károly kötetéről

„A történt főhőse Emich Gusztáv, egy pesti pékmester fia, akinek családja német földről érkezett Pestre, mégis ő teremti majd meg a magyar nemzeti könyvkiadás legnagyobb cégét.” Így indul a kötet, mely valójában Emich élettörténetét a könyvkiadás és nyomdatörténet mérföldköveihez köti és egyféle hátteréül szolgál.

Csodás bemutatása a könyv a reformkornak, melyet a történelem és irodalom tankönyvekből leginkább a magyar polgárosodással, a nemzetté válással kötünk egybe. A dokumentumregény egyik fő erőssége azonban az, hogy magáról a korról is remek, olvasmányos rajzolatot kapunk. A lapokon megelevenedik a korabeli pesti könyvkereskedés, könyvkötés, a kulturális élet felpezsdülése színházakkal, újságokkal és a kor szempontjából nagyon fontos intézményekkel: a kávéházakkal. Erről Mikszáth így ír:

„Hiszen elképzelni is csodálatos, csak kávéház van a városban 33, s ezekbe 13 újság jár.”

Ebben az érában indítja el vállalkozását Emich, aki 1841-ben Nemzeti Könyvkereskedést nyit Pesten, könyvkereskedői és -kiadói tevékenységével pedig előmozdítja a magyar irodalom fejlődését.

Itt szintén kitér a történet egy érdekességre, mégpedig arra tényre, hogy Emich a könyvkereskedés helyét is nagy gondossággal választotta ki, fontos volt számára, hogy a belvárosban legyen, a többi könyveshez minél közelebb, ráadásul Pest egyik legérdekesebb és legnépszerűbb épületében, a Brudern-házban. A Párizsi udvart Pollack Mihály tervei alapján építtette 1817-ben báró Brudern József. Ez az épület volt Magyarország egyik első, modern értelemben vett üzletháza. Pollack a hiedelem szerint az 1810 körül épült párizsi Passage des Panoramas mintájára alakította ki az üzletsori folyosót, a passzázst, ami miatt a pesti köznyelv hamar „Párisi-ház” néven kezdte emlegetni.

A kétemeletes épület különlegessége, hogy földszintjén harminckét üzlet fogadta a látogatót, leginkább divat- és ékszerboltokkal. Az emeleti részen azonban lakások helyezkedtek el, ide költözött már családostól '42-ben Emich.

Számos kultúrtörténeti érdekességgel szórakoztat a kötet, pl. milyen magyar nyelvű könyveket árulhatott Gusztávunk –hiszen német nyelvűeket már árultak, lefedett célközönséggel és piaccal –, és ha az irodalmat/történelmet a könyvben írt adomákkal tanítanák, azt hiszem, sokkal élvezetesebben és könnyebben lehetne elsajátítani a reformkor momentumait.

A könyvkereskedés után eljutunk a lapkiadásig, Emich egy már működő lapot vesz át, és indít el átkeresztelve Honderü néven. A lap tartalma kettős, melyben a fent nevezett úriember rafináltsága is megmutatkozik: a hazafiasság és az életvezetés/életélvezés fonódik össze benne. A címadó Honderü ugyanis verseket, drámákat, beszélyeket tartalmazott, míg a második rész a Pesti Salon nevet viselte és társasági-irodalmi híreket, szalonok pletykáit, divathíreket közölt. Az elsővel az arisztokrácia hiúságára alapozott, míg a másodikkal az inkább magyarul olvasó pénzes polgárságot célozta meg. S itt fogalmazódott meg bennem először, hogy milyen kár, hogy képeket, korabeli nyomatokat, újság részleteket, illusztrációkat nem tartalmaz a kötet, hiszen Kelen Károly így ír az újság kapcsán:

„Kiadó és szerkesztője megállapodtak abban, hogy a legszebb kiadványt készítik, amire pénzükből és tehetségükből futja. Gondosabban ügyelnek majd a kiállításra, mint akkoriban a többiek. A Honderü elegáns lett: szedése egyszerű, levegős, nyomása szép.”

Csak hogy ne spoilerezzem szét a könyvet, felsorolás szintjén elárulom, a regényben találkozhatunk Széchenyivel, Jókaival, Vörösmartyval, Petőfivel, Arannyal és Landererrel is többek között, ráadásul rendkívül emberien és új, kevésbé ismert oldalukról megmutatkozva. Petőfivel való viszonya ráadásul több, mint izgalmas, az alig húsz esztendős versárus Petőfit Emich először elutasítja, ám '45-ben végre magához köti a költőt, ami mind szakmailag, mind pedig későbbi barátságuk szempontjából is sorsdöntő.

Nemsokára – 1848-tól – aztán nyomdát is alapít, nem kevés nehézség árán. A cenzúra, a sajtószabadság fontos és jelentős kérdések voltak a magyar nyelv használata mellett ebben az időben, ami nem könnyítette meg Emich dolgát. Ő adta ki egyébként a Pesti Naplót is, továbbá nevéhez fűződik a Bécsi Képes Krónika Toldy Ferenc-féle híres díszkiadása is a kiegyezés évéből. Vállalataiból pedig megalakult az Athenaeum Rt.

Rövid idő alatt a magyar irodalmi élet egyik legnépszerűbb alakja lett. Könyvkereskedése a kor politikai és irodalmi vezéralakjainak találkozóhelye lett. Az üzlet vevőkörében, később pedig Emich baráti körében megtalálható volt – többek között – Toldy Ferenc, br. Eötvös József, br. Kemény Zsigmond és Jókai Mór is. Elsők között ismerte fel az erősödő nemzeti, hazafias érzésekből fakadó igényeket, rövidesen ő lett a magyar irodalom egyik legismertebb patrónusa.

„Kelen Károly dokumentumregénye egy kultúrtörténeti Jurassic Park: tanulságos és igaz mese egy elveszett világ rég kihalt figuráiról, a magyar könyvszakma legfénylőbb hőskoráról, amikor az óriások csatájának olyan mozdíthatatlan törvények adtak keretet és formát, mint a személyes becsület vagy a nemzetépítési szándék. Az Athenaeumot alapító Emich Gusztáv élete a nagyság metaforája.”

Általában nem szeretem a fülszövegeket, de ez most talált-süllyedt. Mivel a könyv elolvasása után Emichet sikerült egy izgalmas, érdekes figuraként megismerni, már csak az író Kelen Károlyra lennék kíváncsi. Az ismertető alapján magyartanár, népművelő, újságíró és szerkesztő. Mennyire beültem volna egy irodalom órára hozzá!

Forrás: Véda hangulatai